Marius nem el�sz�r j�rt S�rk�nyv�lgyben. Ami�ta Ann�nak udvarolt szinte minden h�tv�g�j�t itt t�lt�tte. Val�sz�n�leg jobban �rezte mag�t ebben a k�rnyezetben, mint otthon.

Az elm�lt hetekben sok mindent megtudott Anna Luziusr�l. Megtudta, hogy �desanyja m�g akkor meghalt, amikor � sz�letett, apja pedig tizenn�gy �vvel k�s�bb. �gy Anna most a nagyn�nj�vel �lt egy�tt a kis s�rk�nyv�lgyi h�zban.

Marius most a szokottn�l is idegesebb volt: �lete egy fordul�ponthoz �rkezett. Ma kider�l, hogy a tov�bbi �lete boldog lesz-e vagy nem.

A fi� odal�pett az ajt�hoz �s kopogott. Ahogy az m�r lenni szokott, nem anna nyitott ajt�t, hanem nagyn�nje, Eva.

-�h, te vagy az, Marius! Gyere csak be. – A n� kedvelte a fi�t �s kicsit sem b�nta, hogy Ann�nak ilyen udvarl�ja van. – Ann�t a szob�j�ban tal�lod. �r�lni fog neked.

Mariust nem kellett vezetni, m�r csukott szemmel is ismerte az utat szerelme szob�j�hoz. Az ajt� csukva volt, � udvariasan bekopogott.

-Gyere csak be, �gyis tudom, hogy te vagy az! – hallatszott egy vid�m hang. Marius m�r mosolyogva nyitotta ki az ajt�t.

-Szia. L�tom j� kedved van. – l�pett oda a sz�ke l�nyhoz. Egy puszit nyomott az arc�ra.

-Igen. Nagyon j� kedvem van. – v�gign�zett a fi�n. – Mi�rt nem raktad le a kab�todat lenn? – n�zett furcs�n. Marius nem v�laszolt, csak elpirult.

-V�g�l is teljesen mindegy. – vonta meg a v�ll�t Anna. Sz�net �llt be a besz�lget�sben. Majd Marius �s Anna egym�sra n�ztek �s szinte egyszerre sz�laltak meg:

-Mondanom kell neked valamit. – majd egyszerre elnevett�k magukat.

-Mondd el�bb te! – sz�lt r�gt�n Marius.

-Nem…akkor kezdd te!

-H�lgyek� az els�bbs�g.

-De �n �r�ln�k ha te kezden�d.

-Na j�. – egyezett bele v�g�l Marius. – Gyere k�zelebb. – ny�jtotta a kez�t Anna fel�. A l�ny megfogta, a fi� pedig odah�zta mag�hoz, majd az �gyra mutatott. – �lj�nk le. Azt hiszem ezt �gy szokt�k…vagyis m�g sose csin�ltam. – Marius �jra elpirult. Beleny�lt a kab�tja zseb�be �s egy kis dobozk�t vett el�, de siker�lt �gy elrejtenie, hogy Anna ne l�sson meg bel�le semmit.

-Sz�val…ez sz�momra egy nagyon fontos dolog. �s tudom, hogy neked m�g h�tra van egy �ved az egyetemb�l, m�gis…azt szeretn�m megk�rdezni…hogy…

Anna v�rakozva n�zett Mariusra, de sejtette mi lesz a k�rd�s.

-Hozz�m j�ssz feles�g�l?

Anna elmosolyodott.

-Kedves Marius Leander…- kezdte. – tudom, hogy mennyire szeretsz engem. �pp ez�rt a v�laszom…term�szetesen…igen. – �lelte meg a fi�t.

-Komolyan? – Marius nem hitte volna, hogy egy l�nyk�r�s ennyire k�nnyen megy.

-Persze! – majd megcs�kolta Mariust. A fi� gyorsan felh�zta a gy�r�t a l�ny kez�re.

-Te is akart�l mondani valamit…

-Igen. – majd elkomolyodott. – Ez m�g nem teljesen biztos, de �n �rzem…

-Mit?

-Lehet, hogy gyerek�nk lesz.

-Micsoda?

-Igen, lehet hogy bab�t v�rok, Marius.

-Apa leszek?

-M�g nem biztos…

-Volt�l m�r orvosn�l?

-M�g nem. El�bb neked akartam megmondani. �s j� lenne, ha ott lenn�l velem.

-Persze, hogy ott leszek… - majd elgondolkodott. – Apa leszek?

Anna r�mosolygott Mariusra.

-Igen…rem�lem.

-De mi lesz az egyetemmel?

