Három év telt el a szomorú este óta. A Leander család – Mariuson kívül – úgy tudta, hogy Ellen egy tragikus balesetben vesztette életét. A temetés óta az idősebbik fiú hallgatag volt, az apjával való kapcsolata az eddigieknél is rosszabbra fordult. Lehet, hogy ez annak tudható be, hogy Jürgen, Ellen édesapja kérésére sem volt hajlandó elengedni a fiút Ravensteinbe tanulni. Marius szinte csak a nagyapjával beszélt. Ő vezette be az Őrzők különleges életébe, és ő segítette titokban tartani a család többi tagja előtt, hogy Marius havonta egyszer álomutazás órákat vesz.

Egyik nap Jürgen egy nővel jött haza. Marius épp a konyhában készített magának egy szendvicset, amikor beléptek az ajtón. A fiú csak kinézett az előszobába, biztos volt benne, hogy apja érkezett meg. Mikor meglátta az ismeretlen nőt, kilépett az előszobába.

-Szia apa! – köszönt, majd kérdőn nézett a férfira.

-Marius. A hölgy Erika Lutz, a menyasszonyom.

A nő kedvesen mosolyogva nyújtotta a kezét Marius felé, de ő nem fogadta el az üdvözlést, inkább mérgesen nézett apjára.

-Micsoda? Menyasszony?

Most már Jürgenen is mutatkoztak az idegesség jelei.

-Hogy mersz így beszélni velem?

-Én erről miért nem tudtam? – kérdezett vissza, mintha meg sem hallotta

-Ha kicsit több időt töltenél itthon, talán tudnád, mi történik a családodban.

-Ha kicsit kedvesebb lennél velem, akkor talán több időt töltenék itthon. És Mark sem tesz sokat a boldogságomért! – kiabált Marius, majd megfordult és felfutott a szobájába.

Jürgen és leendő felesége némán néztek utána.

-Szóval ő az idősebbik fiad? – kérdezett rá Erika.

-Igen…nagyon megváltozott, mióta az anyja meghalt.

A lépcsőn Marius összetalálkozott az öccsével. Pontosabban összeütköztek.

-Figyelj jobban! – morogta oda neki Mark.

-Hagyjál békén!

-Megint mi bajod van? Megint veszekedtetek apával?

-Igen. – majd mondta mérgesen Marius, majd az öccsére nézett. – Te tudtad, hogy apának menyasszonya van?

-Igen. – bólintott Mark. – Szerintem Erika tiszta rendes.

Marius csak a vállát vonogatta.

-Tudod, ha a nagypapa bolond történetei helyett…

-Ne mondj ilyeneket! Érdekes történeteket mesél, amiket te sose fogsz megérteni.

-Nem is ez a lényeg…szóval ha ahelyett, hogy a nagypapánál töltenéd az egész napot, itthon lennél, találkoztál volna már Erikával. Többször járt már itt, csak te akkor nem voltál itthon.

-Tudod mit? Nem érdekel. Sosem fogom anyámnak hívni. Sose lesz belőle olyan, mint anyu volt! – kiabált Marius, majd továbbindult a szobájába.

Két hónappal később, az esküvőn mindenki boldog volt – Marius kivéve. Egész nap el sem mosolyodott, nem vett részt semmiféle ünneplésben. Türelmesen végighallgatta a szertartást, a lakodalomban pedig végig a helyén ült. Hiába ment oda hozzá, minden vele egykorú lány, ő senkivel sem táncolt. Nézte az ünneplő embereket, és nem értette, miért jó, hogy egy ismeretlen nő belekerül a család életébe. Úgy érezte, apja megsértette édesanyja emlékét azzal, hogy elvett egy másik nőt. Egy másik hang mégis azt mondta neki, mindez a család boldogságáért van. Marius tudta, hogy ő már sosem lesz olyan boldog, mint a végzetes éjszaka előtt.

Hirtelen egy lány ült le mellé.

-Szia! Miért nem táncolsz?

-Mert nincs kedvem. – morogta a lánynak. Nem ismerte őt, ezért gondolta, hogy Erika vendégei közül való. Így Marius megmakacsolta magát és eldöntötte, hogy nem barátkozik vele.

