-Akkor most… fejedelmi jogomn�l fogva h�zast�rsaknak nyilv�n�talak titeket. – sz�lt Borboron az el�tte �ll� fiatalokhoz. Salina szem�ben a m�reg t�ze l�ngolt, Erton csak �rtetlen�l n�zte a S�t�t Fejedelmet.

-Mi…most? – k�rdezte a fi�.

-Igen, ti most �sszeh�zasodtatok. Legy�l kedves a feles�gedhez. – veregette meg Borboron Erton v�ll�t.

Ez a h�zass�g nem �rv�nyes… - b�ztatta mag�t Salina. – Nem lehet �rv�nyes. Ez az alak nem adhat �ssze minket.

K�zben Erton maga fel� ford�totta a l�nyt �s megcs�kolta.

-Mutasd meg neki a szob�j�t. – sz�lt az anya mosolyogva.

Tal�n � is az ellens�g oldal�n �ll? – folytatta elm�lked�s�t a l�ny. – Nem lehet, hiszen… de… ak�rmi megt�rt�nhetett.

Csak p�r l�pcs�n kellett felmenni�k �s Erton benyitott egy t�gas, vil�gos szob�ba.

-Tess�k. Mostant�l kezdve itt fogsz lakni. Az �n szob�m a szomsz�dban van. – megfordult �s elindult az ajt� fel�.

-V�rj! – sz�lt r� Salina. – Te szeretsz engem? – k�rdezett r� �szint�n.

Erton nem sz�lt semmit, csak a l�nyra meredt.

-Ezt hogy �rted? – mondta v�g�l.

-�gy, ahogy k�rdeztem. Szeretsz engem?

-Nem tudom. M�g nem tudom. Mi�rt k�rded?

-K�v�ncsi voltam.

A fi� nem sz�lt semmit, csak kiment a szob�b�l. Salina fel�llt �s k�rben�zett az �j otthon�ban. Egy �ri�si �gy �llt az egyik fal mellett. Szemben vele egy nagy ablak ny�lott a tengerre. Egy kisebb asztalt is behelyeztek a szob�ba. Odal�pett az asztalhoz, le�lt a sz�kre �s egy halom pap�rlapot pillantott meg. A l�ny a kez�be vett egy tollat, ami szint�n ott fek�dt, belem�rtotta a tint�ba �s elkezdett �rni.

Kedves Sz�leim!

Szeretn�m tudatni veletek, hogy j�l vagyok. Ma v�gre hozz�mentem Erton herceghez, aki…

Itt elakadt az �r�ssal. Milyen is Erton? Salina nem tudta megfogalmazni…v�g�l, hogy valamit �rjon folytatta:

…aki, nagyon �rdekes szem�lyis�g. M�g nem ismerem nagyon j�l. Egyel�re z�rk�zott, de bizony�ra meg fog ny�lni.

Most �szinte leszek. – b�ztatta mag�t a l�ny.

Agg�dom Irodan miatt. Otthon van m�r? Rem�lem mindny�jan j�l vagytok �s mihamarabb tal�lkozunk.

Salina

Gyorsan v�gigolvasta, amit �rt, �s r�j�tt a l�ny, hogy nem volt �szinte. Nem �rt le semmit az elm�lt napokban t�rt�ntekr�l.

-Mi�rt nem �rtam le? Ennyire nem b�zom a sz�leimben? – ki�ltotta hangosan �s felpattant a sz�kr�l. Elkezdett a szob�j�ban fel-al� j�rk�lni, k�zben pedig f�lhangosan motyogott.

-Mi�rt kell nekem itt lenni? Mi�rt avatkozott bele Borboron? Mi�rt sebes�lt meg Irodan? Mi�rt nem tudok semmit sem a csal�domr�l? Mi�rt van a fejemben ez a sok mi�rt?

Gondolataib�l egy �vatos k�hint�s r�zta ki. Salina az ajt� fel� kapta a fej�t, ott egy fiatal l�ny �llt egy ruh�val a kez�ben.

-Eln�z�st �rn�m. Ezt a ruh�t a herceg k�ldte �nnek �s k�ri, hogy ebben jelenjen meg a vacsor�n�l.

-K�sz�n�m. – sz�lt a l�ny.

-�s azt is k�z�ln�m kell, hogy �n leszek az �n szem�lyes szolg�l�ja. T�lem k�rhet b�rmit, �n azt teljes�tem. – hajolt meg a l�ny.

-K�sz�n�m. – mondta �jra Salina. – Megk�rdezhetem, hogy hogy h�vnak?

-Perana, �rn�m. – hajolt meg �jra.

-Szeretn�lek megk�rni h�rom dologra. – kezdte Salina. – Egy: K�rlek, ne h�vj �rn�nek. A r�gi otthonomban sem engedtem, hogy �gy h�vjanak. Kett�: Ne hajolgass el�ttem, mert azt sem t�rtem. Nem szeretem ezt a megk�l�nb�ztet�st.

-Eln�z�st, de itt �gy kell tenn�nk. Ezt megk�vetelik t�l�nk.

-Meg�rtem, de… ha csak �n vagyok itt, akkor semmik�pp sem nevezz �rn�nek. Ha bajod lehet ebb�l, akkor a kir�ly meg a t�bbiek el�tt �rn�zz, de ha ketten vagyunk akkor h�vj nyugodtan Salin�nak. V�g�l is, ez a nevem. �s lenne m�g egy k�r�sem: K�rlek vitesd el ezt a levelet Tirlosba! – ny�jtotta oda neki a lapot.

-Igenis, �rn�m…

-Perana! – sz�lt r� mosolyogva a l�ny.

-Eln�z�st, Salina.