A Kegyetlen Lovag sokadszorra bizony�totta be, hogy nem v�letlen�l kapta a kegyetlen jelz�t. Most egy k�zeli falut t�madtak meg a band�j�val. A h�zak t�bbs�g�t fel�gett�k, a f�rfiakat – akik megpr�b�lt�k megv�deni otthonukat – meg�lt�k, a n�ket pedig megbecstelen�tett�k. Minden l�ngokban �llt, kiv�ve egy f�lrees�, romos h�zat, amit eddig a lovagok a nagy harcban nem fedeztek fel. Az �p�let ablak�b�l egy barna haj� l�ny n�zett kifel� k�nnyes szemmel. L�tta meghalni bar�tait, elpusztulni az otthonokat, l�tta a harcosok kegyetlens�g�t. V�gig azon gondolkozott, hogy tudna seg�teni rajtuk, de a h�zb�l nem tudott elmenni. Apja z�rta be oda, mikor a Reimar von Ravenstein �s lovagjai a v�rosra t�rtek. Tudta, hogy l�nya b�rmikor az �let�t kock�ztatta volna a falu t�bbi lak�j��rt, de ezt nem hagyhatta. A l�ny l�tta apj�t is elesni a „csatat�ren”. Egy fiatal lovag �lte meg, akit n�h�ny nappal ezel�tt l�tott – akkor m�g a cs�sz�r c�mer�t viselte. Pillant�s�val most is ezt a f�rfit kereste, majd hamarosan meg is lelte. A lovag is �ppen akkor n�zett a romos h�z ir�ny�ba, szeme megakadta l�nyon. Elindult a h�z fel�, de n�ha h�tra pillantott, nehogy valaki �szrevegye. Az ajt�t egyszer�en bet�rte �s n�h�ny l�p�s ut�n m�r a l�ny el�tt �llt. A fiatal n� f�lelemmel teli tekintettel n�zett r�, szem�ben a f�jdalom t�kr�z�d�tt. A f�rfi m�lyen belen�zett a l�ny szem�be:

-Hogy h�vnak? – k�rdezte.

A l�ny a lovag szem�ben zavarts�got l�tott, nem �rtette, hogy lehet ez. �ltal�ban az ilyen elvetem�lt alakok teljesen magabiztosak. Erre m�g kis kor�ban az apja tan�totta meg. Halkan v�laszolt:

-Tana vagyok. L�ttalak t�ged n�h�ny napja. Mi t�rt�nt veled? Akkor m�g az orsz�g lovagja volt�l. – nyugodtan besz�lt, mire a f�rfi szem�ben m�g nagyobb zavarts�g l�tszott.

-Ne…nem tudom. – a lovag teljesen elvesztette �nbizalm�t. – Seg�ts nekem! Nem tudok szabadulni t�le!

-Kit�l? �s mi a neved?

-A nevem…a nevem – a f�rfi er�sen gondolkodott, �gy t�nt, teljesen elvesztette az eml�kezet�t. Majd hirtelen:

-A nevem Hermann von Berg. – let�rdelt a l�ny mell�. – K�rlek seg�ts! Valami t�rt�nt velem a v�rban. – a f�rfi most m�r teljesen esz�n�l volt. – Egy n�…egy n� meg�tkozott.

-Micsoda? Meg…meg�tkozott? Ilyen nem lehet!

-Valakinek meg kell mentenie. Menj el a cs�sz�rhoz! K�rj seg�ts�get! � tudni fogja mit kell tenni! – Tana most teljes �szintes�get v�lt felfedezni Hermann szem�ben.

Seg�tenem kell neki…�gy t�nik valamit csin�ltak vele. – gondolta a l�ny.

-Megteszem! Elmegyek �s keresek valakit, aki szembeszeg�lhet Ravensteinnel.

-Siess! Indulj azonnal!

Tana felugrott hely�r�l �s kirohant a h�zb�l. K�zben Hermann is fel�llt �s ki�llt a h�z el�. A l�ny hamarosan megjelent egy l�val, majd a f�rfi el� l�pett.

-Ugye tudod, hogy nagy �ldozatot hozok �rted. Te �lted meg az ap�mat.

Hermann von Berg f�jdalmasan n�zett a l�nyra.

-Ne haragudj! Nem tehetek r�la. Ha nem vagyok magamn�l, nem tudok uralkodni magamon. Nem �ltem volna meg az ap�dat, ha… ha �n ir�ny�tom saj�t magamat. K�rlek, ne �t�lj el ez�rt.

Tana nem sz�lt semmit, csak elv�gtatott.

Amikor Marius reggel bel�pett a konyh�ba, Chris m�r egy b�gre forr� kaka�t kevergetett. A f�rfi meglepetten n�zett a l�nyra, majd kedvesen elmosolyodott.

-Mi�rt nem alszol m�g? Nagyon kor�n van.

-Nem tudtam nyugodtan aludni. Mostan�ban olyan �rdekes dolgokat �lmodok.

-T�nyleg? – pillantott r� �rdekl�dve a f�rfi. – Mir�l?

-Valami lovagr�l meg… meg Reimar von Ravensteinr�l. Nem hallott�l egy Hermann von Berg nev� lovagr�l?

Marius n�h�ny m�sodpercig elgondolkozott, majd fej�t cs�v�lva szomor�an v�laszolt.

