Irodan gondolataiba merülve nézte a hóesést. Az elmúlt napok történésein gondolkodott. Nem érette, hogy kerül oda, ahol most van. Törvénytelen gyerek? Hogy lehetne ő törvénytelen? Egész életében azt hallotta, hogy mennyire hasonlít az apjára. Mégis most itt ül a sötét börtönben, mint egy gazember. Valahol mélyen érezte, hogy az egész csak egy átverés. Nem őt akarták átverni, hanem a népet. Az embereket, akik semmit sem tudtak. Irodannek viszont most nem ezen járt az esze. Még mindig nem tudta felfogni, hogy legfőbb tanácsnoka bezáratta. Hiszen, ő is ismeri kis kora óta.

Apja figyelmeztette: sokan a hatalmat akarják. Valószínűleg Fertah is. Ahogy az összes többi ember, aki együttműködött ezzel a szánalmas alakkal.

Ki küldhette azt a levelet? Törvénytelen gyerek? És miért hitte el ezt bárki is? Fertah nem látszott meglepettnek. Csak nem tudhat ő valamit erről az ügyről?

Irodan édesanyjára gondolt, aki szintén ott volt, amikor elkapták. Ő sem meglepettnek látszott, inkább rémültnek. Lehet, hogy van valami valóságalapja ennek a dolognak? Irodan el sem tudta képzelni édesanyjáról, hogy valaha is megcsalta volna az apját. A fiú gondolataiba ekkor befurakodott egy kép: egy férfi képe. Erich…hogy nézett édesanyja arra a férfira. Csak nem vele? Nem az lehetetlen. Hiszen, mindketten azt mondták, hogy Rover király barátja az a különös férfi. Vajon hol lehet ő is? Még karácsony előtt eltűnt. Annyit mondott, el kell valahova mennie, de néhány nap múlva visszatér. Ahogy Irodan visszaemlékezett a férfi hangjában bizakodást hallott. Lehet, hogy ő is benne van ebben a dologban, csak nem akarja, hogy gyanúba keveredjen?

Irodan hirtelen Salinára gondolt. Ő biztos semmit sem tud a dologról. A temetés után, rögtön visszaindult a Gördülő Kövek Tengerére. Meg sem várta a koronázást…a koronázást, ami meg sem történt. Az esemény előtt egy nappal derült ki ez a rejtélyes ügy. Vajon biztonságban megérkezett az új otthonába?

Irodan számára túl sok volt a kérdés, ezért felállt az ágyról, amin eddig feküdt és elkezdett sétálgatni a kis cellában. A folyosón őrt álló alak felkapta a fejét a mozgásra. Irodan a katonára nézett, szemében szomorúság és részvét csillant. A fiú meglepődött: vannak akik még bíznak benne?

-Bocsáss meg, tudom, hogy az őrök nem beszélhetnek a rabokkal, de…

-Kérdezz csak nyugodtan, uram. Senki sem fogja megtudni.

Irodan hálát érzett a katona iránt, aki már apját is hűségésen szolgálta.

-Meg tudod mondani, hogy mi történt azóta, hogy engem ide lehoztak?

-Persze. De nem fogsz örülni a híreknek. Fertah megkérte édesanyád kezét.

-Micsoda?

-Úgy van, ahogy mondom. – Ezt a katonának nem kellett bizonygatnia, Irodan így is tudta, hogy igazat beszél.

-És anyám mit válaszolt neki?

-Senki sem tudja miért, de igent mondott. Talán Ön meg tudja mondani, uram?

Irodan teljesen elképedt. Hiszen anyja ott volt, amikor Fertah elfogta. Látnia kellett, hogy minden ennek a férfinak a műve.

-Nem. – mondta bizonytalanul. – Nem tudom. – rázta a fejét.

-Az egész királyság meglepődött.

-Ez azt jelenti, hogy az esküvőtől Fertah lesz a király. – mondta ki gondolatát Irodan. Tudta, hogy felesleges, a katona is pont olyan jól tudta, mint ő. – Engedj ki! – rázta meg a rácsokat Irodan.

-Sajnálom, ez lehetetlen, uram. Engem megölnek, ha most elszöksz.

