M�snap Marius a szokottn�l is csendesebb volt. Eg�sz �ton alig sz�lt valamit. Legink�bb a k�rd�sekre felelt, pedig a gyerekek pr�b�lt�k bevonni a besz�lget�sbe. Eg�sz �ton azon j�rt az esze, hogy mi�rt h�vhatta meg �ket az apja az otthon�ba. N�ha arra gondolt, hogy ez felesleges k�rd�s, m�gis el�g j�l ismerte az apj�t ahhoz, hogy tudja, valami h�ts� sz�nd�ka is van ezzel a l�togat�ssal. A nagypapa �szakon lakott, a tenger mellett, �gy el�g sokat kellett utazni. Laura �s Lukas besz�lgetett, vagy olvasott, Marius pedig legink�bb a vezet�sre figyelt. Ahogy egyre k�zeledtek Marius egyre idegesebb lett. A k�t gyerek ezt �szrevette, �gy az utols� egy �r�ban, ink�bb nem is zavart�k apjukat.

V�g�l meg�rkeztek…volna, de egy hatalmas kapu �llta az �tjukat. A kapu m�g�tt m�r l�tszott egy nagy kast�ly k�rvonala.

-Gondolhattam volna. – morogta Marius, majd kisz�llt a kocsib�l. Mire vissza�rt, a kapu m�r kiny�lt.

-Hol volt�l? – k�rdezte Laura.

-Bejelentettem magunkat.

-Mit csin�lt�l?

-Majd megl�tod.

-�s…a nagypapa itt lakik? – mutatott a kast�lyra.

-Igen.

-Ne mondd, hogy itt n�tt�l fel. – sz�lt Lukas.

-Dehogy. Ezt a h�zat…�hm…ink�bb kast�lyt azut�n vette, hogy �n elk�lt�ztem.

-Vette?

-R�gen a nagyap�tok el�g befoly�sos ember volt…vagyis, nem…most is az.

Laura �s Lukas �mulva sz�lltak ki a kocsib�l. Mi�rt nem mondta nekik soha az apjuk, hogy a nagypapa egy ilyen helyen �l? Most, hogy jobban belegondoltak, szinte alig tudtak valamit a nagysz�leikr�l. Marius mindig csak Anna �desanyj�r�l �s �desapj�r�l mes�lt t�rt�neteket, a saj�t sz�leir�l, szinte sose.

Az ajt�n nem kellett kopogtatni, pont akkor ny�lt ki, amikor �k oda�rtek. Egy �lt�ny�s f�rfi fogadta �ket, �s vette el t�l�k a kab�tokat.

-Herr Leander a nappaliban v�rja �ket.

-Melyikben? – hallotta Laura apja morg�s�t, de �gy t�nt Marius tudja, merre kell menni. – K�sz�nj�k. – mondta, imm�r hangosan.

�tmentek egy kisebb szob�n, majd egy nagyobbon �s v�g�l el�rtek ahhoz a bizonyos nappalihoz. Marius el�reengedte a k�t gyereket, majd � l�pett be. A szob�ban t�bben is voltak.

-�h, Marius. – �llt fel egy �reg f�rfi. – �r�l�k, hogy �jra l�tlak.

-Apa. – b�lintott az apja fel� a f�rfi, majd kezet is fogott vele. – A gyerekek. – tolta el�re Laur�t �s Lukast.

-Laura. – �dv�z�lte a f�rfi a l�nyt. –  Sajnos, nagyon r�g nem l�ttalak. �s t�ged sem Lukas. Azt hiszem lesz mir�l besz�lgetn�nk. Gyertek beljebb. – karolta �t a k�t gyereket, majd beterelte �ket a nappaliba. Marius most n�zett k�r�l jobban. A kanap�n ott �lt �ccse, Mark, mellette pedig Haldor. Az asztal mellett, pedig az egyik sz�ken �lt mostohaanyja, Erika. � �ppen akkor �llt fel, amikor Marius odan�zett.

-� a nagymam�tok. M�g nem volt lehet�s�g, hogy megismerkedjetek egym�ssal. – mutatta be feles�g�t J�rgen.

Marius nem sz�lt semmit. Hadd mondjon csak, amit akar. Majd elmondja este a gyerekeknek, hogy…de mi�rt is mondan� el. Laura �s Lukas nagyon j�l tudj�k, hogy az igazi nagymam�juk m�r r�gen meghalt. Annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy nem is vette �szre, amikor �ccse fel�llt �s odal�pett hozz�.

-Szia, b�ty�! – veregette meg a v�ll�t. – J�, hogy �jra egy�tt a csal�d.

Marius mag�ra k�nyszer�tett egy mosolyt.

-Igen.

-�gy gondoltam, hogy ma egy csal�di vacsor�val �nnepelj�k meg, hogy mindenki itt van. Holnap pedig mindannyian r�szt vesztek, a szok�sos kar�csonyi vacsor�n, amin n�h�ny bar�tunk is megjelenik. Am�g a vacsora elk�sz�l, - n�zett a gyerekekre. – v�lasszatok szob�t magatoknak.

Haldor felpattant a kanap�r�l, ahol eddig �lt.

-Gyertek ut�nam! Mindent megmutatok nektek!

-Nana, mindent idej�ben, Haldor. – mondta a nagypapa, de kedvesen mosolygott az unok�kra. Mikor a h�rom gyerek kiment a szob�b�l, Marius az apja fel� fordult.

-Tulajdonk�ppen mi�rt h�vt�l el minket ide? – k�rdezte meg azt a k�rd�st, ami az�ta foglalkoztatta, ami�ta elolvasta a levelet.

-Szerettem volna l�tni az unok�imat. –v�laszolta egyszer�en a f�rfi.

-Ezt m�r j� p�r �ve megtehetted volna…

-Nem adtad meg a lehet�s�get. De k�rlek, most ne veszekedj�nk. Te is feln�tt�l, most m�r megkomolyodhatt�l volna.

-�n sem veszekedni j�ttem. – mondta halkan Marius. – Bocs�ss meg. – r�zta a fej�t. – Az �n hib�m…a szob�m?

-A r�gi. – mondta egyszer�en J�rgen. – Egy �ra m�lva vacsora.