Esteledett. A Hellunyat v�r�ba vezet� �t por�t lovak pat�i kavart�k fel. Egy feh�r p�nc�los lovag haladt legel�l, m�g�tte pedig egy seregnyi apr�d. �pp a d�lut�ni gyakorlatb�l igyekeztek hazafel�. Arcukon l�tszott a f�rads�g, szem�k kopogott az �hs�gt�l.

Legh�tul egy sz�ke fi� �getett barna sztyeppi p�nij�n. Lehetett �gy tizenegy �ves. Barna t�rdig �r� nadr�got, �s ugyanolyan sz�n� zek�t viselt. Mindkett� b�rb�l k�sz�lt. Jobbra-balra n�zel�d�tt, �s k�zben egy kicsit lemaradt a t�bbiekt�l.

Az �sv�ny melletti erd�ben mozg�sra lett figyelmes. Mintha egy kisebb �llatka ugrott volna egyik fa takar�s�b�l a m�sikba.

- Ne maradj le Alarik! – hallatszott a Feh�r Lovag hangja.

- Igen Paravain mester! – hangzott a cseng� fi�hang.

Alarik felz�rk�zott a f�radt apr�dsereghez, de amint az �t �les kanyart vett ism�t lemaradt.

Visszaford�totta p�nij�t, �s lesz�llt a nyeregb�l. Sz�ke haj�t kis�p�rte a szem�b�l �s elindult az erd� f�lhom�ly�ba.

Hunyorogva k�mlelt k�rbe, �s kereste az �llatot. De b�rmerre n�zett is csak fa�gakat �s d�s lombkoron�t l�tott.

Azt�n egyszer csak neszt hallott maga m�g�tt, �s egy izgatott s�pol�st.

A hangok v�ratlanul �rt�k, �gy ijedten fordult h�tra. El�tte �gy 5 l�p�snyire egy csuuzma szimatolta a leveg�t.

Alarik lehajolt, �s k�zelebb mer�szkedett az �llathoz. Nagyon j�l tudta, hogy nem szabad megfognia, mert ha az anyja a k�zelben van, akkor mindent megtesz a kicsinye v�delm�ben.

�s ak�rmilyen aranyos is egy csuuzma, ugyanolyan harcias is tud lenni.

Ez a p�ld�ny azonban egy�ltal�n nem volt harcias, s�t, ink�bb k�v�ncsi volt.

Az apr�d let�rdelt �s a kez�t ny�jtotta az �llat fel�. Az azonban befutott egy fat�rzs m�g�. Alarik nem mozdult, h�tha �gy b�trabb lesz a kis j�sz�g. De semmi nem t�rt�nt. Mintha a f�ld nyelte volna el a csuuzm�t.

V�g�l csak meghallotta a levelek zizeg�s�t a h�ta m�g�tt, �s �rezte, hogy egy pici mancs kapargatja a nadr�gja zseb�t.

- Ezt szeretn�d? – k�rdezte Alarik, �s kivette a ler�gott illatalm�t a zseb�b�l. A csuuzma h�tr�bb szaladt j� f�l m�tert, de az alm�r�l le nem vette a szem�t.

A fi� kiny�jtotta az alm�t markol� kez�t. Az �llat k�zelebb ment, �s megszagolta a gy�m�lcs�t. Fekete gombszem�vel m�g egyszer r�n�zett a sz�ke fi�ra, majd hirtelen kikapta a kez�b�l az �telt, �s falni kezdte. Hangos cs�mcsog�s�t�l m�g a madarak is elhallgattak.

Alarik a kez�t, amiben az alm�t tartotta, m�g mindig a leveg�ben hagyta, de m�sik kez�vel sz�p lassan megsimogatta az �llat h�t�t.

- Milyen j�, hogy nem ettem meg, igaz? – k�rdezte halkan a csuuzm�t�l, b�r tudta v�laszt �gysem kaphat. – �gy legal�bb te j�llaksz!

Az alma szempillant�s alatt elt�nt, �s a csuuzma fekete szem�vel moh�n n�zte az apr�dot, h�tha kaphat m�g t�le valami finom falatot.

- Sajn�lom pajt�s, de nincs t�bb illatalm�m. – mondta Alarik �s visszaindult p�nij�hoz.

A csuuzma panaszosan sip�kolt. N�h�ny bizonytalan l�p�st tett a fi� fel�.

Az fel�lt a p�nira, �s ir�nyba ford�totta h�tas�t. M�g egyszer visszan�zett, de az �llatnak m�r nyom�t sem l�tta.

