A sz�net els� napja eddig t�k�letesen telt a Leander gyerekeknek. Laura elhat�rozta, hogy az eg�sz h�zat kar�csonyi d�szbe �lt�zteti. Lukas pedig valami �rdekes k�nyvet olvasott, amit el� kar�csonyi aj�nd�kk�nt kapott. Mariusnak m�g valami miatt fel kellett mennie az iskol�ba, de b�rmelyik pillanatban hazaj�hetett.

A bej�rati ajt� hirtelen csap�dott ki, Laura ijedt�ben majdnem leesett a sz�kr�l, amin �ppen �llt. Gyorsan leugrott a f�ldre, majd apja el� sietett. R�gt�n l�tta rajta, hogy valami nincs rendben.

Marius kez�ben egy levelet tartott. Laura el�sz�r azt hitte, hogy Chris el�z� napi levele az. De t�vedett. K�rd�n n�zett az apj�ra:

-Mi a baj?

-A nagyap�d. – mondta a f�rfi.

-Mi? Vagyis ki? – �rtetlenkedett Laura. A l�ny nem l�tta a nagyapj�t m�r �vek �ta. Nem �rtette, mi lehet vele most a baj. Amennyire Laura tudta, apj�nak sohasem volt j� kapcsolata a nagypap�val.

Marius elmosolyodott, amikor a l�ny�ra n�zett.

-Ne v�gj olyan ijedt arcot. – karolta �t a l�nya v�ll�t. – Nincs semmi baj. Csak elh�vott minket kar�csonyra.

-Mit csin�lt? – �mult el Laura. Ilyen m�g nem volt…

-K�ld�tt egy levelet, amiben megh�v minket kar�csonyra az otthon�ba. – Marius hangj�ban nem lehetett nem �szrevenni az enyhe g�nyt.

-Elmegy�nk?

-Csak ha szeretn�tek. Ha nem, akkor nem kell.

Lukas is megjelent, biztos � is hallotta az ajt�csap�d�st.

-Mit szeretn�nk?

-Megl�togatni a nagypap�t.

Lukas nem sz�lt semmit, csak megh�zta a v�ll�t. � is nagyon j�l tudta, hogy Marius nem sz�vesen tal�lkozik az apj�val.

-Figyeljetek r�m! Nem az �n t�rt�neteimb�l kell meg�t�lnetek a nagyap�tokat. Biztos nagyon sokat v�ltozott. Nem nekem kell megmondanom, hogy mit gondoltok r�la. Kicsik voltatok mikor utolj�ra l�tt�tok. – Marius fels�hajtott. Utolj�ra Anna temet�s�n l�tta az apj�t. Az�ta sem �, sem a gyerekek nem tal�lkoztak vele, de � sem kereste a csal�dot.

-Papa! Ha nem akarsz, nem kell elmenn�nk. – mondta Laura.

Marius megr�zta a fej�t.

-L�tnotok kell a nagyap�tokat. Nem nekem kell err�l d�ntenem. Adjatok neki egy es�lyt.

-Csak akkor megy�nk el, ha meg�g�red, hogy te is j�l fogod magad �rezni. – mondta hat�rozottan Laura.

-Persze, hogy meg�g�rem. – mosolygott a f�rfi. Persze, j�l tudta, hogy ezt az �g�retet nehezen fogja betartani, de megpr�b�lja. �s lehet, hogy t�nyleg megv�ltozott az apja. Egy m�sik hang viszont r�gt�n meg is c�folta el�bbi gondolat�t.

-Akkor holnap megy�nk. A nagypapa szeretn�, ha ott maradn�nk kar�csonyra is. Sz�val val�sz�n�leg t�bb napot maradunk.

M�r �pp indult volna ki a szob�b�l, amikor hirtelen esz�be jutott m�g valami.

-Ja, �s ott lesznek Haldor�k is. – Legal�bb lesz egy valaki, aki norm�lis lesz. – mondta volna m�g, de ezt ink�bb m�r nem tette hozz�. Ezut�n Marius a dolgoz�szob�j�ba ment. V�gig azon gondolkodott, vajon mi�rt h�vta meg �ket az apja. Lerakta az asztalra a levelet, �s �lt volna le, amikor egy hang megsz�lalt a h�ta m�g�tt.

-Nem �rdemes ezen t�rn�d magad, Marius.

A f�rfi megfordult, r�gt�n tudta, hova kell n�znie. Nem ez volt az els� alakalom, hogy Anna sz�lt hozz�.

-De �rdemes. Nagyon j�l tudod, milyen volt akkor.

-Persze, hogy tudom, de lehet, hogy megv�ltozott.

Marius nem sz�lt semmit, csak k�telkedve n�zett a k�pre.

-B�rcsak itt lenn�l. – mondta v�g�l.

-Tudod, hogy mindig melletted vagyok.

-Persze, de n�ha j� lenne meg�lelni vagy megcs�kolni…annyira r�gen volt.

-Az is �pp olyan r�gen volt, mint az, amikor utolj�ra l�ttad az ap�dat. Marius! A gyerekeknek sz�ks�g�k van r�. Mindenkinek sz�ks�ge van nagysz�l�kre.

Marius elmosolyodott, el�sz�r a besz�lget�s alatt.

-Mi�rt van mindig igazad?

-Mert nem vagyok olyan hirtelen term�szet�, mint te. Gondolj �t mindent, legal�bb k�tszer! K�zben megnyugodsz, �s mindent tiszt�n fogsz l�tni.

A f�rfi mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t, kiny�jtotta a kez�t �s megsimogatta feles�ge k�p�t. K�zben a k�p �jra igazi k�pp� merevedett �s Anna nem sz�lalt meg t�bbet.