Philipp egy lpssel kzelebb lpett s tkarolta Laurt s olyan kzel hzta maghoz a lnyt, hogy rezte a megnyugtat melegsget, ami a fibl radt.
-Tallkozzunk a parkban, ha vgeztl az ebddel? Van mg egy kis idnk a takardig.
-Uh. – Habr Laura nagyon szvesen lett volna kettesben Philipp-pel, mgis elhzdott egy kicsit. – Bocsi, de nem lehet. Mg van pr dolgom.
-Mit csinlsz ilyen ksn? – komorult el Mr Cool (az j szvegben Coolio van, de ez nekem nagyon nem jn be, gyhogy maradok a rgi megnevezsnl, br n szvem szerint mindig Philippet rnk… - szerk.) arca. – Mr napok ta nem voltunk egytt.
-Most inkbb ne…majd pnteken…
-Mondom. – mondta Mr Cool. – Az mg egy rkkvalsg! – Szemrehnyan nzett r. – Mi olyan elhalaszthatatlan, ami fontosabb, mint n?
Laura fintorgott.
-Ne legyl ilyen. – Mr Cool bizalmatlansga egyre jobban nvekedett. Vagy taln fltkeny? De erre egyltaln nincs oka. Mikor rti meg vgre, hogy vannak dolgok, amiket nem tud rbzni, hanem csak maga tudja megoldani? Vagy csak a tbbi rzre vagy az ccsre, akinek ereiben aventerrai vr folyik, habr nem tartozik a Fny harcosainak szkebb krbe.
-Tudod nagyon jl, hogy nincs szmomra fontosabb, mint te. Szval bzz bennem, s ne krdezd mindig ugyanazt.
Mr Cool nyelt egyet.
-Tudod mit mond mindig az anym? A szerelem azt jelenti, hogy nincsenek titkaink egyms eltt.
-Nem Philipp. – tiltakozott hevesen Laura. – Anyukdnak nincs igaza. A szerelem azt jelenti, hogy gy fogadjuk el s szeretjk egymst, amilyenek vagyunk.
-Ahogy gondolod. – csattant fel Philipp. – Tovbbi szp estt, akrmit is fogsz csinlni. – Sz nlkl megfordult s elstlt.
Ahogy Laura utna nzett, egy furcsa rzs fogta el. Mintha egy stt rnyk kszott volna fel bartjra – s a szerelmkre is.
(138-139. oldal)
|