Mikor belovagolt a Gr�l v�rba, tudta ism�t rossz f�t tett a t�zre. A t�bbi apr�d m�r mind tele hassal csutakolt�k lovaikr�l a port.

Paravain, a F�ny Harcosainak vezet�je Morwen�val besz�lgetett. Alarik megpillantotta Morwena mellett a h�g�t is, Alienort. Neki is sz�ke haja volt, �s feh�r ruh�t viselt.

- �! H�t megj�tt v�gre az elk�borolt apr�d is! – Hallatszott Paravain kiss� d�h�s hangja.

Alarik sz�gyenkezve s�t�tte le a szem�t. Figyelm�t nem ker�lhette el, a k�zelben �lldog�l� t�bbi apr�d g�nyos kuncog�sa.

- Szabad megtudnom, merre k�sz�lt�l m�r megint Alarik? – k�rdezte a lovag.

- Sajn�lom uram, de a p�nim kif�radt, �s az �t h�tral�v� r�sz�t gyalogszerrel tettem meg.

- �rtem. Nos el�g fegyelmezetlen, �s meggondolatlan vagy Alarik! Ezekkel a tulajdons�gokkal nem v�lhatsz a F�ny Lovagj�v�! �s amennyiben nem v�ltoztatsz a hozz��ll�sodon, k�nytelen leszek visszak�ldeni t�ged Aranyorsz�gba.

- Meg�rtettem uram! – mondta megb�n� hangon a fi�.

- Most elmehetsz. Holnap, a sorakoz�n�l pontos legy�l, ha megk�rhetlek!

- �gy lesz, uram!

Alarik nem a szob�j�ba ment, hanem a konyh�ba, hogy csillap�tsa �hs�g�t. Mivel az illatalm�j�t a csuuzm�nak adta eg�sz d�lut�n egy falatot sem evett.

A konyh�n senki nem volt, �gy gond n�lk�l neki�llt enni.

Kisv�rtatva csatlakozott hozz� Alienor is.

- Paravain nem lelkesedett, hogy lemaradt�l. – kezdte.

- Tudom. �s nem fog megt�rt�nni m�g egyszer, �g�rem. – nyugtatta h�g�t az apr�d.

Alienor csak egy �vvel volt fiatalabb b�tyj�n�l, m�gis n�ha komolyabban viselkedett.

Alarik nem mes�lt a csuuzm�r�l, ink�bb hallgatta, hogy h�ga mi mindent tanult Morwen�t�l a gy�gyf�vekr�l.

A fi� r�g befejezte az �tkez�st, �s csak �ltek a konyh�ban besz�lgetve, mikor zajt hallottak a kamra fel�l. Mindketten fel�lltak �s az ajt� fel� igyekeztek.

Alarik kinyitotta az ajt�t, �s a meglepet�st�l t�tva maradt a sz�ja.

- Jajj ne! – suttogta.

A kamr�ban ugyan is nagy cs�mcsog�s k�zepette egy csuuzma ette meg az �rt�kes t�lire val� elem�zsi�t.

Mikor az �llat �szrevette, hogy �t n�zik, nekiiramodott, �s Alienor l�ba k�z�tt kisurrant a konyh�b�l.

- Meg kell tal�lnunk, miel�tt valaki m�s tal�ln� meg! – mondta Alarik �s siet�sen elindult a kij�rat fel�.

Alienor megfogta a karj�t, �s visszah�zta.

- Mi folyik itt Alarik? �s ki� ez a csuuzma?

- Az eny�m. Az hazafel� �ton l�ttam meg, �s odaadtam neki a marad�k illatalm�mat. Szerintem k�vetett a v�rba.

Alienor hitetlenkedve n�zett r�.

- Te enni adt�l egy csuuzm�nak?

- Majd k�s�bb megbesz�lj�k, most nincs erre id�nk! – mondta Alarik, felkapott a f�ldr�l egy illatalm�t �s kirohant a konyh�b�l. Alienor ut�na futott.

Mire bes�t�tedett a k�t testv�r bej�rta az eg�sz v�rat, de a csuuzm�nak nyoma sem volt.

Bej�rt�k a h�l�szob�kt�l kezdve az ist�ll�ig az eg�sz v�rat. V�g�l m�r mindketten teljesen kimer�ltek, �s le�ltek a k�rh�z kertj�ben.

- Ezt nem hiszem el, hogy enni adt�l egy csuuzm�nak! – ism�telte az este folyam�n m�r vagy �t�dsz�rre Alienor. – Ha kiment a v�rb�l, �s sz�l a t�rsainak, ellepnek minket, �s eg�sz t�len nem lesz mit enn�nk!

- Higgy nekem, ez egyed�l volt! �s m�g itt van a v�rban!

- Na ezt meg honnan tudod? – k�rdezte Alienor, �s k�zben �gy n�zett a b�tyj�ra, mintha azt mondta volna, hogy kebelbar�t lett egy grollf-al.

- �rzem. – monda meggy�z�d�ssel a fi�.

Ekkor a m�g�tt�k l�v� bokorb�l halk sipog�st hallottak.

Megfordultak, �s egy kis fekete orrocsk�t l�ttak kikandik�lni a levelek k�z�l.

Az orrhoz csatlakozott egy fej, mos�medv�re eml�keztet�, „maszkkal” a szemek k�r�l. Egy sz�rk�s-barna bund�j� test, s v�g�l egy sz�rke-fekete gy�r�s bozontos farok.

Egy kis csuuzma �llt a testv�rek el�tt.

Alarik beleny�lt a zseb�be, �s odatolta az illatalm�t a kis fekete orrocska el�.

A csuuzma vid�man s�polt egyet, majd kikapta a fi� kez�b�l a gy�m�lcs�t, �s hangos cs�mcsog�ssal falni kezdte.

- Olyan moh�n eszik, hogy csak �gy cs�mcsog! – cs�v�lta a fej�t Alienor.

- Biztos nagyon �hes lehet. – bizonygatta Alarik.

L�p�sek zaja hallatszott a v�rudvar fel�l, s hamarosan felt�nt Paravain lovag alakja.

- Ha megl�tja v�g�nk! – mondta halkan a l�ny.

De m�r k�s� volt. Paravain �rdekl�dve figyelte mit tev�kenykednek a fiatalok.

- Ti m�g ilyen k�s�n is itt… - kezdte, de ekkor megpillantotta a csuuzm�t. – Mit csin�ltok ezzel az �llattal? Csak nem enni adtatok neki? – folytatta d�h�s hangon.

A csuuzma kez�b�l kiesett az alma, �s gyors sz�rnycsapkod�ssal felreppent Alarik v�ll�ra.

Botors�g lett volna tagadni a tagadhatatlant, ezt a fi� is bel�tta. De nem tudta mit is mondjon.

- Ez megbocs�jthatatlan! – korholta a testv�reket a F�ny Lovagja. – Hogy adhattatok enni egy csuuzm�nak?!?!

�jabb l�p�sek hallatsz�dtak �s egy id�sebb f�rfi csatlakozott a t�rsas�ghoz.

- J� est�t Elysion uram! – k�sz�nt�tte �t Paravain.

Alarik �s Alienor is meghajoltak.

- Nocsak. – kezdte mosolyogva a F�ny �rz�je. – A fiatal apr�dnak siker�lt befognia egy csuuzm�t. Elismer�sem!

- K�sz�n�m, uram! – mondta halkan Alarik.

- De uram! Nem maradhat a v�rban az �llat! Megeszi a t�li �lelm�nket, �s ha a t�rsait is ideh�vja… - ellenkezett a lovag.

- Paravain. Szerintem a fi� tud majd vigy�zni r�, �s ahogy �gy eln�zem ez a csuuzma m�r meg is kedvelte �t. – n�zett Elysion az �llatra, aki Alarik v�ll�n cs�cs�lve nyalogatta a fi� arc�t.

- H�t legyen, de nem szeretn�k semmi panaszt hallani a konyh�r�l Alarik! – mondta kicsit l�gyabban a F�ny harcosa.

- �gy lesz uram! �s k�sz�n�m!

Elysion felvette a f�ldr�l az elejtett alm�t.

- Megengeded? – n�zett Alarikra.

- H�t persze, uram! – Alarik csak �gy sug�rzott a boldogs�gt�l, �s b�szkes�gt�l.

A F�ny �rz�je a csuuzma fel� tolta a gy�m�lcs�t. Az �llat izgatottan sip�kolt, �s fekete szem�vel az alm�t n�zte.

- Vedd csak el! – b�ztatta Alarik.

A csuuzm�nak nem kellet k�tszer mondani. Egyb�l kikapta az alm�t Elysion kez�b�l, �s hangos cs�mcsog�ssal enni kezdte.

- Azt hiszem Cs�mcsi lesz a neve. – mondta az apr�d. – R�szolg�l a nev�re.

Mindannyian nevettek.

- H�t fiam, m�g senkir�l nem hallottam, hogy megszel�d�tett volna egy csuuzm�t. – mondta elismer�ssel a F�ny �rz�je.

- �s milyen hamar �sszebar�tkoztak! – lelkendezett Alienor is.

- H�t ez egy igen k�l�n�s bar�ts�g. – mosolygott Paravain.