Este vacsoránál Chris állt fel először az asztaltól. Nem bírta már elviselni a kínos csendet. Úgy döntött, jobb lesz ha inkább felmegy a szobába. Laura szomorúan nézett utána. Ezen a napon már többször megpróbált beszélni a lánnyal, többször eljátszotta magában a lehetséges beszélgetést, mégsem mert odamenni hozzá. Lukas látta nővére bánatát, hogy oldja a feszültséget beszélgetésbe kezdett:

-Beszélj vele! Sokkal jobb lenne, mint itt ülni és azon gondolkodni, hogy mi lesz a barátságotokkal.

-Mit gondolsz, min járt az eszem egész nap? – szólt mérgesen az öccsére.

-Csak segíteni próbálok…

-Bocsánat, csak kicsit ideges vagyok. De ma este elintézzük. Ígérem. Holnap reggel a régi páros fog lejönni a lépcsőn. Mintha mi sem történt volna. – állt fel az asztaltól ő is.

A szoba felé még egyszer átgondolta mit fog mondani Chrisnek. Óvatosan nyitott be a szobába, mintha ő nem is ott lakna. Chris az ágyán feküdt, és zenét hallgatott, így nem hallotta meg az ajtó nyitódását. Szeme csukva volt, így nem tudta, hogy Laura ott van. A szőke lány leült az ágyára és várta, hogy Chris észrevegye őt. Pár perc múlva a lány feleszmélt, kinyitotta szemét és ijedten Laurára nézett.

-Bocsánat, nem tudtam, hogy itt vagy. – szólt halkan.

-Beszélnem kell veled. – mondta komolyan Laura. – Tegnap nagyon bunkó voltam. Nem kellett volna így üdvözölnöm téged. Visszajöttél és valószínűleg nem csak azért, hogy a képembe vágd, hogy az én hibám minden.

-Ez nem igaz. – szólt bele Chris. – Nem akartam ilyet tenni. Mindketten hibásak vagyunk.

-Az a veszekedés nagyon komoly volt. Olyan dolgokkal vádoltalak, amiket most már bánok.

-Remélem megérted, hogy akkor nem mondhattam el neked sok mindent. Hidd el, most már semmit nem titkolnék el előled. – Chris szemében könny csillogott. Laura felállt és odaült barátnője mellé.

-Meg tudsz bocsátani nekem?

-Jajj, Laura, neked kell megbocsátanod nekem. Én nem mondtam el neked fontos dolgokat.

-Chris! Ott és akkor nem tehetted meg ezt sem velem, sem a többiekkel. Nem fogtam volna fel a dolgok jelentősségét. – átölelte a lányt. – Felejtsük el!

-Jó. – bólintott Chris. – Felejtsük el. Szóval holnap jönnek kedves unokatesódék.

-Igen…de rég találkoztam már vele. – szólt Laura elgondolkozva, miközben visszaült az ágyára. – Mennyit hülyéskedtünk együtt! Olyan jó volt, remélem nem sokat változott.

-Mikor láttad utoljára?

-Huh. –sóhajtott egy nagyot Laura. – Körülbelül két éve nem találkoztunk.

-Az jó sok idő. Biztos nem változott sokat. De majd holnap megtudjuk.

Mindketten hamar lefeküdtek, de egyikük sem tudott elaludni. Laura még mindig a nyári emlékekre gondolt. Szeretett volna újra visszatérni Aventerrára, mégis jó volt újra itthon lenni. Végül is az ő otthona a Föld. Itt vannak a barátai, a családja és minden, amit szeret. Nem…nem tudná itt hagyni ezt a helyet.

Eközben Chrisben különböző érzelmek vívtak komoly csatát. A lány nagyon boldog volt, hogy újra itt lehetett Ravensteinben. Annak még inkább örült, hogy örömmel fogadták és hogy végre – hosszú évek után – kibékültek Laurával. Viszont félt apja haragjától. Csak úgy eljött régi iskolájából, egyetlen levelet hagyott ott. Biztos el akarja majd vinni innen, de őt már nem fogja. Egyszer már megtette, még egyszer nem fogja. És most itt van Marius is…igen, ő az egyetlen, aki talán megállíthatja őt. Chris ebben bízott leginkább.

Laura és Chris izgatottan nézett a kocsiból kiszálló fiúra. Milyen lesz? Hogy néz ki? Sokat változott? Lukas csak egy lesújtó pillantást vetett a két lányra és az egyik kőoroszlánnak támaszkodott. Nem értette, hogy a két lány hogy békülhetett ki egy éjszaka alatt. Hiszen tegnap még nem beszéltek egymással.

-Hagyjátok már abba! Valószínűleg Haldor sem várja el, hogy megtapsoljátok a kocsiból való kiszállásáért.

-Csönd. – szóltak rá a lányok szinte egyszerre. Az autóból egy sötét hajú, magas fiú szállt ki. Mosolyogva pillantott a lányokra, majd Lukasra nézett.

-Örülök, hogy találkozunk. – szólalt meg, majd közelebb lépett a lányokhoz. Először Laurát ölelte meg, majd Chrishez lépett. – Rég láttuk egymást. – Chris üdvözlése után Lukashoz lépett, akivel egy kézfogást váltott.

-Hol fogunk aludni? – kérdezte Haldor. Úgy tűnt, nem zavarja az, hogy nem látta rokonait több éve. Marius meglepetten nézett a fiúra.

-Na, látod ezen még nem gondolkodtam. De szerintem menjetek le a hohenstadti házunkba.

-Elrendezted Sayelle-t? – szólt Laura bizakodva.

-Igen. – válaszolta kurtán Marius. Laurának nem tetszett ez a válasz, mintha apja nem mondana el neki mindent. – Lekísérlek benneteket. – tért vissza az eredeti témához a férfi. – Akartok ti is jönni? – nézett rá a gyerekekre. Ők összenéztek, majd Laura mondta ki azt, amire mindannyian gondoltak.

-Nem. Maradunk. – majd a többiekre nézett. – Gyertek, menjünk fel a szobánkba.