Tirlos, a Karuuni felf�ld kir�lys�g�nak k�zpontja. Itt mindig t�rt�nik valami. Most viszont minden csendes. A f�rfiak legt�bbje harcol, csak n�h�ny katona maradt a v�ros �s a kir�lyi palota v�delm�re.

Egy k�l�n�s alak s�t�lt v�gig az utc�kon. Hossz� k�peny�nek csukly�ja a fej�re volt h�zva, senki sem l�thatta az arc�t. �gy t�nt, tudja hol j�r, m�gis mintha keresett volna valamit. V�g�l magabiztos l�ptekkel indult el a palota fel�. A kapuban k�t �r �ll�totta meg. Egy r�vid besz�lget�s ut�n a k�t ember utat engedett neki. Az idegen nem habozott, tov�bb indult a f��p�let fel�. Az �p�letben is kiismerte mag�t, r�gt�n a tr�nterem fel� indult. Bel�pett �s azonnal megtal�lta, akit keresett.

-Eileen! – sz�l�totta meg az ablakban �ll� n�t �s egy l�p�st tett fel�. Eileen megfordult �s az idegenre n�zett, aki az � sz�m�ra nem is volt ismeretlen.

-L�ttam, mikor megj�tt�l. Csak azt nem tudom, mit keresel te itt. – fogadta a f�rfi hidegen. A k�penyes alak levette a csukly�t fej�r�l �s meghajolt a n� el�tt.

-Sajn�lom kir�lyn�m, hogy megzavartam.

Eileen �gy tett, mintha meg sem hallotta volna a f�rfit, akinek a hangj�ban �rezhet� volt az enyhe g�ny.

-Hogy van, Erich? – n�zett r� v�g�l a n�.

-Eg�sz j�l. Ahhoz k�pest, hogy nem l�tta az anyj�t…

-Err�l nem �n tehetek, tudod nagyon j�l. – l�pett k�zelebb a f�rfihoz. – Ha itt maradt volna…

-…akkor m�r nem �lne. – fejezte be a mondatot Erich. – �r�lhet�nk, hogy nem der�lt ki semmi… - egy hosszabb sz�net ut�n folytatta. – De �n most nem ez�rt j�ttem.

-Hanem?

-Szerintem tudod… - Erich �s Eileen egyre k�zelebb ker�ltek egym�shoz. – Hi�nyozt�l. – �lelte meg a n�t.

-Te is nekem. Mi�rt t�nt�l el olyan hirtelen?

-T�bb oka is volt. – folytatta, m�g mindig �lelve Eileent. – El�sz�r is, t�l k�zel voltunk ahhoz, hogy leleplezzenek minket. M�sodszor, Borboron tudom�st szerzett r�lam, �s �n ezt a Napfordul� el�tt egy nappal tudtam meg. Nem volt t�l sok id�m elb�cs�zni. Harmadszor, sz�ks�g volt r�m a F�ld�n.

A n� nem b�rta tov�bb, megcs�kolta az el�tte �ll� f�rfit.

-Nem lett volna szabad, de…- megfogta Erich kez�t. – Gyere velem. – sz�lt, majd titkos utakon felvezette a f�rfit a kir�lyi h�l�szob�ba.

Erton sohasem volt j� a harcban. Tal�n �pp ez�rt nem vitte most sem mag�val apja a csat�ba. A fi� a szob�j�ban �lt �s v�rt. V�rt…de azt nem tudta mire. Tal�n a gy�ztes seregekre vagy a j�vend�beli feles�g�re. �gy �rezte, az � feladata a v�rakoz�s. Kiskora �ta �gy nevelt�k, hogy a feladatait �s a k�teless�geit v�gezze el. V�g�l is � lesz egyszer a G�rd�l� K�vek Tenger�nek kir�lya. Ez fontos feladat, amit szint�n el kell v�geznie. Gondolatait kopog�s szak�totta meg. Egy szolg�l� l�pett be �s k�z�lte vele, hogy anyja, �s n�h�ny k�vet lenn v�rja �t a tr�nterembe. A kir�lyn� �r�mmel fogadta a fi�t.

-�gy t�nik, m�giscsak meg�rkezett a menyasszonyod.

-Hol van? – k�rdezte, de hangj�ban semmi lelkesed�st nem �rzett. A h�zass�g is csak egy k�teless�g a sok k�z�l.

-Hamarosan megj�n. – sz�lt egy m�ly hang a h�ta m�g�tt. Egy fekete ruh�s alak �llt a faln�l.

-A S�t�t Fejedelem maga k�s�ri ide.

Ek�zben a tengeren t�bb fekete vitorl�s haj� is megjelent. A sziget lak�i ijedten n�zt�k �ket, mivel a v�ros, most teljesen v�dtelen volt.

Csak nem t�madnak meg benn�nket? – mer�lt fel mindenkiben a k�rd�s.

Minden haj�n nagy volt a s�rg�s-forg�s, k�sz�l�dtek a kik�t�shez. A legnagyobbon viszont nyugalom volt, senki sem mert zajongani. Borboron hossz� „megbesz�l�st” folytatott Salina hercegn�vel. A Fejedelem a haj� kapit�ny�nak lelk�re k�t�tte, hogy senki ne merje �ket zavarni.

-Tudod j�l, hogy mit kell csin�lnod. – sz�lt m�ly hangj�n Borboron.

-Persze. – b�lintott Salina. – De honnan tudod, hogy meg is teszem?

-Az orsz�god l�te a t�t. Szerintem ez el�g meggy�z� �rv. Ha engedelmeskedsz a haz�dnak semmi baja nem esik, de ha nem…

-�rtem. Megteszek minden t�lem telhet�t. – mondta Salina halkan.