A Karuuni felföld királyságában, a napfordulók alkalmával, mindig nagy mulatságokat tartottak. A nemesek a királyi palotában gyűltek össze egy nagy bál keretében. A király és fia, Irodan a nagy előcsarnokban fogadták a vendégeket. Az ország minden tájáról jöttek a nemes emberek, sok év óta nem voltak ennyien az ünnepségen. Irodan apja utasítására végignézte az előkészületeket. A vacsora hamarosan kész, a táncteremben a zenészek készülődnek, a terem díszítésén már csak apró simításokat kellett végezni. A fiú boldogan jelentette a királynak, hogy a készülődés a lehető legjobb rendben halad. Az este hamar eljött, a fiatal lányok, fiúk, akik az udvarban éltek már alig várták a bált. Irodan már sokszor vett részt ezen az ünnepségen, neki ez olyan volt, mint az összes többi táncos mulatság. A zene már javában szólt, amikor az udvari kikiáltó bejelentette a királynőt és a lányát, az Irodannél másfél évvel fiatalabb Salinát. Irodant mindig lenyűgözte testvére szépsége, a hosszú, szép, barna haj, és a érdeklődő  kék szemek. A mai halványkék ruhája igazán illett a szeméhez, még jobban kiemelte testének szinte tökéletes alakját. Egy halk bocsánatkérés után otthagyta eddigi beszélgetőpartnerét és húgához lépett.

-Most is szép vagy, mint mindig. – nyújtja a kezét a lány felé, aki belekarol bátyjába.

-Köszönöm. – bólint Salina és elindulnak a tánctér felé. Eközben szinte ugyanez a jelenet játszódik le a király és felesége között, bár kicsit hivatalosabban. A szokásokhoz híven ebben az évben is a királyi család nyitotta meg a bált az első tánccal. A keringő után a fiatalokat megrohanták a partnerjelöltek, így kénytelenek voltak elválni. A testvérpár szomorúan tette ezt, mivel Salina elejtett néhány megjegyzést arról, hogy fontos dolog miatt szeretne beszélni bátyjával. Néhány tánc után Irodan több lányt is visszautasított és aggódva figyelte húgát. Úgy tűnt jókedvű, mégis valami megváltozott rajta. Mintha már nem örült volna olyan felhőtlenül a sok partnernek, mint régen. Eldöntötte, hogy a következő táncban ő lesz a párja testvérének.

-Két tánc múlva találkozzunk az udvaron! – súgta a lány fülébe.

Amint kilépett az udvarra, Irodant egy hűvös szellő legyintette meg. A fiú megállapította, hogy az évszakhoz képest nagyon jó idő van. Már lassan ősz közepén jártak, mégis nyárias meleg este volt. Odalépett a szökőkút mellé és belenézett a vízbe. Egy fiatal fiút pillantott meg, de alig ismert magára. Néhány évvel ezelőtt még egy gondtalan kisgyerek volt, azóta mennyit változott a világ. Egy hűvös kéz fogta meg a vállát, Irodan hátrafordult. Húga állt előtte, szeme könnybe lábadt.

-Mi a baj? – nézett rá szomorúan.

-Apánk el akar küldeni engem a leendőbeli férjemhez.

-Mármint ahhoz a mogorva herceghez ott a Gördülő Kövek Tengerének valamelyik kis szigetén?

-Igen. Amikor legutoljára láttam elég szótlan volt. – szólt, miközben egy kis könnycsepp gördült le az arcán. – Nem az a baj, hogy el kell mennem, hanem az, hogy itt kell hagynom…téged…és… - a lánynak nem kellett folytatnia. Irodan már régóta tudta, hogy a húga az egyik nemes fiába szerelmes.

-Ne félj. Nem lesz semmi baj. – egy nagy öleléssel próbálta felvidítani Salinát.

-Ha itt hagyom, úgy fogja gondolni, hogy nem szeretem.

-Komolyan ezt gondolod? Szerintem az elmúlt hónapokban eléggé kimutattad szerelmedet Ranek irányába. Ha ebből nem jött rá, mennyit szenvedélyesen szereted, akkor meg sem érdemel téged.

-Ezt komolyan mondod?

-Persze. Hát hazudtam valamikor az én édes kicsi húgomnak? – ezzel a kérdéssel sikerült Irodannek egy mosolyt csalnia Salina arcára.

-Soha – rázta a fejét. – De azért köszönöm. De most megyek. Az utolsó tánc Raneké. Eddig nem voltunk együtt, nehogy feltűnést keltsünk. Apánk megölne, ha rájönne, hogy együtt vagyunk.

-Reméljük nem fog rájönni. De ha rájön, akkor majd a nagyon rendes bátyád elintézi, hogy ne legyen semmi bajotok. Kedvelem Raneket és őszintén megmondom, hogy jobban örülnék, ha ő lenne a férjed és nem az a magának való hercegecske.

-Én is örülnék neki…de most mennem kell. – mondta és elindult a kastély felé.

-Várjon hölgyem. – szólt Salina után, mire a lány hátrafordul. – Legalább hadd kísérjelek be.

-Ez természetes. – mosolygott és belekarolt testvérébe.

-Egyébként elmondtad már neki?

-Még nem, majd ma este…