Az indulás előtti estén Salina megkereste Raneket, nem látta szerelmét már pár napja. Lefoglalták az előkészületek. Salina a fiút köszönés helyett egy csókkal üdvözölte. Majd átölelte és halkan sírdogált a fiú vállán.

-Nem akarlak itt hagyni. Nagyon fogsz hiányozni…

-El akartalak kísérni, de Irodan azt mondta, hogy ne. Igaza volt, könnyen elkaphatnának minket.

-Irodan…

-Ő csak jót akar nekünk. Hidd el… amióta megtudta, hogy együtt vagyunk, azóta támogatott minket. Nem árulta el senkinek. Ő a legjobb barátom. Én bízom benne.

-Jaj Ranek. Én is bízom benne, de miért nem engedte, hogy velem gyere?

-Azért mert nagyon feltűnő lenne. – a fiú világosabban látta a helyzetet, tudta, hogy a lebukás mindkettejük számára végzetes lenne. Halk léptek zaja hallatszott a folyosóról, a szoba ajtajában megjelent Irodan. Egy percig némán nézte a párt, majd megszólította testvérét.

-Salina. Itt a búcsú ideje. Mennünk kell.

-Hiányozni fogsz. – ismételte meg még egyszer a lány, majd egy csókot nyomott a fiú ajkára.

-Te is hiányozni fogsz. – Salina lassan hátrálni kezdett, majd mikor kezeik elváltak egymástól, Ranek keze lehanyatlott teste mellé. Még sokáig nézte a nyitott ajtót, a lódobogásra odalépett az ablak mellé. Még látta szerelme köpenyének lengedezését, végül már csak a port, amit a lovak vertek fel. Ranek arcán egy könny csordult végig.

Salinát négy lovas és Irodan kísérte. A fiúnak sikerült kiharcolnia apjától, hogy elkísérhesse húgát az ismeretlen országba. A Gördülő Kövek Tengerét négynapos vágtával lehetett elérni. Az első este a kis csapat egy tisztáson pihent meg, az öt férfi folyamatosan váltotta egymást az őrségben. Irodan az éjszaka közepén őrködött. Az egyik lovas éppen készült leváltani, amikor zajt hallottak egy bokorból. Egy pillanat múlva már hat Fekete Lovag vette őket körül. A felföldi lovasok egy hangos kiáltással felkeltették a többieket, Irodan rögtön Salina elé ugrott és húga kezébe egy kardot nyomott.

-Vigyázz magadra! – szólt oda neki, de továbbra is mellette maradt. A Lovagok hirtelen támadtak rájuk, mind a hatan egyszerre. A kardok csattogtak, két karuuni lovas megsérült, egy meghalt. Szerencsére a Lovagok sem jártak sokkal jobban, ott ketten feküdtek a földön, egy pedig nem tudta használni kardforgató kezét. Irodan és Salina elvesztették egymást. Irodan hirtelen éles fájdalmat érzett oldalában, ereje elhagyta, összeesett. Hangos sikolyt hallott, felismerte húga hangját.

-Salina! – kiáltott, de felállni nem bírt, majd elvesztette eszméletét.

A lovagok, amilyen gyorsan megjelentek, olyan gyorsan el is tűntek – Salinával együtt.

Irodan egy fehér szobában ébredt, egy aggódó tekintetet pillantott meg. Valahonnan ismerős volt, mégsem tudott rájönni honnan. Amikor látása újra éles lett körülnézett a szobában, azt viszont még nem látta sohasem. Pillantása újra a nőre tévedt.

-Morwena? – nézett rá. – Hol vagyok? – A gyógyítóasszony mosolyogva pillantott hátra.

-Végre felébredtél. Rég láttalak Irodan herceg.

-Hol vagyok? Mi történt velem?

-Hellunyatban vagy, nem kell félned. A Fekete Lovagok megtámadtak titeket és szereztél egy súlyos sebet, de most már szerencsére jól vagy. De mit kerestetek olyan messze a vártól?

-Salinát kísértük. Ő hol van?

-Salina? Ő nem volt veletek…

Irodan gyorsan végiggondolta az eseményeket – már amennyire emlékezett rájuk. Az utolsó emléke a sikítás volt. Néhány pillanatig csendben feküdt az ágyban, majd megpróbált felülni. Morwena segített neki, de amikor fel akart állni, a nő rászólt:

-Ez még túl korai! Mielőtt felkelnél meg kell erősödnöd.

Hirtelen kinyílt az ajtó és egy szőke lány futott be.

-Irodan! Végre felébredtél! Nagyon aggódtam érted. – odalépett az ágy mellé és óvatosan megölelte a fiút. – Olyan régen találkoztunk.

A fiú meglepődve figyelte a lányt. Nem tudta, hogy Alienor is itt lakik.

-Miért nézel olyan furcsán? – nevetett rá Alienor.

-Csak… meglepődtem. Nem hittem volna, hogy itt fogunk találkozni. Azt hittem Aranyországban vagy.

Irodan és Alienor unokatestvérek voltak. Sok éve nem látták egymást, szüleik egy régi vita miatt nem beszéltek egymással. A gyerekek viszont jól kijöttek egymással, ezért gyakran látogatták meg egymást. Bár ezt egy idő óta elhanyagolták. Mióta Alarik és Alienor Hellunyatban éltek nem volt idejük unokatestvéreik meglátogatására. Ezekben az években – ahogy Irodan észrevette – Alienor megváltozott. Viselkedése szinte felnőttessé vált. Egészen biztos, hogy a változás oka Alarik elvesztése volt. Irodan hallott a szomorú esetről, bár a részleteket nem ismerte.

Irodan és Alienor hosszasan nézték egymást, majd egy komoly beszélgetésbe kezdtek az elmúlt évekről.