A nagy találkozás
Nymphi 2007.06.03. 21:01
Egy aranyos kis fanfic Mariusról és Annáról. Remélem tetszeni fog. ;)
Nagy sürgés-forgás volt a szobában. Három fiú suttogott, rendezkedett és próbált csendben maradni. Negyedik társuk még mélyen aludt, de a három másik számára ez most tökéletes volt. Néha a fekete hajú, alvó fiú megfordult, ilyenkor ijedt pillantások kereszttüzébe került. Erről viszont ő nem vett tudomást.
-Minden rendben van, Jens? – kérdezte a barna hajú, mikor a Jensnek nevezett fiú felszisszent.
-Persze. Csak megszúrtam magam…
-Figyeljetek! Már csak… - közben ránézett az órára a barna hajú, akit Michaelnek hívtak. - … három percünk maradt. A születésnaposunk hamarosan felébred! Erich, az ajándék megvan? – a szőke hajú felmutatott egy borítékot. Jens is leugrott az ágyról. – A díszítés is kész.
-Hát nem nyernénk díjat vele… - nézett körbe Michael. – De nem ez a lényeg. – mondata befejezésekor megcsörrent egy ébresztőóra és a negyedik ágyon fekvő kupac megmozdult. Jens halkan odalopódzott hozzá és lerántotta róla a takarót.
-Boldog szülinapot álomszuszék! – kiáltotta. A fekete hajú fiú az ágyon fekve mosolygott, majd felült.
-Köszönöm. – szólt kissé rekedt hangon. Erich lépett elé. – Tessék itt az ajándékod. Reméljük örülsz majd neki. – odanyújtotta a borítékot, amin a következő felirat szerepelt:
„Marius Leandernek, aki 21 éves lett”
Az ajándék pedig egy koncertjegy volt. Nem is akármilyen koncert! A Rolling Stones koncertezett Németországban. Marius már régóta akarta élőben látni a zenekart, de eddig erre még nem volt lehetősége.
-Huh…köszönöm. – szólt kissé meghatódva. – Honnan szereztetek jegyet? Ha jól tudom már elfogyott.
-Elmondjuk neki? – nézett Oliver a többiekre, majd megkönyörültek. – Megvan már…öhm…fél éve…
-Fél éve?
-Igen. Akkor meg kellett már venni…de szerintem készülődj, mert messze van Berlin.
Marius ránézett a jegyre és akkor vette csak észre, hogy a jegy a mai napra szól.
A koncert egy nagy sportpályán volt. A színpad a tér közepén állt, minden oldalról lehetett látni az előadókat. A zene már hangosan dübörgött, pedig még csak az előzenekar játszott. Hamarosan elkezdődött az igazi koncert. Az igazi, elvetemült rajongók az első sorokban ugráltak ütemre és közben hangosan énekeltek az együttes tagjaival. A négy fiú hátrébb állt, de néha ők is csatlakoztak a kórushoz.
There've been good times There've been bad times I have my share of hard times, too But I lost my faith in the world
Néha egyik fiú eltűnt, hogy aztán újabb pohár italokkal térjen vissza. Egyik ilyen alkalommal Marius indult frissítőért. A büféspultnál beállt a sorba, és várakozás közben a tömeget nézte. A szeme megakadt egy hosszú, szőke hajú lányon. Erős vágyat érzett arra, hogy odamenjen hozzá. A többiek viszont várnak rá. Már épp rendelhetett volna, mikor kilépett a sorból és elindult a lány felé. De mégis mit mondjon neki? Hogy kezdjen el vele beszélgetni? Már csak egy méterre volt tőle.
You can make it if you try You can make it if you try You can make it if you try Yeh, yeh you can make it if you try
-Szia. – szólította meg. – Meghívhatlak valamire?
A lány meglepetten nézett rá, majd elmosolyodott.
-A barátnőm ott áll a sorban. – mutatott valakire a tömegben. – De leülhetsz, ha akarsz. – A lány nem tudta, miért mondta ezt. Nem is szerette volna ezt mondani, mégis megtette. Mintha egy külső erő vezérelte volna. – Hogy hívnak? – nézett Marius szemébe.
Micsoda szép szemei vannak!
-Marius vagyok. És te?
-Anna.
I'm free to do what I want any old time I'm free to do what I want any old time So love me, hold me, love me, hold me I'm free any old time to get what I want
-Te is szereted őket? – biccentett fejével a zenekar felé Anna.
-A kedvenceim. Te?
-Én is…bár nekem nem a kedvenceim. Csak a barátnőm kedvéért jöttem el.
-Én pedig a barátaim révén vagyok itt. Ma van a születésnapom, és ez az ajándékom.
-Gratulálok. Boldog szülinapot! – nevetett a lány.
-Köszönöm.
Marius teljesen megfeledkezett barátairól, Anna sem gondolt a barátnőjére. Az egész estét beszélgetéssel töltötték és néha együtt dúdolták a számokat.
It's more than just a dream I need some time We make a beautiful team Beautiful team
Az este a csúcspontját az Angie című szám alatt érte el. Addigra már kéz a kézben sétáltak a füvön, egymáshoz bújtak. Tudták, hogy együtt nagyszerű párost alkotnak, pedig alig két órája ismerték egymást.
You can't say we're satisfied But Angie, Angie, you can't say we never tried Angie, you're beautiful, but ain't it time we said good-bye? Angie, I still love you, remember all those nights we cried?
A szám végén Marius megcsókolta a lányt, aki nem ellenkezett. Egymást átölelve álltak a sötétben, egyikük sem szólt semmit. Nem akarták elrontani ezt a pillanatot. Végül Anna engedte el a fiút.
-Sajnálom, de mennem kell. A barátnőm már biztos keres.
Marius szomorúan nézett rá:
-Ugye, találkozunk még?
-Biztos vagyok benne.
-Hol laksz?
-Sárkányvölgyben, de a hohenstadti egyetemre járok. Ott mindig megtalálsz.
Végül a két szerelmes csókkal búcsúzott el egymástól. Mikor Anna eltűnt a tömegben, Marius észbekapott:
-Meg kellene keresni a többieket… - morogta. Közben valaki megkopogtatta hátulról a vállát.
-Hol voltál? – kérdezte Erich. – A koncert közepén eltűntél.
-Szerelmes lettem. – válaszolt őszintén Marius.
Az idézetek a következő Rolling Stones számokból vannak:
Good Times, Bad Times
You Can Make It If You Try
I’m Free
Love Is Strong
Angie
|