Amíg Lukas felmászott a jobb oldali oroszlán hátára, Laura átvetette a lábát a bal oldalin és a sörényes fejekre mutatott. A titkos verset, amivel fel tudta kelteni az oroszlánokat az időtlen szunnyadásukból, szinte azonnal mondta:

 Szfinx két testvére, te jobb és bal oldali oroszlán!
E veszedelmes órában figyeljetek rám!
Most kell a segítségetek,
a Fény szavára ügyeljetek!
A holt kő mozduljon veletek,
gyorsan légbe emelkedjetek!

Pillanatokkal később Laura érezte, ahogy az erős izmok megmozdulnak a lábai között: Lateris felébredt a kábulatából. Abba a márványalakba is, amire Lukas mászott egyre több élet költözött, míg a két oroszlán el nem üvöltötte magát az elhagyott udvaron.

-Ne olyan hangosan! – szólt Laura a mágikus segítőkre. – Még senki nem vette észre, mit csinálunk.

-Bocsásson meg, hölgyem. – válaszolt az oroszlán Laurának kissé rekedt hangon. – De az örömünk olyan nagy, hogy újra titeket szolgálhatunk, hogy ki kellett adni a lelkesedésünket.

-Örülhettek. Csak kicsit halkabban.

-Tudjuk, hölgyem. – lépett előre Latus és kezdett el beszélni. – De sajnos a testvérem nem mindig tudja fegyelmezni magát, és nem a megfelelő hangot használja.

-Mi? – nézett rá a hatalmas oroszlánszemeivel Lateris. – Ellent kell mondanom. Ki volt a meggondolatlan fecsegő, amikor az Úr 1541. esztendejében Mefisztolesszal találkozunk? Az te voltál, és senki más!

-Ez nem i… - mondta azonnal Latus, de Laura közéjük állt. Nem tudta visszafojtani a mosolyát: mindketten ugyanolyan harciasok és forrófejűek voltak, mint eddig.

-Kérlek, nyugodjatok meg. – szólt, hogy lenyugtassa az oroszlánokat. – Nem azért ébresztettelek fel titeket, hogy az állandó civakodásotokat hallgassam.

-Természetesen, hölgyem. – mondta Latus szégyellősen. – Nem fog újra megtörténni.

-Határozottan nem. – egyezett bele a testvére is. – Becsületszavamra! – Hirtelen oldalra döntötte a fejét és úgy nézett Laurára. – Ha szabad megjegyeznem, hölgyem. – mondta – Sokat változtál az elmúlt találkozásunk óta – előnyödre.

-Most, hogy mondod. – szólt Latus is. – Még sokkal szebb, hölgyem, az évek során sokkal szebbé vált.

-Tényleg így gondoljátok? – kérdezte Laura elpirulva. – Vagy csak hízelegni akartok?

-Természetesen nem. – tiltakozott Lateris, és hangja kissé sértetten hangzott. – Úgyhogy szinte sajnálom, hogy csak egy oroszlán vagyok és nem egy közületek.

-Khm…khm… - köszörülte meg a torkát a testvére és szemrehányó pillantást vetett felé. – Mondd, hölgyem, mit tehetünk érted?

(141-143. oldal)