Hűvös, felhős éjszaka volt. A vár körül semmi mozgást nem lehetett látni, a közeli tóban lévő szigeten viszont egy fiú ült összekuporodva. A sötétben a srác szőke haja feltűnést keltett. Úgy tűnt, mintha várna valakire. Vagy valakikre.
Néha felállt, hogy megmozgassa elgémberedett lábait.
Ilyenkor óvatosan körül is nézett, nehogy valaki felfedezze. Mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli, visszaült a földre. Az idő múlásával egyre gyakrabban végezte el ezt a mozdulatsort.
Lassan virradni kezdett. A fiú hirtelen összegörnyedt, majd mintha mi sem történt volna felállt. Csak egy valami változott meg rajta. Arcán félelem tükröződött.
Lukas Leandernek látomása volt. A fiú térde megcsuklott és a magas fűbe rogyott, majd elvesztette eszméletét.
Mikor a nap a láthatár peremén felbukkant, két alak jelent meg a szigeten. Laura Leander három, izgalommal teli hónap után visszatért a Földre. Marius, a két gyerek édesapja, másfél évnyi szenvedés után érkezett haza Aventerráról. Miután boldogan üdvözölték egymást elindultak Ravenstein vára felé. Útközben Laura megkérdezte apját:
- Hova szeretnél először menni? Kedvenc iskolánk épületébe vagy inkább a dolgozószobádra vagy kíváncsi? - a lány közben fülig érő szájjal mosolygott. Még nem tudta teljesen felfogni, hogy sikerült apját megmentenie a gonosz Borboron karmai közül. A férfi csak annyit mondott neki:
- Kövess!

Marius nem az iskola épülete vagy a tanárok szállása felé vette az irányt. Az udvaron található kis házakat célozta meg.
-Úgy gondolom, illendő lenne először Morgenstern professzorhoz beköszönnünk. - szólt a férfi.

Gyerekei egyetértettek vele, így követték apjukat. Mikor odaértek Marius kopogtatott és kinyitotta az ajtót. Laura és Lukas után ő is belépett a házba.
A szobában Aurelius Morgenstern professzoron kívül még két személy tartózkodott. Percy Valiant és Mary Morgain boldogan álltak fel, hogy üdvözöljék barátjukat és bajtársukat. Legutoljára az igazgató fogott kezet és köszöntötte Mariust:
- Örülünk, hogy újra a körünkben vagy.
- Köszönöm. Én is örülök, hogy újra itt lehetek. - mosolygott a férfi.
Az egész délelőttöt a professzor házában töltötték, mindenki elmesélte élményeit, majd átmentek a várba megebédelni.
A többi tanár meglepődött Marius Leander hirtelen visszatérésén. Persze mindenkit érdekelte az, hogy hol volt ennyi ideig kollégájuk. Erre a kérdésre azonban nem kaptak választ. Nehéz lett volna elmagyarázni, hogy másfél évig egy másik bolygón, Aventerrán volt fogságban és a Sötét Hatalmak vezetőjének, Borboronnak a "vendégszeretetét élvezte". Épp ezért csak ennyit mondott:
- Maradjon titok.
A legjobban Rebekka Taxus és dr. Quintus Schwarz voltak meglepődve. Sosem gondolták volna, hogy ellenségüknek sikerül kiszabadulnia a Sötét Erődből. A két tanár a Sötét Hatalmakat szolgálta, így minden Őrzőnek ellenfeleik voltak.

A sok kérdés miatt hosszúra nyúlt ebéd után a Leander család úgy döntött, ellátogat hohenstadti házukba. Mielőtt elindultak volna, Laura és Lukas félrehívták apjukat:
- Papa! - kezdte Laura. - Tudnod kell valamit.
Marius kérdőn nézett gyerekeire.
- Az a helyzet, hogy Sayelle úgy gondolta - vette át a szót Lukas. -, hogy te egy... - itt elhallgatott.
-...egy másik nőért hagytál el minket. - fejezte be Laura öccse mondatát. Marius még mindig nem értette teljesen, hogy mit akarnak közölni vele. Tudta, hogy eltűnése váratlan volt és felesége indokot próbált keresni elrablására. Mikor Laura látta, hogy apja még nem fogta fel teljesen a helyzetet, tovább magyarázott:
-Sayelle túlságosan összebarátkozott Maximilian Longoliusszal, az újságának vezetőjével. Hogy pontos legyek, megcsalt téged az a nő! - mondta kicsit hangosabban, mint ahogy szerette volna. Ránézett apjára és arcán zavartságot látott.
- Ez nem lehet igaz. - mondta Marius.
- De sajnos az. - szólt Lukas és hozzábújt apjához vigasztalás képpen. - Bár Laura kicsit erősen fogalmazott. - nézett nővérére a fiú. A lány felháborodottságát látva magyarázkodásba kezdett:
-Soha nem láttuk mostohaanyánkat olyan helyzetben, amikor éppen megcsalt volna téged. Ezt el kell ismerned, Laura. De én is azon a véleményen vagyok, hogy nem csak barátság van Sayelle és Mr. L között.
- Mr. L? - mosolyodott el Marius.
- Ja igen. Így nevezzük már egy ideje.
- Akkor is beszélnem kell Sayelle-lel. - indult el Marius.
- Papa! - szólt utána még Laura. Mikor apja visszafordult a lány az arcára mutatott.
- Ja persze! - eszmélt Marius. - Az emberi külső. - mosolygott.