-Hát persze. – Irodan teljesen megértette a katona aggodalmát. Valószínűleg ennek az embernek felesége van, talán gyerekei is, akik otthon várják. Egy kétes múltú fiatal fiú miatt nem fogja eldobni az életét. – Akkor hadd kérjelek meg valamire. – Miután a katona bólintott, Irodan folytatta. – Néhány múlva megérkezik Tirlosba Ranek, Pant mester fia. Biztos ismered…kérlek mondd el neki, mi történt. Ő tudni fogja mit kell tenni.

-Mindent megteszek, uram.

-El kell engedned! Itt vagyok, most már Ranek szabad! – Salina már percek óta Borboron után loholt. – Megígérted…

Borboron nem szólt semmit, egyszerűen jól mulatott a lányon. Salina hirtelen megtorpant. A Sötét Fejedelem nem bírta megállni, hogy ne forduljon hátra, megnézni a lány mérges arcát.

-Ha nem engeded el, én sem segítek neked. – állt a Fejedelem előtt karba tett kézzel.

-Azt hittem, el akarsz innen menni… - szólt meglepetten Borboron.

-El, de ezt nélküled is meg tudom tenni.

-Viszont akkor Ranek itt marad. – vágott vissza a Fejdelem.

-Kiszabadítom őt is. – A palotát hangos nevetés rázta meg.

-Te?

-Én.

-Nem hagyhatom, hogy megsebesülj…szükségem van rád… - egy pillanatra elhallgatott, úgy tűnt átgondolja a dolgokat. – Jól van...elengedem azt a kölyköt. De el kell innen mennie.

Salina mérgesen nézett Borboronra.

Miért kell ennek az alaknak minden ötletemet elszúrnia? – gondolta magában, majd bólintott. – Jó, Ranek elmegy, én maradok.

-Gyere utánam. – mondta a lánynak a Fejedelem, majd elindult a börtön felé vezető lépcsők felé. Salina még sohasem járt a várnak ebben a részében. Sötét volt, és hűvös. Alig néhány fáklya égett a falakon, a cellák többségébe be sem lehetett látni. Borboron hirtelen állt meg, a lány majdnem beleütközött.

-Itt vagyunk. – mondta, miközben kinyitotta az ajtót. Salina nem várt semmire, amint az ajtó nyikorogva kinyílt, ő berohant a cellába.

-Ranek? Jól vagy? - lépett oda a fiúhoz.

-Igen. Remélem te is.

Salina nem törődött azzal, hogy Borboron láthatja őket, megölelte a fiút.

-Annyira sajnálom, hogy itt hagytalak.

-Ne sajnáld…nincs semmi bajom.

-De miattam kerültél ide.

-El kellett menned. – Ranek felnézett Borboronra. – De ezt ne itt beszéljük meg. – Salina bólintott, majd megfogta a fiú kezét. A Fejedelemre fel sem nézve kivezette Raneket a börtönből fel a szobájába. Ott mindketten leültek az ágyra, és néhány pillanatig nem szóltak semmit, csak egymást nézték. A végén Ranek megcsókolta Salinát, aztán felállt az ágyról.

-Mi történt otthon?

-Irodan király lett. – mosolyodott el Salina.

Ranek nem szólt semmit, ő is csak elmosolyodott.

-El kell menned. – mondta gyorsan elkomolyodva a lány.

Ranek meglepődött.

-Miért? Hiszen, most minden olyan jó volt…kezdett jó lenni.

-Ha itt maradnál, mindkettőnknek baja eshetne. Ha Erton vagy valaki itt megtudja, hogy mi…akkor…

-Persze, tudom. De… - Ranek elgondolkodott. Nincs de. Most a biztonság a legfontosabb. – Jó, elmegyek. Jobb lesz, ha minél hamarabb indulok…

Salina is felállt az ágyról. Odalépett szerelme mellé és a vállára tette a kezét.

-Hidd el, olyan gyakran találkozunk, mint lehet. Haza kell menned! Irodannek is szüksége lehet rád.

-Igen, igazad van. Irodan is vár rám. Mennem kell. – majd még egyszer megcsókolta a lányt és kisietett az ajtón. Salina az ablakhoz lépett. Most ő érezte azt, amit pár hónapja Ranek érzett. Nem akarta, mégis valami kényszerítette arra, hogy végignézze, ahogy Ranek kilovagol a kapun és eltűnik a szeme elől. Salina tudta, hogy most hónapokig nem fogja látni a fiút.