Amg Lukas felmszott a jobb oldali oroszln htra, Laura tvetette a lbt a bal oldalin s a srnyes fejekre mutatott. A titkos verset, amivel fel tudta kelteni az oroszlnokat az idtlen szunnyadsukbl, szinte azonnal mondta:
Szfinx kt testvre, te jobb s bal oldali oroszln!
E veszedelmes rban figyeljetek rm!
Most kell a segtsgetek,
a Fny szavra gyeljetek!
A holt k mozduljon veletek,
gyorsan lgbe emelkedjetek!
Pillanatokkal ksbb Laura rezte, ahogy az ers izmok megmozdulnak a lbai kztt: Lateris felbredt a kbulatbl. Abba a mrvnyalakba is, amire Lukas mszott egyre tbb let kltztt, mg a kt oroszln el nem vlttte magt az elhagyott udvaron.
-Ne olyan hangosan! – szlt Laura a mgikus segtkre. – Mg senki nem vette szre, mit csinlunk.
-Bocssson meg, hlgyem. – vlaszolt az oroszln Laurnak kiss rekedt hangon. – De az rmnk olyan nagy, hogy jra titeket szolglhatunk, hogy ki kellett adni a lelkesedsnket.
-rlhettek. Csak kicsit halkabban.
-Tudjuk, hlgyem. – lpett elre Latus s kezdett el beszlni. – De sajnos a testvrem nem mindig tudja fegyelmezni magt, s nem a megfelel hangot hasznlja.
-Mi? – nzett r a hatalmas oroszlnszemeivel Lateris. – Ellent kell mondanom. Ki volt a meggondolatlan fecseg, amikor az r 1541. esztendejben Mefisztolesszal tallkozunk? Az te voltl, s senki ms!
-Ez nem i… - mondta azonnal Latus, de Laura kzjk llt. Nem tudta visszafojtani a mosolyt: mindketten ugyanolyan harciasok s forrfejek voltak, mint eddig.
-Krlek, nyugodjatok meg. – szlt, hogy lenyugtassa az oroszlnokat. – Nem azrt bresztettelek fel titeket, hogy az lland civakodsotokat hallgassam.
-Termszetesen, hlgyem. – mondta Latus szgyellsen. – Nem fog jra megtrtnni.
-Hatrozottan nem. – egyezett bele a testvre is. – Becsletszavamra! – Hirtelen oldalra dnttte a fejt s gy nzett Laurra. – Ha szabad megjegyeznem, hlgyem. – mondta – Sokat vltoztl az elmlt tallkozsunk ta – elnydre.
-Most, hogy mondod. – szlt Latus is. – Mg sokkal szebb, hlgyem, az vek sorn sokkal szebb vlt.
-Tnyleg gy gondoljtok? – krdezte Laura elpirulva. – Vagy csak hzelegni akartok?
-Termszetesen nem. – tiltakozott Lateris, s hangja kiss srtetten hangzott. – gyhogy szinte sajnlom, hogy csak egy oroszln vagyok s nem egy kzletek.
-Khm…khm… - kszrlte meg a torkt a testvre s szemrehny pillantst vetett fel. – Mondd, hlgyem, mit tehetnk rted?
(141-143. oldal)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
