[32-13] [12-1]
(Bocsi! Nem tudtam mit kezdeni egy megkínzott Syrinnel! :P)
Laura néhány másodpercig némán nézett barátnőjére, majd megrántotta a vállát.
-Bocsáss meg, de mindjárt kezdődik az első órám. Mennem kell. - Adott két puszit barátnőjének, majd elsietett a terem felé. Ott már többen is ültek, köztük a rejtélyes Michael. Néhány perc múlva megérkezett a tanár is, aki - Laura nem mert hinni a szemének - az apja volt, akivel már egy éve nem beszélt. |
Kaja furcsa szemeket meresztett barátnőjére. Megszokta már a furcsa eseteket.
- Képzeld, Yannik moziba hívott! - ujjongott a lány.
- Na, végre! - sóhajtott Laura.
- Öhm... nem tehet róla, hogy olyan kis... szende...
- Kaja, te megváltoztál - nevetett Laura.
- Vajon miért? - húzta össze szemeit!
Dalma-Laeriel :) Remélem tetszik |
Átmentetek a jó részre!!! Szégyeljétek magatokat!!!! Kisz gonoszok, mármint jók..., mármint....ööö... nah értitek! Ezt még visszakapjátok!
- Nagyon örülök Michael... és egyébként hová valósi vagy?
-Háát...ööö...
-Laura na végre meg vagy! Már mindenütt kerestelek!- szaladt oda a lányhoz barátnője Kaja.
-Csak Michaellel beszélgettem!-válaszolta a lány.
-Michael??? Az meg ki?
-He?? Nahát, eltünt!
|
- Öhh...izé... -hebegte, de a fiú már két könyvét fel is vette a földről.
- Laura Leander...
- Igen, de honnan tu...
A fiú felmutatta az egyik könyvét. - "Országunk történelme a 13.szd-ban." - olvasta hangosan. - Azt hiszem egy karra fogunk járni.
Laura még mindig elég értetlen fejet vághatott, mert a fiú szabadkozóan mosolygott: - Öh, de bunkó vagyok, be sem mutatkoztam, Michael Hartl. |
(Én asszem maradok a jóságos szálnál! :P)
Laura eközben egy kisebb könyvkupaccal a kezében sétált az egyetem felé. Az ajtót szerette volna kinyitni, amikor hirtelen az összes könyv kiesett a kezéből.
-A francba! - mondta, miközben az ajtó magától kinyílt. Laura meglepetten nézett fel és ott egy magas, jóképű fiú állt.
-Segíthetek? - kérdezte. |
De nem azért mert megsajnálta anyját, ááá dehogy! Magával vitt egy ostort is, hogy tovább kínozza a nőt. Syrin hátáról már patakokban folyt a vér, de fia még mindig nem akarta abbahagyni. Végül egyik szolgája szakította félbe az úrfit tevékenységéből.
- Nos, ne hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megúszod!
- Csak egyszer hibázz ...és... véged, erről én magam tanúskodok! *húzodott mosolyra a fiú szája*
Majd kisétált a börtönből. * Vajon mit ronthattam el, hogy ilyen sorsra jutottam?*-kérdezte magától a nő.
Laura voltam a kisz gonosz! |
Füttyentett egyet. A Sötét Erődben megszokták már, hogy uruk így hívja őket. Ha ellenszegülnek, Kevin azal a büntetéssel fenyegette őket, amivel saját anyját, Syrint is harcképtelenné tette. Először is: bezáratta a börtönbe, hívatott egy fhurhurt, akinek azt a parancsot adta, akárhogyan is, de akadályozza meg, hogy Syrin ki tudjon jutni a cellájából. Két napig étlen-szomjan tartotta, míg végül a harmadik nap meglátogatta ideiglenes lakhelyén.
Moncsi voltam zölddel |
Kevin is felnőtt ez idő alatt. Épp a Sötéterődben az ablak előtt állva figyelte birodalma népét. Hosszú fekete haja a válláig ért, feje tetején pedig egy korona csillogott. Azon gondolkodott vajon hogyan szabadulhatna meg attól az átkozott lánytól (Laurától), mostanában elég sokat gondolt rá, egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből. Hirtelen egy ördögi mosoly suhant át arcán és már tudta mit kell tennie.
by Laura (lehetek fekete? XDXDXD) |
--Ági--
Ez persze nem jelentette azt, hogy menekült a küzdelmek elől. Újra és újra vállalta a harcot de az elégedetlenség és egy másik nyomasztó érzés-amit ő sem tudott megnevezni- egyre növekedett benne. Hiába tanult jól és diadalmaskodott annyiszor a Sötét erőkön, a saját érzelmeit soha nem tudta elrejteni, főleg az öccse elől nem. |
*Sam a szokásos színnel :P *
Az elmúlt 6 év alatt nagyon megváltozott. Külsőre még mindig ugyan úgy nézett ki - szőke hosszú haj, kék szemek - de belül már nem volt ugyan az. Csúnyán összeveszett apjával, hallani sem akart Aventerráról. Még 19 éves öccse, Lukas sem tudta jobb belátásra bírni. Túlságosan megviselte néhány jó barát elvesztése, és hogy folyton harcba kellett állnia a Sötét erőkkel. |
Hát akkor kezdődjön a történet:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, akit Laura Leandernek hívtak. Laura sok kalandot és megpróbáltatást élt már át - de erről már mindenki sokat olvasott. A lány immár 20 éves volt és egyetemre járt. |
A köz második óhajának engedve, íme itt van a történet írós játék, aminek én adtam ezt a frappáns nevet.
A játék lényege: elkezdünk egy történetet és össze-vissza keverjük kalanddal, szerelemmel, barátsággal. A legjobb benne az, hogy mindenki úgy alakíthatja a történetet, ahogyan ő szeretné. Annyi szereplőt találunk ki amennyit csak akarunk, de ne legyen mindenkinek egy szereplője, mert az már a szerepjáték lenne!
És akkor néhány szabály:
1. Senki ne írjon 5 mondatnál többet, még akkor sem, ha ez párbeszéd! Ha hosszú a párbeszéd, akkor folytassa a következő. :)
2. Ne ugorjunk egyik helyről a másikra csak úgy! Oda összekötő mondatok kellenek, hogy megtudjuk, ki miért került oda ahova. :D
3. Azokhoz az alapszabályokhoz tartsuk magunkat, amiket Peter Freund a Laura könyvekben leírt! Szóval senki nem használhatja a képességeket csak úgy viccből!!! :D
4. Érezze mindenki jól magát és szórakozzon jól!
Ui: Mindenki válasszon ki magának egy színt, hogy tudjuk ki mit írt! :)
A szabályok betartását köszönöm, egyébknét meg tényleg jó szórakozást!
Nymphi |
[32-13] [12-1]
|