[32-13] [12-1]
Laurának másnap ismét találkoznia kellett az apjával.Az apja óra után megint beszélni szeretett volna a lányával, de Laura amint meghallotta a csengöt kirohant a teremböl.Útban hazafelé a buszon sem tudott másra gondolni.Még mindig ez a gondolat járt a fejében: "hogy tehette ezt az apám? és miért?".Közben megérkezett a busz.Leszállt.A buszmegállóban egy kb annyi idös férfi állt mint az apja.Öszülö, fekete haja volt.Laura úgy érezte mintha már látta volna valahol ezt az embert.Belül érezte hogy rossz szándékok füzték össze egymást még valamikor régen.A férfi is észrevette.Pár másodpercig bámultak egymásra aztán Laura az ellenkezö irányba hazafelé indult.Pár lépést tett és eszébe jutott "nem az lehetetlen.Nem lehet Swartz doktor.De mégis... Megfordult,de addígra a férfi eltünt.
|
Laura Hellunyat várában ült és könnyes szemmel meredt az éjjeli sötétbe. Vajon él-e még Mr. Cool? Megint mindent összekuszált, hogy sodorhatta újra veszélybe a fiú életét? Ekkor Elysion öreg keze veregette meg a hátát és biztató szavakat mondott. Paravain mindent megtesz, hogy kiderítse, Phillip életben van-e még? Az a véres rongy ugyanis egy kézcsonkot rejtett, de nagyon valószínű volt, hogy csak trükk. |
Szenében gonosz fény csillant, mikor ránézett foglya zavarodott arcára.
-Ne aggódj, hamarosan mással is megoszthatod "lakosztályodat". Földi szolgáim gondoskodnak róla, hogy Laura Leander minél hamarabb találkozhasson veled.-majd egy jéghideg kacaj után lesújtott az ostor.
Philipp előtt felvillant Laura képe, aztán elsötétült előtte a világ...
(Rékus) |
Philipp a Sötét Erőd börtönében, egy szűk, dohos cellában ébredt fel.
-Hol vagyok? - motyogta. Amikor kinézett a rácsok között megijedt. Egy háromszemű szörny állt előtte. Majd eszébe jutott Laura története a trioktidákról, azokról a gonosz háromszemű izékről, akik a Sötéteket szolgálják. Léptek hallatszottak a folyosón, néhány pillanat múlva megjelent előtte Kevin. |
Phillip összehúzott szemmel figyelte Kevint.
- Te papolsz?... Mikor Sátán létedre szemet mertél vetni a MI hercegnőnkre? Őt Borboron sem merte volna bántani, de pedig az anyádat követed, mint egy talpnyaló kutya...
Kevint akkorát ütött a fiún, hogy az kiesett a nyeregből és eszméletlenül terült el a földön.
- Hozzátok - csettintett a "Sötétség Ifjú Ura". - De küldjünk eg ykis ajándékot a szerelmének - pokoli kacaj hagyta el torkát.
Az ég elsötétült és Phillip lova egy véres csomaggal a hátán Hellunyat fehér vára felé száguldott. |
Kevin Teschner állt előtte. Fekete pácéljáról visszatükröződött a lemenő nap fénye.
-Nem bölcs dolog ilyen időkben egyedül erre lovagolnod, Cool! Főleg most, hogy te lettél Elysion reménye. - gúnyolódott.
A Fekete Lovagok nevettek parancsnokuk megjegyzésén
-Aslan, kötözzétek meg! - parancsolta.
Egy félig lekötött szemű férfi vezetésével elfogták és megkötözték a fiút.
-Nem vagy méltó utódja a barátnődnek... - tette hozzá halkan Kevin. |
Egy hirtelen gondolat hatására leszaladt az istállóba és felnyergelte a lovát.
-Gyere, pajtás! - paskolta meg a ló nyakát. Gyorsan felült rá és kilovagolt a kapun. A ló örült a szabadságnak, ezért vágtába kezdett. Philipp nem törődött azzal, hogy egyre messzebb kerül a vártól, a lényeg az volt, hogy most ne gondoljon másra, csak a lovaglásra.
Annyira belefelejtkezett a lovaglásba, hogy már csak azt vette észre, hogy Fekete Lovagok veszi körül. Az egyik leszállt lováról és a fiúra nézett:
-Üdvözöllek Philipp Boddin, rég láttuk egymást! |
Phillip a naplementét nézte Hellunyat várának ablakán. Már két és fél hónapja volt Aventerrán, és már nagyon várta a következő napfordulót. Nem igazán érezte jól magát - bár jól bántak vele - mégis magányos volt. Senkit nem ismert meg közelebbről ezalatt az idő alatt, a kiképzések és a tanulás során. Egész ittlétének oka, Morwena és a tudós gőzök, akik megjövetölték, hogy nagy csata vár Aventerra minden lakójára, és egy Embercsillagról érkezett fog diadalmaskodni. A szerveződés máris megkezdődött - azzal, hogy ő Aventerrára érkezett - és Kevin is gyűjteni kezdtecsapatait.
- Csak jönne már Laura. - sóhajtotta. |
Anna szomorú szemekkel nézett lányára. Végülis csak szerette. És a gyermekei is. Nem tudja mit hoz a jövő.
- Laura, mi van Phillippel?
A lány meghökkent. A fiú Aventerrán van, de nem mondhatja el anyjának az igazat. Azóta sem tudja senki, hogy mi történt, csak Lukas... |
- Laura - kezdte Anna - , nem lehetne, hogy...
- Tudom, hogy mit akarsz mondani! Ki akarsz békülni vele! - kiáltotta Laura.
