Alarik bajban volt.

K�sz volt a terve, m�r csak egyvalami – pontosabban egyvalaki – akad�lyozta a kivitelez�sben… Galano.

Az apr�d ugyanis m�r majdnem kil�pett a v�rkapun, amikor is az �rb�d�b�l el�l�pett az �pp szolg�latban l�v� kapu�r, �s leeresztett l�ndzs�val az �tj�t �llta.

- �llj csak meg, Alarik! – ki�ltott r�. – Hov� lesz a s�ta?

Alarik meg�llt. Lelkiekben felk�sz�lt a sz�csat�ra. Rem�lte, � kerekedik majd fel�l.

- Mi ez a marhas�g, Galano? – k�rdezte tettetett csod�lkoz�ssal. – F�nyes nappal van, mi�ta kell megindokolnom, mi�rt hagyom el a Gr�l-v�rat?

- Ami�ta Paravain elrendelte, hogy mindig tartsuk rajtad az egyik szem�nket! Nehogy titokban kisz�kj, �s ut�na lovagolj!

- T�nyleg? – k�rdezte az apr�d.

- Igen, pontosan! – Galano kih�zta mag�t. – �s mi, �r�k pontosan azt tessz�k, amit a Legf�bb Lovag megparancsol!

Alarik �gre meresztette a szem�t.

- �s ha nem teszitek, akkor let�pi a fejeteket!

- �gy van!

- Akkor neked… - mutatott Galano mellkas�ra. – Neked k�l�n le fogja t�pni a fejedet, ha megtudja, hogy miattad nem juthat a kedvenc �dess�g�hez.

- Hogyan? – az �r olyan k�pet v�gott, mint egy meglepett csuuzma. – Nem �rtelek…

- Nem? Pedig minden valamire val� katona a v�rban, tiszt�ban van vele, hogy Paravain lovag legkedvesebb csemeg�je az �rt�ri bogy�.

- ���… - pirult el Galano.

Alarik megengedett mag�nak egy halv�ny mosolyt.

H�t persze, hogy fogalma sincs r�la, hogy mi Paravain kedvenc csemeg�je! �ten, ha tudunk r�la a v�rban…

Az apr�d �jra komoly k�pet v�gott, �s ok�t� mozdulatokkal magyar�zott az �rnek.

- Ugyanis most a leg�rettebb �s leg�desebb az �rt�ri bogy�, teh�t most kell leszedni! Felt�ve, ha nem akarjuk, hogy ott rohadjon. Vagy, hogy Paravain let�pje a fej�nket!

Az utols� mondatot k�l�n kihangs�lyozta.

- Ez�rt azt�n… - Folytatta, �s kelet fel� mutatott, ahol a v�rt�l alig sz�zl�p�snyire s�t�tlett az �reg �rt�ri erd�. – Elhat�roztam, hogy szedek az uramnak. De h�t Galano, te megakad�lyozt�l ebben, �n igaz�n nem tehetek r�la.

- No igen… - m�l�zott az �r, �s megsimogatta az �ll�t. – De h�t �n parancsot kaptam…

- Nem tudom, mit j�tszod meg magad – duzzogott Alarik, �s a lehet� leg�rtatlanabb �br�zattal n�zett Galanora. – Vagy tal�n l�tsz valahol lovat?

- Eee… nem.

- Noh�t akkor! – mosolygott az apr�d. – Hogyan lovagolhatn�k Paravain lovag ut�n l� n�lk�l?

- Ebben igazad van…

A kapu�r kiss� megnyugodott. Hitelt adott a fi� szav�nak, �s r�kacsintott.

- Na j�, eredj!

- K�sz�n�m, h�l�s k�sz�netem! – Alarik megfordult �s m�r iszkolt is.

Igaz�b�l nem hitte, hogy siker�l neki kijutnia a v�rb�l. R�gen mindig Alienor seg�tett neki. A h�ga terelte el az �r figyelm�t, am�g � ki nem sz�k�tt. De m�gis csak siker�lt!

Hogy lehet egy ilyen l�gb�l kapott s�letlens�get elhinni?

M�r j� �tl�p�snyire elhaladt az �rb�d� mellett, mikor Galano ut�na ki�ltott.

- Alarik, te!

Alarikban meg�llt az �t�. Szorongva fordult vissza.

- De ez a kis besz�lget�s�nk… err�l egy sz�t se senkinek!

Alarik fels�hajtott megk�nnyebb�l�s�ben.

- H�t persze, hogy egy sz�t sem, Galano! Senki nem tudja meg, �g�rem! Paravain a legkev�sb�!

Meggyors�totta l�pteit, �s hamarosan elt�nt az �rt�ri erd� s�t�tj�ben.

Alarik sztyeppi p�nij�n lovagolt. M�g miel�tt elhagyta volna a v�rat, kilovagolt, �s elhozta az erd� sz�l�re h�tas�t, visszafel� pedig senkinek sem t�nt fel, hogy gyalogosan t�r vissza. Cs�mcsit is j�l eldugta zek�je alatt, �gy m�g Galanonak sem t�nhetett fel az �tver�s.

M�r �r�k �ta �getett egy keskeny �sv�nyen, ahov� a nap sem sz�r�d�tt be a s�r� lomb� fa�ri�sok miatt. Ak�r merre n�zett csak erd�t l�tott, �s egyre jobban hatalm�ba ker�tette az a rossz �rz�s, hogy k�rbe-k�rbe j�r. Tartal�kai kimer�ltek, �hs�g �s szomj�s�g gy�t�rte. F�radtan cs�ng�tt a sztyeppi p�ni nyerg�ben, amely szint�n er�tlen�l vonszolta mag�t.

Elt�vedt.

Nyirkos leped�k�nt nehezedett r� a k�ts�gbees�s. M�gis kudarcot vallott. Let�rt az �tr�l, sosem �ri el az �lomerd�t. Laura nem kapja meg a h�rt, �s az Ez�stszfinx v�gez vele, mint el�deivel, akik nem tudt�k megfejteni a rejtv�ny�t. Igaza volt Paravainnak, hogy nem akarta mag�val hozni erre az �tra.

M�g az �lomerd�t sem tudom megtal�lni egyed�l, akkor m�gis hogyan induljak �tnak megkeresni az �let Elix�rj�t?

Gondolataib�l a p�ni horkant�sa riasztotta fel. A barna l� meg�llt, �s f�l�t hegyezve kaparta a f�ldet. Nyugtalan volt, mintha vesz�ly k�zeledt�t �rezn�.

Nem csak a p�ni volt nyugtalan. Cs�mcsi ugrott el� hirtelen a zek�j�b�l, �s � is �gy s�polt, mint egy sebes�lt �zike.

- Mi bajotok? – az apr�d k�r�ln�zett, de semmi gyan�sat nem l�tott. K�r�l�tte mindent ember nagys�g� p�fr�ny bor�tott. Alarikot nem izgatta k�l�n�sen a t�j.

A csuuzma megint s�polt egyet.

- Most azt�n el�g legyen! – suttogta. – Semmi okotok az ijedez�sre! Csak elf�radtatok, ennyi az eg�sz!

Alarik lesz�llt a p�ni h�t�r�l. Mindj�rt le is szersz�mozta.

- Itt pihen�nk egy kicsit! – mondta, �s levette Cs�mcsit lova h�t�r�l.

P�r �ra alv�s nem �rt egyik�nknek sem.

Cs�mcsi azonban egy�ltal�n nem akart pihenni. Izgatottan szaladg�lt a f�k k�z�tt. Alarik csak megcs�v�lta a fej�t, nem is t�r�d�tt vele.

Leter�tette az egyik p�fr�ny t�v�be a pokr�c�t, �s r�gt�n le is �lt. Tal�lt m�g egy illatalm�t a batyuj�ban. M�r majdnem megette, amikor r�n�zett az ide-oda szaladg�l� csuuzm�ra.

Kett�t�rte az alm�t, �s az �llat fel� tolta az egyik fel�t:

- Gyere, Cs�mcsi, van itt neked valami finom!

De ahelyett, hogy egyb�l odaszaladt volna �s befalja az illatalm�t, az �llatka �gnek emelte b�rsz�rnyait, r�m�lten s�polt valamit, �s gombszemeivel ijedten meredt a p�fr�ny legyez�ire, amelyek lassan megindultak gazd�ja fel�.

A legyez�k v�gein alig �szrevehet� kicsiny horgok voltak.

Cs�mcsi tov�bb sip�tozott, de Alarik nem �szlelte a vesz�lyt. �rtetlen�l n�zett az �llatra. Azt�n v�llat vont, �s az eg�sz alm�t bet�mte a sz�j�ba. V�g�l kiny�jt�zott a takar�n.

Holtf�radt volt.

A sz�rk�s-z�ld p�fr�nyujjak el�rt�k a gyapj�takar� szeg�ly�t. T�mad�sra k�sz�ltek!