Am�g Lukas felm�szott a jobb oldali oroszl�n h�t�ra, Laura �tvetette a l�b�t a bal oldalin �s a s�r�nyes fejekre mutatott. A titkos verset, amivel fel tudta kelteni az oroszl�nokat az id�tlen szunnyad�sukb�l, szinte azonnal mondta:

 Szfinx k�t testv�re, te jobb �s bal oldali oroszl�n!
E veszedelmes �r�ban figyeljetek r�m!
Most kell a seg�ts�getek,
a F�ny szav�ra �gyeljetek!
A holt k� mozduljon veletek,
gyorsan l�gbe emelkedjetek!

Pillanatokkal k�s�bb Laura �rezte, ahogy az er�s izmok megmozdulnak a l�bai k�z�tt: Lateris fel�bredt a k�bulat�b�l. Abba a m�rv�nyalakba is, amire Lukas m�szott egyre t�bb �let k�lt�z�tt, m�g a k�t oroszl�n el nem �v�lt�tte mag�t az elhagyott udvaron.

-Ne olyan hangosan! – sz�lt Laura a m�gikus seg�t�kre. – M�g senki nem vette �szre, mit csin�lunk.

-Bocs�sson meg, h�lgyem. – v�laszolt az oroszl�n Laur�nak kiss� rekedt hangon. – De az �r�m�nk olyan nagy, hogy �jra titeket szolg�lhatunk, hogy ki kellett adni a lelkesed�s�nket.

-�r�lhettek. Csak kicsit halkabban.

-Tudjuk, h�lgyem. – l�pett el�re Latus �s kezdett el besz�lni. – De sajnos a testv�rem nem mindig tudja fegyelmezni mag�t, �s nem a megfelel� hangot haszn�lja.

-Mi? – n�zett r� a hatalmas oroszl�nszemeivel Lateris. – Ellent kell mondanom. Ki volt a meggondolatlan fecseg�, amikor az �r 1541. esztendej�ben Mefisztolesszal tal�lkozunk? Az te volt�l, �s senki m�s!

-Ez nem i… - mondta azonnal Latus, de Laura k�z�j�k �llt. Nem tudta visszafojtani a mosoly�t: mindketten ugyanolyan harciasok �s forr�fej�ek voltak, mint eddig.

-K�rlek, nyugodjatok meg. – sz�lt, hogy lenyugtassa az oroszl�nokat. – Nem az�rt �bresztettelek fel titeket, hogy az �lland� civakod�sotokat hallgassam.

-Term�szetesen, h�lgyem. – mondta Latus sz�gyell�sen. – Nem fog �jra megt�rt�nni.

-Hat�rozottan nem. – egyezett bele a testv�re is. – Becs�letszavamra! – Hirtelen oldalra d�nt�tte a fej�t �s �gy n�zett Laur�ra. – Ha szabad megjegyeznem, h�lgyem. – mondta – Sokat v�ltozt�l az elm�lt tal�lkoz�sunk �ta – el�ny�dre.

-Most, hogy mondod. – sz�lt Latus is. – M�g sokkal szebb, h�lgyem, az �vek sor�n sokkal szebb� v�lt.

-T�nyleg �gy gondolj�tok? – k�rdezte Laura elpirulva. – Vagy csak h�zelegni akartok?

-Term�szetesen nem. – tiltakozott Lateris, �s hangja kiss� s�rtetten hangzott. – �gyhogy szinte sajn�lom, hogy csak egy oroszl�n vagyok �s nem egy k�z�letek.

-Khm…khm… - k�sz�r�lte meg a tork�t a testv�re �s szemreh�ny� pillant�st vetett fel�. – Mondd, h�lgyem, mit tehet�nk �rted?

(141-143. oldal)