-Sajnos m�g nem. De ez nem jelenti azt, hogy nem l�tezett. Sok lovagnak nem tudjuk a nev�t. M�gis, mit �lmodt�l r�la?

Chris r�viden elmes�lte az �lmait, Marius �rdekl�dve hallgatta. A t�rt�net v�g�n b�ztat�an n�zett a l�nyra.

-Most t�nyleg nem tudok seg�teni, de ha szeretn�d, ut�nan�zhetek.

Chris rem�nykedve v�laszolt neki, mivel m�r nagyon szerette volna tudni ki is lehet ez a rejt�lyes lovag:

-Az nagyon j� lenne.

Besz�lget�s�kbe r�vid sz�net �llt be, majd a f�rfi nagy s�hajjal sz�lt Chrishez:

-Tudom, hogy ezt m�r meg kellett volna k�rdeznem, de mi van az ap�ddal? Mi�rt j�tt�l egy�ltal�n el Angli�b�l? Tudja egy�ltal�n, hogy itt vagy?

-Ap�m m�r f�l �ve nincs a F�ld�n, a ny�ri napfordul�kor �tment Aventerr�ra. Azt ne k�rdezd mi�rt, mert nem tudom. Csak itt hagyott, nem mondta mihez kezdjek. �gy �gy d�nt�ttem visszaj�v�k. Rem�lem nem baj. – mondta mosolyogva.

-Ne �rts f�lre! �n nagyon �r�l�k, hogy itt vagy, csak nem �rtettem ap�d hogy engedte. Ha j�l tudom, � vitt el innen.

-Igen, ap�m akarta, hogy egy m�sik suliba menjek. �n sz�vesen maradtam volna, de mit tehettem volna? Te nem volt�l itt, hogy besz�lj ap�m fej�vel. Mindig te volt�l az, aki a helyes �tra vezette.

-Igen, de �n akkor nem voltam ott. Sajn�lom.

-Nem a te hib�d!

-Nem vigy�ztam el�gg�, �s figyelmetlen voltam. Azon a napon sok hib�t k�vettem el.

-Marius! Hagyd abba ezt k�rlek! – pattant fel Chris. – A l�nyeg az, hogy �jra mindenki itt van �pen �s eg�szs�gesen.

-J�l van, ne haragudj. Az�rt j� �jra itthon. – n�zett k�r�l a f�rfi.

-�n is �gy vagyok vele. Nekem Hohenstadt �s Ravenstein az otthonom, nem az a h�lye angol suli. El�g sz�rny� volt az a hely. B�r val�sz�n�leg a mag�nsulik mind ilyenek. Nem b�rn�m ki, ha m�g egyszer vissza kellene mennem oda…

Chris �s Marius m�g sok�ig besz�lgettek, mire a csal�d t�bbi tagja felkelt. A reggeli ut�n mindenki visszament az iskol�ba, ahol a gyerekek k�l�nv�ltak: a fi�k �s a l�nyok m�s �ton mentek a szob�jukba.

Laura �s Chris k�sz�l�d�s�t kopog�s zavarta meg. Egy j�k�p�, sz�ke fi� l�pett be az ajt�n.

-Szia…sztok! – eg�sz�tette ki a k�sz�nt�st, mikor l�tta, hogy k�t l�ny van a szob�ban. – Laura – fordult a l�ny fel�. – Szeretn�k besz�lni veled… - k�zben Chrisre pillantott - …n�gyszemk�zt. – fejezte be a sr�c, mik�zben teljesen elpirult.

-J�-j�, megyek is. Nem szeretn�k elk�sni a szuper matek �r�r�l! Ez lesz az els� matek �r�m visszaj�vetelem �ta! – tettette lelkesed�s�t a l�ny. – M�r annyira v�rom!

-Sok sikert! – nevetett Laura. – Biztos nagyon… �hm… eml�kezetes lesz! – mikor az ajt� becsuk�dott Chris m�g�tt Laura a fi�ra n�zett. – Bocs�nat, Philipp, csak… na mindegy. Mit szeretn�l?

-Tudod, ami�ta hazaj�tt�l sokat gondolkodtam… �hm �s �gy �rzem itt az ideje, hogy… - nagy leveg�t vett, majd folytatta -, hogy elh�vjalak… randizni.

Laura meglepetten n�zett a fi�ra. Igaz�b�l nagyon v�rta m�r ezt a pillanatot �s tudta, hogy mit kellene v�laszolnia. M�gsem b�rta kimondani a sz�t, csak �llt �s sz�tlanul n�zte a fi� sz�p von�s� arc�t.

Mondd m�r ki! Ne kelljen itt �llnia szeg�ny Philippnek! Gyer�nk! – gy�zk�dte mag�t.

-�n… �n nagyon �r�l�k, hogy elh�vt�l �s… sz�vesen elmegyek. – ny�gte ki v�g�l.

-Nagyon j�! Mondjuk holnap este? F�l h�tkor?

-Igen az j� lesz. De azt hiszem most m�r menn�nk k�ne. Percy m�rges lesz, ha nem �r�nk oda id�ben a tesi�r�ra. – a l�ny felkapta a tesicucc�t �s Philipp-pel egy�tt lementek a tornaterembe.