Alarik k�nyelmesen elter�lt a pokr�con. M�r �pp lecsukta volna a szem�t, amikor:

- �, de rossz! �, de rossz! – egy v�konyka hang ki�ltozott.

Alarik vill�mgyorsan talpra ugrott. Meglepet�s�b�l felocs�dva vette csak �szre, hogy a p�fr�ny karjai t�mad�sba lend�ltek.

R�fon�dtak a fi� kezeire �s bok�j�ra.

- Gyorsan el onnan! Gyorsan el! – sip�kolta az el�bbi hangocska.

Az apr�d el akart szaladni, de m�r k�s� volt. Az inda teljesen r�csavarodott a v�gtagjaira. Ak�r hogyan pr�b�lt szabadulni, a p�fr�ny �rd�gi er�vel h�zta �t a t�bbi cs�p fel�.

M�r �pp el�rt�k volna azok is, �m Alarik kir�ntotta a t�r�t az �v�b�l, �s egyetlen v�g�ssal kett�v�gta a p�fr�ny karj�t.

Gyorsan arr�bbgurult a f�ld�n, miel�tt m�g a kamp�k ut�na kaphattak volna. Visszan�zve l�tta, ahogy a gyapj�takar� elt�nik a p�fr�ny karjaiban. N�h�ny pillanat m�lva hangos cs�mcsog�st hallott a n�v�ny fel�l.

�! �! – a hang most k�zvetlen Alarik h�ta m�g�l j�tt. – Ez bizony szoros volt! Ez szoros volt!

A fi� megfordult, �s szembe tal�lta mag�t a legfur�bb l�nnyel, akit valaha l�tott.

El�sz�r azt hitte, hogy egy hatalmas k�k labda besz�l hozz�, akinek hossz� p�kszer� l�bai n�ttek, �s folyton ide-oda ugr�l, mint aki nem tud egyhelyben meg�llni. De mikor jobban szem�gyre vette, akkor eszm�lt csak r�, hogy amit labd�nak v�lt, az egy fej, �s a hat l�b egy alig �szrevehet� v�konyka testb�l n�tt ki. Alarik �lla leesett a csod�lkoz�st�l.

- H�t te meg ki vagy? – k�rdezte.

- �, �! – A l�ny kiss� meghajolt, de az ugr�ndoz�st nem hagyta abba. – Ittisottis a nevem.

- Ittisottis? Milyen furcsa n�v!

- Furcs�nak tal�lod? – most a l�nyecske csod�lkozott el. – Egy helyv�lt�nak �ppolyan h�tk�znapi, mint a K�tl�p�sel�rekett�megvissza vagy az Ugorjidepattanjoda, hogy csak a leggyakoribbakat eml�tsem.

A fi� n�m�n cs�v�lta a fej�t. Sosem gondolta volna, hogy ilyen l�nyek is �lnek Aventerr�n.

- �, �! Te m�g sosem tal�lkozt�l olyannal, mint �n? Akkor m�g sosem j�rt�l az Alkonyerd�ben?

Alarikot ker�lgette a tengeribetegs�g, ahogy folyamatosan pr�b�lta k�vetni a meg nem �ll� helyv�lt�t, aki hol k�zeledett, hogy t�volodott t�le. Mindezt ugr�lva.

- Az Alkonyerd�ben?

- Igen, igen! Az Alkonyerd�ben. M�sk�l�nben tudtad volna, hogy a nyamnyam-p�fr�nyhoz nem szabad t�l k�zel menni!

- A nyamnyam-p�fr�nyhoz? – a fi� szeme elkerekedett. Egyszerre ennyi �jat m�g senkit�l nem hallott.

M�g hogy nyamnyam-p�fr�ny!

- Persze! Ez a n�v�ny mindenf�le �l�l�nnyel t�pl�lkozik, mindent benyammog, ami olyan el�vigy�zatlan, hogy a k�zel�kbe mer�szkedik. El�vigy�zatlan, mint te!

Alarikot kezdte ideges�teni, hogy kioktatj�k, r�ad�sul nem is ak�rki, hanem egy rosszull�tet okoz�, ugr�ndoz� k�ks�g.

- Biztosan nagyon �hesek voltak �m, ha m�g ezt az �cska pokr�cot is benyelt�k!

Az apr�d m�rges �br�zatot �lt�tt.

- Nem tudn�l egy percre nyugton maradni?!

- Nem, nem! – mondta Ittisottis, �s tov�bb ugr�ndozott ide-oda. - A maturik m�r csak ilyenek: nem foglalhatnak szil�rd �ll�spontot.

Alarik fels�hajtott.

- Ink�bb arr�l mes�lj, mi hozott ide az Alkonyerd�be.

- Ide tulajdonk�ppen semmi. – Alarik megvakarta a fej�t. Nem akarta bevallani, de titkolni is felesleges volt: - Elt�vedtem. Igaz�b�l az �lomerd�be igyekeztem az �lomsz�v�kh�z.