-Ki vagy te tulajdonképpen.?

-Marius Leander. – mutatkozott be hűvösen. – A vőlegény – mutatott az apjára. – fia.

-Szóval Mark a testvéred?

-Igen.

A lány teljesen megőrült ettől a hírtől.

-A testvéred marha jól táncol.

-Tényleg? Még sosem táncoltam vele… - mondta gúnyosan Marius.

-Gondoltam. De csak láttad már táncolni.

-Igen, azt elmúlt pár órában csak az öcsém tánctudását figyeltem. – morogta a fiú.

-Miért vagy ilyen undok? Ezért nem táncol veled senki…

-Tudod miért vagyok undok? – nézett rá a lányra mérgesen. – Azért mert néhány éve meghalt az édesanyám, és ebben a társaságban rajtam kívül senki sem emlékszik rá, és senki sem törődik vele, hogy egyszer ő is élt! – felpattant, majd elment a lány mellől.

Az esküvő hátralevő részében senki sem látta Mariust. Igazából senki sem kereste, mindenki az újdonsült házasokkal volt elfoglalva.

Az utcán esett az eső, mintha az ég is Marius hangulatát tükrözte volna. A fiú összehúzta magán a kabátját és elindult. Maga sem tudta, hogy hova szeretne menni, csak sétálgatott az utcákon. Nem tudta mennyi ideje jöhetett el az esküvőről, mikor felfedezte, hogy nagyszülei házának utcájában van. Maga sem tudta, hogy keveredett oda, de ha már itt volt, úgy döntött meglátogatja nagyapját. Az ajtóhoz lépett, és megnyomta a csengőt. Nem kellett sokat várnia, nagyapja kinyitotta az ajtót.

-Marius! – lepődött meg a férfi. – Mit keresel te itt? Nem a…

-De. Az esküvőn kellene lennem, de eljöttem, mert nagyon nem érdekelt az egész felhajtás. Bejöhetek? – kérdezte reménykedve.

-Persze. Gyere csak. – terelte be a fiút a házba. A beszédre Marius nagymamája is megjelent az előszobában.

-Marius! – kiáltott fel. – Hogy eláztál! Gyere, adok neked valami száraz ruhát.

Marius felsóhajtott és úgy érezte most érkezett haza. Nagymamájával felmentek a ház felső szintjére, ahol a fiú kapott egy száraz nadrágot és egy inget. Most érezte csak ,hogy mennyire átfagyott a késő őszi esőben.

-Remélem, nem fáztál meg. Csinálok neked egy teát.

Marius nem szólt semmit, csak hálásan mosolygott az asszonyra.

-Itt maradhatok éjszakára?

-Persze… - ekkor már a nagypapa is megjelent.

-Apád tud arról, hogy itt vagy?

Marius elbizonytalanodott.

-Öhm… tulajdonképpen nem. Igazából véletlenül kerültem ide…

-Véletlenül?

-Igen. – bólintott a fiú. – Csak elmentem egyet sétálni és itt kötöttem ki.

-Értem. Tehát szóljunk apádnak.

-Ne!

A nagyszülők értetlenül néztek a fiúra. Miért nem akarja Marius, hogy szóljanak az apjának? Baj lesz abból, ha Jürgen nem tudja hol van a fia.

-Legyetek szívesek és ne szóljatok neki… - majd elgondolkodott. Milyen indokkal lehet rávenni őket, hogy ne mondják meg az apjának, hogy itt van. Ha megtudná, biztos, hogy vissza kellene mennie az esküvőre.

-Biztos, nem lenne boldog, ha tudná, hogy eljöttem…

-Ebben igazad van. – morogta a nagypapa.

-Na látjátok. Nem kell elrontani ezt a szép napot! – szerencsére a hangjából nem hallatszódott ki a gúny.

Végül Marius maradhatott éjszakára a nagyszülőknél. Ennek viszont komoly következményei lettek.

Másnap korán reggel Jürgen csengetett a bejárati ajtón. Marius még sosem látta ilyen mérgesnek az apját. A férfi nem köszönt senkinek, csak berontott az házba és megállt a fia előtt.