- Te tényleg ennyire ellene vagy? - kérdezte Anna, lányához cseppet sem hasonló modorban. Valószínüleg anyja hangsúlya ébresztette rá Laurát, hogy talán nem kellett volna ennyire felkapnia a vizet.
- Mama, bocsánat, hogy kiabáltam, csak tudod, meglepett, hogy meg akarsz neki bocsáltani. Eddig olyan jól megvoltunk nélküle!
(Ez elég gyengécske lett :S) |
-Hogy érted azt hogy más volt? Hogy lehetett volna más...Megváltozott az utóbbi időben.
-Tényleg így gondolod? - kérdezte halkan Anna, miközben letörölte könnyeit.
-Háát...igen. Vagyis nem tudom. Múltkor furcsa volt, ma meg tényleg olyan volt, mint régen. Nem tudom. - hajtotta le a fejét Laura. |
Laura elszomorodott. Eddig édesanyja egész jól viselte már, ha az apja szóba került. De most, mintha valami történt volna.
- Találkoztál vele anyu?
Anna csak bólintott.
- Mikor, hol? És mivel zaklatott fel ennyire?
- A könyvtárban. - csuklott el Anna hangja. - És bocsánatot kért mindenért.... Tudom, hogy már számtalanszor próbálkozott - tette hozzá Laura arckifejezését látva. - De most olyan más volt... |
- Ne, Lukas, hadd menjek én utána! - mondta Laura, és anyja után szaladt. A sarokban találta meg, felhúzott lábakkal, ölébe hajott fejjel. Rázkódott a sírástól.
- Mama, mi a baj? - suttogta Laura.
Anna felemelte fejét. Arcát könnyek csíkozták. |
-Laura, végre itthon! - köszöntötte lányát Anna. - Mi tartott eddig?
Lukas rosszallóan csóválta fejét.
- Találkoztam apával.
Anna ereiben megfagyott a vér, a tányérok kiestek a kezéből.
- Anya, anya - szaladtak hozzá gyermekei.
-Bocsássatok meg - suttogott a nő és eltűnt a lépcsőfordulóban. |
Nyesztek, most gonoszt csinálok belőle! 
-Ó te jó ég már ennyi az idő, rohannom kell és elviharzott, mint a kámfor. Futott, hisz találkozója volt az anyjával, megbeszélték, hogy iskola után az egész család együtt ebédel. A nagy rohanás közben észre sem vedte a fiú szemében felvillanó sötét fényt.
*Elkaplak és az enyém leszel*- gondolta magában Michael, majd testét hírtelen lángok ölelték körül és eltűnt.
|
-Oh, Michael... - Mondta kicsit ilyedt hangon, s gyors kitörölte a könnyeit a szeméből. - Én csak... bele ment egy bogár a szemembe és...
- Had segítsek. - Kezdte kedves hangon a fiú, és gyengéden megfogta Laura arcát. - Nem, nincs benne semmi...
Laura észbe kapott és még időben elhátrált a fiú elől.
-Már biztosan kijött belőle. - Mondta zavartan.
Michael nem érezte a helyzet kínosságát, így zavartalanul folytatta.
- Látom,te aztán szereted elhagyni a könyveidet.
(na ezt nem számoltam mennyi, de mindenképp így akartam befejezni :P ) |
-De én nem akarok veled beszélni. - mondta miközben összekapkodta a könyveit, majd kifutott a teremből.
-Laura! Gyere - kiáltotta a férfi lánya után, majd az utolsó szót már csak magának suttogta - vissza.
Eközben Laura kiért az udvarra, ahol megállt és könnyes szemmel nézett fel az égre.
-Valami baj van? - kérdezte egy ismerős hang a háta mögött: Michael Hartl volt az.
(Az 5 mondatot azért találtam ki, mert nem akartam, hogy féloldalas szövegeket írjunk be. Szóval ha 6-7 mondat lesz az sem gond, de 10-15 már ne legyen!) |
Mikor vége lett az órának, visszatértek az egyetemi tanterembe. Laura táskája egyszer csak a varrás mentén elszakadt, a dolgai kipotyogtak belőle. Marius észrevette, ott maradt segíteni neki. Lehet, hogy csak az ürügyet keresi, hogy pár szót válthasson velem - villant át Laura fején.
-Laura, beszélnünk kell... - szólt Marius.
Igazam volt - gondolta Laura.
(Remélem nem baj, hogy 6 mondat lett, így tudtam csak megírni :P és rem nem tűnik nagyon idiótának meg közhelyesnek a táskaelszakadásos dolog) |
Igen, ez az én apám - gondolta Laura. Új felfedezései miatt hidegültek el egymástól, és már Aventerrára sem gondolt. Marius tekintete találkozott lányáéval. Laura szemei fagyosan tekintettek apjára, nem tudta, meg fog-e tudni bocsátani apjának valaha is. Anyja az ő hibájából vetélt el. Anna azóta is maga alatt van és alig beszél Mariussal.
Remélem nem túl drámai. :) Laeriel |
- Üdv mindenkinek! - köszöntötte újdonsült diákjait. - A nevem Marius Leander, és én fogom idén tanítani nektek a történelmet, mivel Mr. Wagner amerikai kollégája kérésére átutazott a tengeretúlra.
Többen összesúgtak a hátsó padokban. Laura nem nagyon értette a dolgot, mivel ő csak idén csatlakozott az egyetemhez - aventerrai látogatásai miatt -, és még mindig apja hirtelen megjelenése izgatta a legjobban.
- Aggodalomra persze semmi ok, Wagner úr biztosan jól érzi magát külföldön, és ti is élvezni fogjátok az órákat. A könyveitekre nem lesz szükség, elpakolhatjátok őket, ugyan is... terepre megyünk! |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés