-Akkor te mondod el a papának, én meg Percynek. Jó?

-Mi? Miért nem te mondod Mariusnak? Hiszen a te apád…

-Jó, ez igaz, de nekem úgyis edzésem lesz Percyvel. Így egyszerűbb. – mondta Laura és felkapta vívócuccát. – De hogy ezek után én mit fogok kapni…

-És én? – kiáltott még utána, de ezt Laura már nem hallotta meg. A lány gondolatai már teljesen a vívás körül forogtak. A tornateremben Percy már várta a lányt.

-Meg kell beszélnünk valamit. – szólt Laura mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna.

-Nocsak. – mondta meglepetten Percy. – És mii lenne az?

-Az álomutazásról lenne szó. El kellene halasztani.

-Miiért kéne el’alasztanii?

-Mert szombaton… - Csak az igazat Laura! - …lesz egy buli amire Chris és én is szeretnénk elmenni.

-Az évnyiitó partii…- morogta Percy.

-Tudtál róla?

-Persze. A tanáriiban már né’ány napja ez a téma. Egyesek úgy gondolják, ’ogy nem kellene megengednünk ezt a buliit.

Laura elmosolyodott.

-És te mit gondolsz?

-Azt, ’ogy – Percy egy kis hatásszünetet tartott – ez egy nagyon jó buliinak íígérkeziik, főleg az estii koncert.

Laura elpirult. Percy csak rejtélyesen mosolygott.

Szóval már ők is észrevették. Akkor tényleg ideje nyilvánosságra hozni a kapcsolatot… - gondolta.

-Szóval nem baj? – kérdezte, hogy közben próbálja terelni a témát.

-De’ogy. Lesz egy jó esténk!

Laura nagyot sóhajtott.

-Akkor minden rendben.

-Kezdhetünk, hölgyem?

-Természetesen.

Chris felpattant az ágyról, ahol addig feküdt, amíg Laura ki nem ment a szobából.

-Jobb minél előbb túl lenni rajta.

Gyorsan átment a tanári épület felé. Jól ismerte az utat Marius szobája felé, régebben sokat járt itt. Hamar odaért, az ajtó résnyire nyitva volt. A szobából hangok szűrődtek ki, két férfi vitatkozott. Az egyik Marius hangja a volt, a másik is nagyon ismerős volt Chrisnek…

-Apa? – suttogta halkan, majd megállt az ajtó előtt. Nem szeretett hallgatózni, de most mégis ezt tette.

-Miért mentél el Aventerrára? – szólt mérgesen Marius. – Tudod, hogy…

A másik férfi félbeszakította.

-Találkoznom kellett vele, Marius! Én szeretem őt. És tudom, hogy ő is szeret engem.

-De nem lehet a tiéd. Értsd meg!

Chris nem értette miről folyik a szó, mégis figyelmesen hallgatta a két férfit.

-A király a halálán van. Ha tényleg meghal, akkor az enyém lehet.

-Ugye, nem te intézted úgy...? – kérdezte Marius, de hallatszott a hangján, hogy ő maga sem hiszi el, amit mond.

-Dehogyis. Egy harcban sérült meg, de nem ez a fontos. El kell engedned Christ!

-Azzal, hogy a kérésedre vigyáztam rá, felelősséget vállaltam érte. Nem engedem, hogy baja essen a felelőtlen apja miatt. Nem tudhatod milyen lesz az új király. Ha kiderül, hogy Chris törvénytelen gyerek, biztos, hogy megölik.

Chrisnek most lett elege a beszélgetésből. Az elmúlt pár percben többet tudott meg az éltéről, mint az elmúlt években. Belépett a szobába és mérgesen nézett a kér férfira:

-Ezt miért nem mondtátok el nekem? És egyáltalán, hogy kerülsz te ide? Miért hazudtatok nekem végig?

A két férfi megdöbbenten nézett a lányra. Egyikük sem gondolta volna, hogy Chris az ajtó előtt áll és hallja a beszélgetésüket.

-Chris…- lépett mellé az apja.

-Hagyj békén! Te itt hagytál engem. Üzleti útra mész, mi? – Chris szeméből potyogtak a könnyek. – Nem néztek ám hülyének a hotelben, aminek a címét megadtad nekem! Hogy lehettél ennyire… - a lány nem talált szavakat.

-Chris. Nem tudtam, hogy utánam jössz.

A lány hallgatott egy kicsit, megpróbálta lenyugtatni magát, de nehezen ment.

-És mi ez a törvénytelen gyerek dolog? – nézett rá most Mariusra.

-Csak meg akartunk óvni a tehertől. – mondta a férfi. – De azt hiszem itt az ideje mindent elmondani neked.