- �, �! – A maturi aggodalmas k�pet v�gott. – Ezen az �ton el nem jutsz oda!

- Na ne mond! �szrevettem! – d�rm�gte az apr�d bossz�san. – Te tal�n ismered az oda vezet� utat?

- Tudom �m, tudom �m! Ez az �sv�ny vezet a… Nagyon rossz! Jaj, de rossz! – most el�sz�r �llt meg egy pillanatra a helyv�lt�, de m�r ugr�lt is tov�bb. – Ez az �t az El�tkozott Dzsungelbe vezet, ahol a gonosz bestia �l�lkodik… az az Ez�stszfinx!

Alarik r�m�lettel n�zett Ittisottisra.

- Az Ez�stszfinx? Biztos vagy te ebben?

Cs�mcsi szaladt a maturi el�. Az megn�zte mag�nak az �llatot, de nem �llt meg. Tov�bbra is jobra-balra ugr�ndozott.

- H�t persze, h�t persze!

A csuuzma hirtelen ugr�lni kezdett, ut�nozva Ittisottis-t, de nem sok sikerrel. V�g�l feladta, �s felreppent Alarik v�ll�ra.

- Te tal�n m�r l�ttad �t?

- �, �! Akkor bizony m�r nem ugr�ndozn�k itt…

J� is lenne, ha v�gre meg�lln�l egy pillanatra!

- … Akit rabul ejt a bestia rubinv�r�s szeme, az nem szabadul! Csak ha megfejti a rejtv�nyt! De – �, jaj, �, jaj! – ezt m�g senkinek sem siker�lt!

- Mintha �n nem tudn�m! – d�rm�gte az apr�d, majd megvakargatta Cs�mcsi has�t. Az h�l�san nyalogatta az arc�t.

Azt�n visszafordult a maturihoz. De az id�k�zben m�r elugr�ndozott, �s a h�ta m�g� pattogott.

- Ha ennyire j�l ismered a k�rny�ket, nem tudn�l elvezetni az �lomsz�v�kh�z?

- Tudn�lak, tudn�lak. De azt tan�csolom, ker�ld most �ket el, nagyon messzire!

Alarik �sszerezzent. Vajon mi t�rt�nhetett, ami�rt el kellene ker�lnie az �lomsz�v�ket?

- Hogyhogy?

- Jaj, de rossz, de rossz! L�togat�ik vannak: Borboron �s a Fekete G�rda. Azokkal pedig nem lehet tr�f�lni! Jobb, ha j� messzire elker�l�d �ket!

- Jaj, ne! - ny�g�tt fel az apr�d. – Borboron!

M�r indult is, hogy felnyergelje a p�nij�t, aki m�g mindig az egyik fa k�rg�t r�gcs�lta.

- Esztelen �tlet odamenni, � jaj, �, jaj! – sip�kolt a maturi.

Alarik megfordult, �s elkapta a helyv�lt�t. Az kap�l�zott mind a hat l�b�val, �s s�rt�d�tten ford�totta el a fej�t.

- Oda kell vezetned hozz�juk, amilyen gyorsan csak lehet! K�ny�rg�k! – Rim�nkodott Alarik. – Nagyon-nagyon fontos! Sz�ks�g�k van seg�ts�gre – m�gpedig a lehet� legs�rg�sebben!

A maturi kiszabadult a szor�t�sb�l, �s hamar bep�tolta az elmulasztott ugr�sokat.

- Baj lesz ebb�l, baj lesz – �, jaj, �, jaj! – Erre gyere, ut�nam!

- Jaj, de rossz! De rossz! – motyogta a helyv�ltoztat� izgatottan. – Egyetlen l�p�st sem merek tov�bb menni!

Alarik meg�rette a k�k l�nyt.

Hamar el�rt�k az �lomsz�v�k faluj�t. Ittisottis t�nyleg ismeri a j�r�st az erd�kben.

Menet k�zben pr�b�lta kik�rdezni a helyv�lt�t, hogy tud-e valamit az �let Elix�rj�r�l.

- �, igen! �, tudok �m! – ugr�ndozott a maturi. – De aki azt keresi, csak hal�llal tal�lkozhat!

- �s hol tal�lhatn�m meg azt az italt?

- �, �, �n azt nem tudom! Azt csak…

- Igen, tudom! Azt csak a r�pkesz�rny�ak tudj�k! – morogta kelletlen�l Alarik.

Ittisottis b�lintott, �s tov�bb sz�kkent.

- �s mond csak, merre �lnek azok a r�pkesz�rny�ak?

- �k a messzi F�nyl� V�lgyben �lnek, vagyis ott gy�lekeznek. A T�zhegy keleti lejt�j�n.