-Mégis, hogy képzelted, hogy elmész és nem szólsz senkinek?

Marius nem válaszolt. Nagyon jól tudta, hogy ez lesz a vége. Mivel a fiú nem válaszolt, ezért a férfi tovább folytatta a szidást.

-Azt hiszed nem aggódtunk érted? Először azt hittem, csak hazamentél. Ezt még meg is értettem volna…de miután nem voltál otthon sem!

-Bocsánat… - próbálkozott Marius.

-Pakolj össze! Most rögtön megyünk haza.

Mariusnak nem volt sok holmija. Felkapta az előző nap elázott ruháit és visszament az előszobába.

-Kész vagyok.

Jürgen nem szólt a fiához, csak kinyitotta előtte az ajtót. Marius még hátrafordult a nagyszüleihez.

-Azért köszönök mindent. Majd még találkozunk.

Az út hazafele nagyrészt csendben telt. Sem Marius, sem Jürgen nem érezte szükségét a beszélgetésnek. Marius tudta, hogy ezek után komoly büntetésre számíthat. Otthon Mark gonosz mosollyal fogadta.

-Ezek után két év szobafogságnál kevesebbre ne számíts. – morogta oda neki.

-Menj fel a szobádba Mark! – mondta neki az apja. – Marius, a nappaliba. – A fiú szót fogadott, de legszívesebben felment volna a szobájába és nem jött volna ki onnan egész nap. Leült a kanapéra és onnan nézett fel az apjára, aki Erikával együtt lépett be a szobába.

-Nem gondoltam volna, hogy képes vagy elszökni… - kezdte Jürgen.

-Elszökni?? – kérdezte Marius meglepetten. – Én nem akartam elszökni.

-Kérlek, most az egyszer ne hazudj nekem! – csattant fel az apa.

-Nem hazudok…csak sétálni indultam…

-Sétálni…persze… - látszott rajta, hogy nem hisz a fiának.

-Marius, apád nagyon aggódott érted. – mondta Erika.

A fiú ránézett a nőre, majd felállt a helyéről.

-Ebbe lehet, hogy neked nem kellene beleszólnod…

Ezután a mondat után Jürgen is felpattant a helyéről, fia elé lépett és megpofozta a fiút.

-Ne merj így beszélni Erikával.

-Jürgen… - próbálkozott a nő, de a férfi nem hallgatott rá. A férfi mérgesen nézett Mariusra. – Már kitaláltam a büntetésedet is… először is, nem találkozhatsz többé a nagyapáddal.

-Micsoda? – fakadt ki Marius.

-Amióta ott töltöd az időd legnagyobb részét, engedetlen és szófogadatlan lettél. Megváltoztál… rossz hatással van rád az a férfi.

-Ezt nem teheted meg! Ő a nagyapám.

-Most már nem tartozik a családhoz…

Marius nem tudott erre mit mondani. Az apja ennyire elfelejtette volna az édesanyja iránt érzett szeretetet?

Mivel a fiú nem szólt semmit, Jürgen folytatta:

-A másik büntetésed pedig természetesen a szobafogság. Azt még nem tudom mennyi ideig, de abban biztos lehetsz, hogy jó sokáig.

Mariusnak ez semmit sem jelentett. De az nagyon bántotta, hogy nem találkozhat többet a nagyapjával. Vagyis találkozhat…de ha kiderül, annak az apja nem fog örülni. De mindent meg kell próbálni…

Az elkövetkező hetekben Marius többször is átszökött nagyapjához, aki minden alkalommal megkérte, hogy ne csinálja ezt. Idővel az apai ellenőrzések egyre gyakoriabbakká váltak, a nagyszülők meglátogatása egyre ritkábbá. A végén Marius, már csak a családi ünnepekkor látta nagyapját, akkor tudott vele beszélni.

A következő évben Marius nagyapja meghalt. Ezután a fiú még zárkózottabb lett, kevés időt töltött otthon. A szabadidejében barátaival volt, akik szinte semmit sem tudtak az otthoni gondokról.