Ebben a pillanatban Attila olyan erősen nyomta meg a féket, hogy a kerekek csikorogva álltak meg. Laura és Lukas erősen a biztonsági övnek nyomódtak, és orrukban égett gumi szagát érezték.
-Istenem, Attila. – kiáltott fel Laura ijedten. – Nem lehetett volna kicsit las… - Hirtelen abbahagyta a mondatot, ahogy meglátta a szélvédőn át, hogy mi késztette sofőrjüket a fékezésre. Körülbelül 2 cm-re a lökhárítótól, egy fiatal férfi állt, és kinyújtott kézzel szólította fel Attilát a megállásra. Úgy nézett ki, mint egy angyal. Komoly, fiatal arcát szőke haj vette körül és vállára egy öves köpeny borult, egy fényes karddal. A hátán lévő hatalmas hattyúszárnyakat széttárta, mintha a veszélyt jelezné vele.
-Auriel! – mondta Laura meglepetten. – Mit csinálsz te itt?
A felhőtáncos megkerülte az autót és az utas felőli oldalhoz ment. Kinyújtotta a kezét, és kinyitotta az ablakot – a kar magától mozgott, mintha varázserő hajtaná.
-Köszöntelek, Laura. – mondta a szárnyas alak kedvesen, és komolyan.
-Én is téged. – válaszolt Laura, de értetlenül nézett rá. – Soha nem hagyod, hogy meglássanak.
-És mégis mindig a közeledben vagyok, és vigyázok rád. – Egy félénk mosoly jelent meg a szája szélén. – Ez a feladatom.
-Tudom. – bólintott Laura. – Nem is tudom elégszer megköszönni. – mondta, aztán a homlokát ráncolta. – Kinek vagy minek köszönhetem, hogy újra összefutottunk?
Auriel válasz nélkül a köpenye alá nyúlt és egy ököl nagyságú tárgyat vett elő és Laura elé nyújtotta.
Első pillantásra úgy nézett ki, mint egy közönséges kő. De Laura azonnal felismerte: egy lapismalus volt.
-Ezek nagyon különleges kövek, amiket csak a Ragyogó Kő - hegység legmagasabb csúcsain lehet megtalálni. – magyarázta neki Auriel régen. – Tiszta fénnyel vannak átitatva és felfedezik, ha valaki megsértette az ősi törvényeket. Pontosan ez volt az, amit a lapismalus most is csinált: a felhőtáncos végigfuttatta a kezét a kő felületén, ami azonnal kivilágosodott.
Laura előrehajolt, hogy jobban lássa, mit mutat a kő. De már a következő képnél felnyögött. Félelem fogta el, ahogy a lapismalus egy fiút mutatott, tisztán, kivehetően, mint a TV-ben. A fiú egy fánál feküdt egy romos templom mögött és két szárnyas alak fenyegette.
-De..de…de ez Yannik. – dadogta döbbenten. – Ezek a szörnyek darabokra tépik!
(246-248. oldal)
Lenne egy kérésem: Ha valakinek van kedve kicsit kutakodni a 6. könyvben, akkor megkereshetné nekem azt a részletet, ahol Auriel elmondja a kő történetét Laurának, mert én jelenleg 130 km-re vagyok a könyveimtől. :) Ha megvan küldjétek el a nymphi324@gmail.com email címre! Előre is köszönöm!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
