Ravenstein k�rny�ke csendes volt. A f�ldeken senki sem dolgozott, a v�r k�r�l sem mozgott semmi. Csak a z�szl�t lengette a sz�l. N�gy alak �llt a v�rral szemben �s tan�cstalanul n�zett k�rbe.

-Most akkor j� id�be j�tt�nk? – k�rdezte egy fi�, akinek l�nyosan csengett a hangja.

-Mindj�rt kider�tem. – fordult meg egy m�sik. L�nyer�t�s hallatszott a h�tuk m�g�l. Egy p�nc�los lovas v�gtatott fel�j�k.

-Mit kerestek kinn? – d�rrent r�juk.

-Most �rkezt�nk ebbe a faluba! – v�gott vissza a fi�.

-Ebben a faluban csak az tart�zkodhat kinn, aki a v�rba igyekszik.

-Mi oda igyeksz�nk! – sz�lt bele a m�sik is.

A lovas g�nyosan elmosolyodott.

-Reimar von Ravenstein �r�mmel fogad benneteket. – felnevetett �s tov�bb lovagolt.

-H�t ez meg mi volt?

-Azt nem tudom, de biztos, hogy nem Hermann. Ne feledj�tek �t keress�k. Indul�s a v�rba!

-Chris! Nem s�t�lhatunk csak �gy be a v�rba!

-Mi�rt nem? N�zz oda! – mutatott a v�r fel�. – Senki sem �rzi a kapukat. �gy a legk�nnyebb beosonni.

-Meg fognak tal�lni minket!

-Dehogy fognak… �s azt is tudom, hogy hol kell keresni Hermannt.

-Hol? – k�rdezt�k egyszerre h�rman.

-Azt nem mondom el…

-Viiszont n�lam van a t�rk�p. – sz�lt a sz�ke haj� f�rfi �s meglengetett egy pap�rt. – Nekem meg kell mondanod…

-Majd bent…ha m�r bent vagyunk minden k�nnyebb lesz. Sz�val menj�nk!

A kis vita ut�n v�g�l elindultak a v�r fel�. A csapat izgalma egyre jobban emelkedett, ahogy k�zeledtek. A kapun sikeresen bejutottak, majd kerestek egy f�lrees� helyet �s megn�zt�k a t�rk�pet.

-Nos ’ol van? – n�zett k�rd�n a l�nyra a f�rfi.

-A b�rt�nben.

-Chris! – ki�ltott fel a m�sik „fi�”, aki igaz�b�l Laura volt. – Olyan h�lye vagy! Ezt eddig is tudtuk.

Chris nem sz�lt semmit, csak mosolygott. Jobban megn�zte a t�rk�pet, majd r�mutatott egy pontra.

-Valahol itt van… k�r�lbel�l a folyos� k�zep�n.

-Ez biiztos? – k�telkedett Percy.

-Biztos. Legal�bbis, mikor utolj�ra �lmodtam vele, m�g ott volt. Menj�nk.

A lej�r�hoz sikeresen eljutottak, de ott kisebb akad�lyba �tk�ztek.

-�lljatok meg! Oda senki sem mehet le! – sz�lt egy hang m�g�tt�k.

-De mi le szeretn�nk menni. – pr�b�lkozott Chris g�nyosan mosolyogva.

-Sajnos az most nem fog menni. – mondta a f�rfi �s kir�ntotta a kardj�t.

-Menjetek. – s�gta oda Marius a l�nyoknak. – Majd mi feltart�ztatjuk.

-Lenn tal�lkozunk. – eg�sz�tette ki Percy �s r�t�madott a lovagra.

A k�t l�ny lesietett a b�rt�n fel�. Laura nem b�rta meg�llni, hogy ne n�zzen be minden kis lyukba. Ahogy egyre beljebb haladtak a s�t�t folyos�n, Laura egy ink�bb �gy �rzete ez a b�rt�n nyomor�s�gosabb �s kegyetlenebb, mint a S�t�t Fejedelem aventerrai b�rt�ne.

-Lassan meg kell �rkezn�nk. N�zd meg a t�rk�pet!

-S�t�t van…nem tudom.

Chris lekapott a falr�l egy rudat, amelynek a v�g�n egy kis kan�c l�tszott.

-Gy�jtsd meg!

Laura �sszeszedte minden erej�t �s pislog�s n�lk�l n�zett a kan�cra.

Gyulladj meg! Gyer�nk!

Nem kellett sok�ig v�rniuk, kis f�ny villant, ami egyre jobban er�s�d�tt.

-Sz�p volt, Laura! – dics�rte meg Chris.

-K�szi. – mosolyodott el Laura. – Gyer�nk tov�bb. Musz�j n�zni a t�rk�pet. Olyan k�nny� itt elt�vedni…nekem m�r siker�lt…�s most nincs itt Attila, hogy megmentsen.

-Viszont itt van Marius �s Percy, akik m�g fenn vannak.

-Mi lehet vel�k?

-Nyugi, nincs semmi bajuk. Csak lemaradtak. Na lassan oda�r�nk. – Chris oldalra n�zett �s megtorpant.

-Megj�tt�nk?

