Salin�t a S�t�t Er�dben egy sz�k cell�ban tartott�k fogva. Az elm�lt napokban azon gondolkodott, mi�rt is rabolhatt�k el. T�bb v�ltozatot is kital�lt, egyik hihetetlenebb volt, mint a m�sik. Gyakran gondolt b�tyj�ra is. Miel�tt elkapt�k volna, l�tta �sszeesni Irodant. Salina rettegett att�l, hogy Irodan meghalt. Nem tudta a fi� n�lk�l elk�pzelni az �let�t. N�ha veszekedtek, de ez minden testv�rn�l el�fordul. Nem akarta, hogy Irodannek b�rmi baja ess�k. Gondolataib�l hangos l�ptek zaja r�zta fel. P�r pillanat m�lva Salina el�tt maga a S�t�t Fejedelem, Borboron �llt.

-�dv�z�llek er�d�mben, Salina hercegn�. – sz�lt g�nyos hangon �s hogy kijelent�s�t m�g ironikusabb� tegye, meghajolt a l�ny el�tt. Salina nem b�rta tov�bb t�rt�ztetni mag�t, haragosan Borboron el� l�pett.

-Mi�rt hoztatok ide? Mi�rt kell itt lennem?

Borboron felemelte kez�t, ezzel jelezve, hogy sz�lni szeretne.

-Nem elfogtunk, csup�n vend�g�l l�tunk. Sz�ks�g�nk van r�d, hogy ap�d teljes�tse k�v�ns�gomat.

-Ap�m sosem fogja el�rulni a F�ny �gy�t! Sosem fog veled sz�vets�gbe l�pni.

-Akkor sosem fogja viszont l�tni szeretett l�ny�t sem. – v�laszolta h�v�sen Borboron. Salina erre nem tudott mit v�laszolni, a S�t�t Fejedelem viszont folytatta a besz�lget�st. K�r�ln�zett a cell�ban, majd egy halk s�hajjal megsz�lalt:

-Egy hercegn�nek nem illik ilyen lakhelyet biztos�tanunk, am�g n�lunk vend�geskedik. K�sz�tsetek neki el� egy szob�t! – n�zett a szolg�kra, majd visszafordult a l�nyhoz. – �s szeretn�m, ha ma este egy�tt vacsor�zn�nk �s megbesz�ln�nk ezt a kis �gyet a k�t orsz�g k�z�tt.

-�n nem vagyok k�vet. – kezdte bizonytalanul Salina. – �n nem tudok t�rgyalni…

-Biztos nagyon �gyes vagy, elv�gre nem k�ld�tt volna a G�rd�l� K�vek Tenger�nek kir�ly�hoz. – sz�lt halkan Borboron, majd kiment a cell�b�l. P�r l�p�s ut�n meg�llt, majd visszafordult:

-Sz�val, vacsor�n�l tal�lkozunk.

Ezut�n Salin�t egy – a S�t�t Er�dh�z k�pest – sz�p �s rendezett szob�ba k�s�rt�k. A l�ny lehuppant az �gyra �s k�r�ln�zett. A helyis�gben minden megvolt, amire sz�ks�ge lehetett. Nagyot s�hajtva �llt fel, majd az ajt�hoz l�pett. Az nyitva volt, nyilv�n a S�t�t Fejedelem nem agg�dott amiatt, hogy Salina sz�kni pr�b�l. Mi�rt is pr�b�lna? Aventerr�n mindenki tudta, hogy a S�t�t Er�db�l szinte lehetetlen megsz�kni. Salina nem is �ltatta mag�t azzal, hogy siker�l megsz�knie. Az ablakhoz l�pett �s len�zett az udvarra. Katon�k gyakorlatoztak, a rabszolg�k szorgalmasan dolgoztak.

-H�t ilyen az �let itt, a S�t�t Er�dben. Nem gondoltam volna, hogy valaha is megtudom.

Az este hamar elj�tt, Borboron egyik Fekete Lovagja j�tt a l�ny�rt, hogy a Fejedelemhez k�s�rje.