Ittisottis nem tudott t�bbet mondani az �let Elix�rj�r�l. �s Alarik hi�ba k�rdezte tov�bb, � csak annyit mondott, hogy aki az elix�rt keresi, az hal�llal tal�lkozhat csak.

�gy az �t h�tral�v� r�sz�t csendben tett�k meg, �s el is �rkeztek egy tiszt�s sz�l�re.

Megb�jtak egy nagy fat�rzs m�g�tt, �s onnan k�mlelt�k az �lomsz�v�k faluj�t, ami a Fekete G�rda katon�ival volt tele.

A tiszt�s k�zep�n nagy t�z lobogott. E k�r�l voltak a fakunyh�k, amelyek k�z�tt a katon�k �rk�dtek. K�rbe-k�rbe meneteltek a p�nc�los f�rfiak, �s k�zben az erd�t p�szt�zt�k.

Vajon kit �riznek?

Mik�zben Alarik ezen t�rte a fej�t, �tit�rs�hoz fordult:

- Figyelj! – suttogta. – Kiv�telesen pr�b�ld megtenni, hogy nem ugr�lsz… �n addig k�r�ln�zek, �s megpr�b�lom kider�teni, mi folyik itt.

- Ahogy gondolod, ahogy gondolod. – felelte Ittisottis, �s beugr�lt egy bokor m�g�.

Alarik alapos sz�tn�z�s ut�n a legk�zelebbi kunyh�hoz osont. A fi� gond n�lk�l eljutott a falu f�ter�ig, hisz minden Hellunyatban szolg�l� apr�dnak meg kellett tanulnia, hogyan kell lop�zva megk�zel�teni az ellens�get. �s nem v�letlen�l volt � a Legf�bb Lovag apr�dja.

Mikor el�g k�zel �rt, �szrevette az �lomsz�v�ket megk�t�zve a t�z k�r�l. K�z�tt�k a Fekete G�rdist�k str�zs�ltak.

Valamivel od�bb is �gett egy t�z, de ott senki sem �rk�d�tt. Alarik egyb�l levonta a k�vetkeztet�st: Aki ott megh�zta mag�t, csak a sz�vets�ges�k lehet, vagy maga a S�t�t Fejedelem!

Alarik pr�b�lt r�j�nni, vajon miben mesterkedhetnek, de nem lett okosabb, �gy h�t elhat�rozta, hogy visszat�r a f�k �rny�k�ba, �s biztos fedez�kb�l k�veti nyomon a tiszt�son foly� esem�nyeket.

�vatosan vonult vissza, ahogy tanulta – l�p�sr�l l�p�sre – egy pillanatra sem t�vesztve szem el�l az �r�ket. Csak k�zvetlen�l az erd� sz�l�n fordult meg.

�s hal�lra r�m�lt. Egy nagydarab, bossz�s tekintet�, fekete p�nc�los fick� magasodott fel el�tte.

�, jaj, �, jaj! – hi�ba a helyv�ltoztat�val t�lt�tt utaz�s nem volt hat�stalan.

- Na, n�zze meg az ember! – recsegett g�nyos hangon a g�rdista. – Csak nem Elysion sz�nalmas kreat�r�ja ez?

El�r�ntotta kardj�t, �s megc�lozta Alarik fej�t.

Az apr�d csak b�multa a hatalmas kardot, amely a hold f�ny�ben ez�st�s csillog�ssal v�szesen k�zeledett fel�je.

A Fekete Lovag g�nyosan mosolygott… azt�n kifordult a szeme �s �sszeesett.

Ekkor Alarik egy �rny�kot l�tott, �s ahogy k�zeledett kirajzol�dott az alakja.

- Paravain! – suttogta a sz�ke fi�. – Megmentetted az �letemet!

- Sz�ra sem �rdemes. – mondta a F�ny Lovagja, mik�zben s�lyos kardj�t, aminek markolat�val az im�nt le�t�tte a Fekete Lovagot, visszadugta a h�vely�be. – R�ad�sul meg sem �rdemelted.

Azzal karon fogta apr�dj�t, �s elvezette a rejtekhely�hez. K�zben egyfolyt�ban korholta szeg�ny fi�t:

- Egyszer m�r vesz�lybe sodort az �nfej�s�ged! Akkor is, ha Silvan nem mentett volna meg, m�r r�g nem lenne a nyakadon a fejed! Most sem hi�nyzott sok, �s ez a fick� sz�thas�tja! – Paravain behat�an n�zett apr�dj�ra. – Egyet jegyezz meg, Alarik: a szerencse nem szeg�dik mindig mell�d! Ne h�vd ki magad ellen a sorsot! K�nnyen p�rul j�rhatsz!

Alarik sz�gyenkezve les�t�tte a szem�t.

Lehet, igaza van Paravainnak! De az �let Elix�rj�t akkor is megkeresem! Ak�r az �letem �r�n is seg�tek Nial�nak!