-Igen. De…

-Mi de? – k�rdezett vissza Laura, de addigra m�r � is odan�zett. Hermann von Berg teljesen nyugodtan aludt. – Ezt nem hiszem el…

-V�g�l is el�g r�g�ta itt van. Biztos megszokta. – majd k�zelebb l�pett a r�cshoz. – Hermann! – sz�lt be a f�rfihoz el�g hangosan. Rem�lte, hogy nem hallj�k meg fenn. – Hermann von Berg! �breszt�! – A f�rfi nem reag�lt semmire. – Most mit tegy�nk?

Laura csak a v�ll�t vonogatta, neki sem volt semmi �tlete. Chris hirtelen le�lt a f�ldre.

-Lehet, hogy f�jni fog neki egy kicsit… - mondta, mik�zben a cip�j�vel csin�lt valamit - …de ha m�shogy nem kel fel…- felugrott, kez�ben az egyik cip�j�vel.

-Chris! Ink�bb pr�b�ld meg �jra…

-�gysem kelne fel r�! Ne izgulj, nem lesz semmi baja. – felemelte a cip�, megc�lozta vele a f�rfi l�b�t, majd eldobta.

-Mell�! Ilyen nincs! Pedig mindig is j�l dobtam c�lba! – a puffan�sra viszont Hermann megmozdult: �tfordult a m�sik oldal�ra. Chris gyorsan levette a m�sik cip�j�t is, �s �jra c�lzott. Szerencs�re ez m�r c�lba tal�lt, Hermann pedig kiugrott az �gyb�l.

-Kik vagytok?

Laura �s Chris egy gyors pillant�ssal meg�llap�tott�k, hogy nincs �rtelme hazudni.

-Laura Leander.

-Chris Andreas. – mutatkoztak be. – Ez nagyon h�ly�n fog hangzani, de mi a j�v�b�l j�tt�nk. �s visszakphatn�m a cip�met?

-Cip�? – majd megl�tta a f�ld�n hever� ruhadarabokat. Felvette �ket �s kiny�jtotta a r�cson. - H�ly�n? J�v�b�l? Micsoda? – cs�v�lta a fej�t Hermann.

Chris is megr�zta a fej�t:

-Most nem ez a l�nyeg… vesz�lyben vagy.

-Mi�rt lenn�k vesz�lyben? �ppen el�gg� szolg�lom m�r Ravensteint, hogy tudjam mi k�vetkezik most…

-Most? Mikor?

-Nem tudj�tok? Reimar von Ravenstein a hal�l�n van.

-Micsoda? – most a l�nyokon volt a sor az elk�ped�sre.

-Igen. Nem neh�z kital�lnom mi lesz most…f�leg �gy, hogy Reimar megmondta: �n is lemegyek vele a s�rba.

-Te? Te is azok k�z�tt a…

-Igen! Ne is k�rdezz�tek. De m�r megbar�tkoztam a hal�llal.

-De mi megment�nk!

-Dehogy mentetek. – a folyos�r�l l�p�sek hangja hallatszott.

-Papa! �s Percy. – ujjongott Laura. Nem is t�vedett sokat. Sajnos, b�r a k�t f�rfi h�siesen k�zd�tt, elkapt�k �ket, �s most n�gy lovag hozta �ket a b�rt�nbe.

-J�k lesznek Ravenstein s�rj�ba… - nevetett az egyik. A k�t l�ny r�gt�n felismerte, hogy az a fick� az, akivel n�h�ny �r�val ezel�tt az �ton tal�lkoztak. Laur�nak �s Chrisnek �ppen annyi ideje volt, hogy elb�jjon egy s�t�t lyukban �s elolts�k a f�kly�t. Laura m�r ugrott volna el�, de Chris elkapta.

-Semmivel sem jutsz el�r�bb, ha most elfogatod magad.

-De…ott…elkapt�k �ket!

-Majd kiengedj�k �ket! – morogta oda neki Chris, mivel l�tta, hogy az egyik lovag odapillant a b�v�hely�k fel�, majd megvonta a v�ll�t �s megfordult. Sietett a t�bbiek ut�n. Nem szeretett volna elkeveredni ebben az �tveszt�ben. Mikor minden f�ny elt�nt, Laura �s Chris kil�pett a b�v�hely�r�l. Laura r�gt�n Mariushoz �s Percyhez szaladt, Chris viszont meg�llt Hermann mellett.

-Engem m�r nem tudtok megmenteni. – mondta halkan a f�rfi.

-Mi�rt? Laura ki tudja nyitni…

-Nem tudja…az a n� megb�v�lte. Viszont…

-Mondd csak. – b�ztatta Chris a f�rfit.

-A lelkem… sosem fogom megbocs�tani magamnak, hogy Ravenstein mell� szeg�dtem.

-Hiszen, nem �nsz�ntadb�l tetted.

-Az elej�n nem… Ha megk�rhetlek… a lelkemet m�g meg tudj�tok menteni.

-Hogyan?

-A kript�ban lesz a v�lasz. Ebben biztos vagyok. Reimar gondoskodott arr�l, hogy a lelke �r�k id�kig �letben maradjon.

A szobor… - gondolta Chris. – Hogyan siker�lt neki?

-A boszork�ny…

-Boszork�ny? – k�rdezett vissza Chris, de �jabb l�p�sek hallatszottak. Laura n�h�ny l�p�ssel od�bb integetett neki, jelezve, hogy �jabb katon�k k�zelednek. – Most mennem kell, de megmentem a lelkedet a szenved�st�l! �g�rem neked.