Alienor �s Irodan szinte egyszerre �rtek a megbesz�lt helyre. Gyorsan felnyergelt�k a lovakat �s a d�li kapu fel� vett�k az ir�nyt. Irodan sz�m�tott r�, hogy nem fog egyszer�en menni a sz�k�s, aggodalma be is bizonyosodott. A kapu �rz�je meg�ll�totta �ket.

-�llj gyerekek! Hova igyekeztek?

Alienor tan�cstalanul n�zett Irodanre, akinek viszont m�r k�sz volt a v�lasza:

-A Karuuni fenns�kra tartunk, fontos �zenetet visz�nk.

-Ti? – n�zett k�telkedve r�juk az �r. – Csak nem hiszitek, hogy elhiszem ezt a s�letlens�get.

Irodan ekkor el�h�zott egy pap�rtekercset a ruh�ja al�l, rajta Hellunyat pecs�tj�vel. Az �r ezut�n r�gt�n �tengedte a k�t fiatalt a kapun. Alienor meglep�dve tekintett Irodanre, aki mosolyogva n�zett vissza r�. A l�ny sz�monk�r� hangon k�rdezte:

-Honnan siker�lt ilyet szerezned? – mutatott a lev�lre.

-Belop�ztam a k�nyvt�rba �s ott tal�ltam ezt a pecs�tet. Gondolom valami r�gi pecs�t lehet, de az �r elhitte. – vont v�llat a fi�. – Tudnod kell valamit… – folytatva nagy s�hajjal. – Hagytam egy levelet Paravainnak.

-Mi? Irodan! Azt besz�lt�k meg, hogy nem sz�lunk senkinek.

-Bocs�ss meg, de nem tudtam �gy elj�nni, hogy valakinek ne sz�ltunk volna.

-Irodan! A Lovag ut�nunk fog j�nni �s vissza fog k�ldeni minket Hellunyatba! Alarik �lete a t�t!

-Tudom, de nem fog utol�rni minket. A k�t leggyorsabb lovat hoztuk el. Ha eg�sz �jszaka lovagolunk �ppen el�g id�t nyer�nk. Paravain legk�s�bb holnap reggel veszi �szre, hogy mi elt�nt�nk.

-Utol fog �rni minket. Biztos vagyok benne. Te nem ismered igaz�n �t…

-Alienor! Nyugodj meg! Kiszabad�tjuk a testv�redet. – szomor�an n�zett a l�nyra, �s � is a h�g�ra gondolt. Tudta, hogy most lehetetlen megmenteni Salin�t Borboron fogs�g�b�l. T�bb napon �t azon t�n�d�tt, mit akarhat t�l�k a S�t�t Fejedelem. A fi� tudta, hogy orsz�gukra r�g�ta f�j Borboron foga, �gy val�sz�n�nek tartotta, hogy a ter�letszerz�s hajtotta, amikor elraboltatta Salin�t. Alienor l�tta Irodan cs�ggedts�g�t.

-Nagyon hi�nyzik a h�god?

-Igen. – b�lintott szomor�an, majd lehajtotta fej�t. – �n vagyok a hib�s. – mondta halkan, szinte mag�nak. Alienor viszont meghallotta �s r�gt�n r�sz�lt a fi�ra:

-Ilyet nem szabad gondolnod. Nem tehett�l r�la, hogy megsebes�lt�l. Minden Borboron �s az emberei hib�ja, nem a ti�d. Irodan, meg kell �rtened, hogy nem tehetsz r�la.

Irodan h�l�s tekintettel n�zett Alienorra.

-K�sz�n�m, hogy itt vagy.

-Ezt nekem kellene megk�sz�nn�m. Te k�s�rsz el megmenteni a b�ty�mat.

-M�gsem engedhettem, hogy egyed�l v�gj neki ennek a vesz�lyes k�ldet�snek. – mosolyodott el. – �s akkor most indul�s a kalandba! – sz�lt, majd v�gt�ra fogta a lov�t.