Percy Valiant belökte a tornaterem ajtaját, és éppen a tanári öltöző felé tartott, amikor észrevette, hogy a lányok öltözőjének az ajtaja nyitva van. Különös. Az edzés előtt még zárva volt. Vagy rosszul emlékezett? Percy elővette a kulcsot és be akarta zárni az ajtót, amikor nyöszörgést hallott.

Aztán még egyet!

Percy aggódva nyitotta ki az ajtót. Az esti napfény sugarai, amik a szűk felső ablakokon jöttek be és világították meg a padlót, a helyiséget félhomályba burkolták, és az akasztókra, székekre és asztalokra sötét árnyakat vetettek.

Ismét hallatszott a sírás.

Percy tovább ment befelé a helyiségbe, hunyorogva nézett körbe. Néhány másodperccel látta meg a lányt, a szoba másik végében: görnyedten, kezét a hasára szorítva feküdt a szekrények előtt a padlón és hangosan újra felnyögött.

-Mon Dieu! – rohant oda Percy a lányhoz, aki szemlátomást súlyos fájdalmakkal küzdött. Sarah Sommerfeld volt az. Sportruha volt rajta – rövidnadrág és egy szűk felső, ami többet mutatott, mint takart.

De Percy nem törődött vele. Gyorsan letérdelt Sarah mellé és lehajolt hozzá.

-Mii a baj? Mii történt?

-Szörnyű fájdalmaim vannak. – A lány a hátára fordult, és fájdalmasan felnyögött.

-De miért? – kérdezte Percy aggódva. – Mi történt?

-Fogalmam sincs. – mondta Sarah, és közben az arca eltorzult a fájdalomtól. – Futni akartam, és ki akartam venni a cipőmet a szekrényből. Aztán hirtelen elkezdtem erősen görcsölni.

-Görcsök? Hol?

-Itt! – rántotta le hirtelen a nadrágját a lány, és mutatott a hasára. A lányon csak egy kicsi tanga volt. – Nézze meg! – És mielőtt Percy bármit is tudott volna csinálni, a lány megragadta a csuklóját és a meztelen hasára húzta a férfi kezét. – Érzi milyen meleg vagyok itt? – kérdezte ártatlan tekintettel. – Tud tenni ellene valamit?

(412-414. oldal)