Marius úgy érezte magát apja dolgozószobájában, mint gyerekkorában. Ugyanígy állt az asztal előtt régen is. Kezeit hátul összekulcsolva, a földet bűnbánón nézve. Csak azt nem tudta, hogy most miért van itt? Milyen hibát követhetett el tegnap?

Kinyílt a szoba ajtaja és apja lépett be az ajtón. Marius odafordult és lelkiekben felkészült a hosszantartó prédikációra. De csalódnia kellett, apja nem kezdett el vele mérgesen beszélni, inkább nagyon is jókedvűnek tűnt.

-Úgy láttam, tegnap nagyon jól elbeszélgettél Ella Brandenburggal.

-Igen. Régen találkoztunk. Elbeszélgettünk az elmúlt évekről…

-Nagyon kedves lány.

-Igen. – bólintott Marius, bár nem teljesen értett egyet apjával. – Miért szerettél volna beszélni velem?

-Kérlek, ülj le. – mutatott egy székre az asztal előtt.

-Jobb, ha állok…

-Ülj le! – szólt immár emeltebb hangon. – Ugyanolyan engedetlen vagy, mint gyerekkorodban.

Marius érezte, hogy nem kellene tovább fokozni apja dühét, ezért szót fogadott és leült a székre.

-Mennyire ismered te a lányodat?

Marius elképedt.

-Tessék?

-Jól értetted. – bólintott Jürgen. – Mennyire ismered a lányodat?

-Eddig a pillanatig azt hittem, hogy jól…de ha már így kezded. – bizonytalanodott el Marius. Mit tudhat apja Lauráról, amit ő nem? – Miért kérded? – kérdezte, de félt a választól.

-Szerintem nem is sejted, hogy milyen gondolatok járnak a lányod fejében.

-Apa! – szólt a kelleténél hangosabban Marius. – Kérlek beszélj érthetően, vagy kimegyek.

-Jól van. – mondta az öreg. – A lányodnak van egy barátja.

-A lányomnak sok barátja van. – mondta hűvösen Marius, de tudta, hogy ez a barát nem olyan barát.

-Ne viccelődj. Laura szerelmes. És ha jól látom, akkor nagyon szerelmes.

-Nincs abban semmi rossz. – vágott vissza apjának.

-Nagyon jól tudod, mennyire rossz, ha egy lány ennyi idősen eljár ismeretlen helyekre egy fiúval.

Marius nem szólt semmit. Tudta, hogy ez a legrosszabb módja az apja elleni „harcnak”, mégis – talán most az egyszer élete során – egyetértett apjával.

-Úgy gondolom – folytatta. – hogy jobb lenne, ha most egy ideig nem találkoznának. Ezért szeretném, ha Laurát átiratnád a közeli faluban levő iskolába, aminek az igazgatója Frau Brandenburg.

Marius egyik megdöbbenéséből esett a másikba. Eszébe se jutott volna Laurát kiíratni Ravensteinből, mégis az ötletben látott némi fantáziát.

-Nem kell azt hinned, hogy Laura egyedül lesz az ismeretlen iskolában. Haldor is oda fog járni a karácsonyi szünet után.

Marius halkan szólalt meg, hangjában hallatszott a bizonytalanság.

-Ebben Laurának kell döntenie.

-Nem kell tudnia róla, hogy emiatt a Philipp miatt akarod átíratni.

-Én? Nem én akarom…

-Én úgy látom tetszik az ötlet.

-Tetszik, persze…de mégis. Én mindig meghagytam a gyerekeimnek a választás jogát. És most is meg fogom hagyni.

-Ahogy gondolod…pár percen belül itt lesz Laura és Haldor.

A következő „néhány percet” szótlanul töltötték, majd kinyílt az ajtó és belépett a két gyerek. Laura meglepetten nézett az apjára. Nem is tudta elgondolni mit kereshet ott. Aztán eszébe jutott a tegnapi beszélgetés. Apja gondterheltnek és kissé idegesnek tűnt. Laura Haldorra pillanott.

-Lehet, hogy mégis elárult minket? – kérdezte szemével a fiútól. Haldor csak megrázta a fejét.

-Örülök, hogy itt vagytok. Remélem jól aludtatok. – válaszra nem várva tovább folytatta a nagypapa. – Azért hívtalak ide titeket, hogy elmondjam, mit találtunk ki Mariusszal együtt.

Marius az apjára kapta a tekintetét, Laura Mariusra, Haldor pedig nem tudta eldönteni kit nézzen.

-Úgy döntöttünk, hogy Laura is csatlakozik Haldorhoz és januártól az itteni iskolába fog járni.

Laura elvesztette önuralmát.

-Micsoda? – a kérdés nem a nagyapa felé, inkább Marius felé irányult. A férfi egészen megdermedt, nem tudott sem mozdulni, sem megszólalni.

Szóval ezért hívta ide őket az apja? Azt akarta, hogy Laura itt maradjon, és ők ketten összevesszenek? De miért jó ez neki? Azt hiszi, hogy ő, Marius megtagadja azt, hogy ez a férfi láthassa az unokáit? De miért csak Laurát? Mi van Lukasszal?

Laura közben az apja elé lépett.

-Miért akarod ezt? – kérdezte könnyes szemmel. A lány egy pillanat alatt átgondolta mit veszthet, ha most ott hagyja Ravensteint. Az Őrzőket, a barátokat és nem utolsó sorban Philippet.

Marius még mindig apja bejelentésének hatása alatt volt, így nem tudott idejében válaszolni a kérdésre. Helyette Jürgen szólt a lányhoz.

-Apádnak nem tetszik, hogy azzal a fiúval jársz.

Laura nem szólt semmit, csak kirohant a szobából. Haldor mérgesen nézett Mariusra, majd utána futott.

-Miért csináltad ezt? – kérdezte Marius az apjától, mikor visszajött a hangja.

-Azt tettem, amit neked már meg kellett volna tenned. Nem engedem, hogy Laura is olyanná váljon, mint amilyen te voltál. Nem engedem, hogy ő is elrontsa az életét egy ostoba fiatalkori szerelemmel.

Marius nem válaszolt az apjának csak kisietett a szobából. Felment a gyerekek szobáihoz. A folyosón ott állt a két fiú egy csukott ajtó előtt.

-Mi történt? – kérdezte mérgesen Lukas, mikor apja elé lépett.

-Félreértés. – majd odaállt a csukott ajtó elé. – Kérlek Laura, hadd magyarázzam el.

Halk kattanás hallatszott és kinyílt az ajtó.