-Hogy érzed magad a suliban? – kérdezte Haldor Christől.

-Nagyon jól. De…hiszen nem vagyok új. Csak kihagytam néhány évet.

-Jó…csak valamit kérdezni akartam… - pár pillanatig hallgatott, majd úgy tett mintha ez a dolog most jutna csak eszébe és rákérdezett:

-Tulajdonképpen ki volt az a fiú, aki lekísért, mielőtt találkoztunk volna? – Próbálta elrejteni féltékenységét, de nehezen ment, és természetes a lány is észrevette. Kedvesen elmosolyodott.

-Csak nem vagy féltékeny?

-Nem. – vágta rá a fiú, de közben elpirult.

-Nem is lényeges. Nincs miért. Ő Elias volt, az egyik osztálytársam és jóban vagyunk. Nem lesz közöttünk semmi, ne aggódj. – továbbra is kitartóan mosolygott. Jó érzés volt látni, hogy a fiú aggódik amiatt, hogy netán elveszíti őt. Már legalább két órája ültek az étteremben és különféle dolgokról beszélgettek. Lassan kezdtek kifogyni a témákból.

Bár messze ültek az ajtótól, hirtelen egy hideg szellő csapta meg Christ. Az ajtó felé nézett, majd meglepődött és ijedt arcából Haldor látta, hogy nincs minden rendben. Ő is odapillantott.

-Laura… - szaladt ki a száján. Majd meglepetten hozzátette: - És ki az a fiú?

-Fiú? – fordult újra hátra. – Ő Philipp… - Haldor értetlen arcát meglátva folytatta: - A nagy szerelem…

-Ahha. – foglalta össze gondolatait a fiú. – Azt hiszem el kellene mennünk innen. Ha észrevesznek…

-Igen, tényleg jó lenne, de pont úgy ülnek, hogy megláthatnak minket.

-Sikerülni fog. – szólt és megfogta a lány kezét. Felálltak az asztaltól és a szép nagyra nőtt virágok mögött kisurrantak az ajtón. Laura éppen akkor nézett az ajtóra és megkérdezte:

-Az ott nem Haldor volt? – nézett rá Philippre.

Áh…biztos nem. Hogy került volna ide?

-Bocsáss meg, de ki az a Haldor? – kérdezte a fiú.

-Ő az unokatestvérem. Majd bemutatlak neki. Nagyon rendes srác. – pár pillanat múlva folytatta. – Csak azt hittem, őt látom… De biztos tévedtem. Tulajdonképpen mióta akartál már elhívni randizni?

Philipp elpirult.

-Régóta. Hidd el, sokat kellett győzködnöm magam. Kívülről nagyon magabiztosnak látszok, de belül…

-Pedig nagyon kedves vagy. – Ezzel Laura csak azt érte el, hogy a fiú még pirosabb lett.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Beszélgettek a családról, a suliról és a barátokról. Nem is figyelték, hogy elszállt az idő. A fiú kinézett az ablakon, majd megszólalt:

-Milyen sötét van már? Mennyi lehet az idő? – mindketten az órájukra néztek, majd szinte egyszerre pattantak fel. Laura és Philipp késésben voltak. Negyed órán belül az iskolában kellett lenniük.

Az előcsarnok üres és csendes volt. Az egész épületben nem hallatszott zaj.

-Annyiszor jártunk már kinn, miért pont most buknánk le. – biztatta a fiút Laura.

-Mondjuk azért, mert a „létszámellenőrzésen” nem voltunk ott. – Most már mindegy volt nekik. Több, mint tíz percet késtek. Nagyon valószínű volt, hogy valaki már felfedezte a hiányukat.

-Csak kitalálnak valamit…Nem?

-Remélem igen. Na de menjünk. Hátha szerencsénk lesz…

Philipp egy óvatos puszival vált el a lánytól. Laura örömittasan mászott fel a lépcsőkön. Nem igazán hitte el, hogy ilyen jól alakult az estéje. Mosolyogva lépett be a szobába, ahol Chris várta.

-Hol voltál eddig? – ugrott fel a helyéről a lány.

-Randiztam. – szólt vissza Laura. – Volt már ellenőrzés?

-Igen…

Laura öröme egy pillanat alatt elszállt.

-És?

-Mit és? Azt mondtam, hogy rosszul érzed magad és kinn vagy a…na szóval ott.

-Huh…köszi.

-Szívesen. Egyébként, hogy érezted magad?

-Nagyon jó volt. – Laura belelendült a mesélésbe. Történetét kopogás szakította félbe. Marius Leander lépett be a szobába.

-Úgy hallottam, hogy nem, érezted jól magad. – végigmérte lányát, majd hozzátette: - De úgy látom, most már minden rendben.

-Igen. – bólintott a lány. – Most már jobban vagyok. – A lány pillantása apja kezére tévedt. A férfi egy kupac lapot szorongatott a kezében. – Mi az? – kérdezte Laura.

-Ezeket neked hoztam. – nézett rá Chrisre Marius. – Néhány adat és történet von Bergről. Nem annyira érdekesek…

-Köszönöm. – vette el a lány a papírokat. – Biztos találok benne valamit.

-Sok szerencsét hozzá. És jó éjszakát nektek. – búcsúzott a férfi és kiment a szobából.

-Utálom, hogy itt mindig ilyen gyorsan terjednek a hírek! – feküdt le az ágyára Laura. A lányt hamar elnyomta az álom, viszont Chris hajnalig olvasgatta a Mariustól kapott írásokat. Tényleg nem sok haszna volt belőle, de legalább többet megtudhatott álma szereplőjéről. Végül néhány órára sikerült elszundítania.