-Az most nem l�nyeges. Neked megvan a diplom�d…

-Igen, �s lehet, hogy megkapom az �ll�st Ravensteinben…

-Akkor minden rendben, nem?

-Igen…vagyis…nem.

Anna meglep�dve n�zett Mariusra.

-Mi a baj?

-A csal�dom…eddig h�ztam. F�ltettelek. Nem akarom, hogy ap�m piszk�ljon. �s tudod…az eljegyz�sr�l sem tudnak m�g semmit. �s ez a gyerekdolog…

-Ne agg�dj emiatt. Hidd el, nem zavar, ha a csal�dod „piszk�l” – hogy t�ged id�zzelek. Nekem az a legfontosabb, hogy te szeress engem.

Marius elmosolyodott.

-Viszont ezen a bemutat�son illene min�l hamarabb t�lesni…

-Igen. Holnap elviszlek �s megmutatom, milyen ragyog� feles�gem lesz.

Anna odab�jt Mariushoz, a fi� �t�lelte a l�nyt.

Marius r�n�zett a fi�ra.

-Most j�n a nehezebb r�sz…

-K�rlek, az�rt folytasd!

-Folytatom. – b�lintott. �sszeszedte a gondolatait �s mes�lte tov�bb az igaz t�rt�netet.

A k�vetkez� nap Anna �s Marius szorongva �ltek a Leander csal�d h�z�ban. Szembe vel�k ott volt J�rgen, Marius apja, Erika, a mostohaanya �s Mark, a Marius �ccse. Persze mind hallottak m�r Ann�r�l, de most l�tt�k el�sz�r teljes val�j�ban. J�rgen �pp a szok�sos „ismerked�si m�dszer�t” alkalmazta: vagyis faggatta a l�nyt.

-Hol laksz? – k�rdezte imm�r a sokadik k�rd�st ezen a napon. Marius t�relmetlen�l szor�totta Anna kez�t, a l�ny viszont kedvesen mosolyogva t�rte a „kihallgat�st”.

-S�rk�nyv�lgyben. Egy kis faluban…

-Igen hallottam m�r r�la. – v�gott a l�ny szav�ba J�rgen. Anna csak b�lintott.

-Mivel foglalkozik az �desap�d?

Anna Mariusra n�zett.

-�desap�m meghalt…amikor tizenn�gy �ves voltam.

-Sajn�lom. – mondta, b�r a hangj�ban semmi r�szv�t nem volt. – �s �desany�d?

Anna most m�r elpirult, pedig id�ig, eg�szen j�l b�rta a k�rd�seket.

-� m�g ap�m el�tt meghalt. Amikor �n sz�lettem.

-Akkor most egyed�l �lsz? – vonta fel szem�ld�k�t Marius apja.

-Nem. Ap�m h�ga nevelt fel.

-�rtem. – morogta a f�rfi, de ink�bb csak mag�nak.

-Apa…nem kellene…? – pr�b�lkozott Marius.

-Csend legyen. – sz�lt r� a fi�ra. – Azt hiszem jogom van megismerni a j�vend�beli feles�gedet.

Marius nem v�laszolt, csak m�g jobban szor�totta Anna kez�t.

-Ha j�l tudom, m�g egyetemre j�rsz.

-Igen.

-�s abba akarod hagyni a h�zass�g miatt?

-Nem. Csak halasztok egy �vet, mert… - Anna �jra r�n�zett Mariusra. Szem�ben egy k�rd�s bujk�lt: Elmondtad nekik? Marius megr�zta a fej�t. Dehogy mondta el…�pp el�g nekik ez a h�zass�g is.

-Sz�val halasztasz…

A k�rdezget�s m�r t�bb, mint egy �r�ja tartott, amikor J�rgen fel�llt.

-Marius! N�gyszemk�zt szeretn�k besz�lni veled.

A fi� fel�llt �s k�vette apj�t. K�zben egy b�ztat� mosoly k�ld�tt Anna fel�. Mariust nem �rdekelte mit fog mondani apja, nem kell senki enged�lye ahhoz, hogy feles�g�l vegye a szerelm�t. Apja a dolgoz�szob�j�ba ment, Marius k�vette. A szob�ban szembefordult a fi�val �s bevezet�s n�lk�l megk�rdezte:

-Mi�rt akarsz elvenni egy �rva l�nyt, akit kevesebb, mint egy �ve ismersz?

-Mert szeretem.

-Ez nem el�g indok. Ha szeretitek egym�st, akkor tudn�tok v�rni. Mi�rt most?

-Ennek nincs semmi oka. �gy �reztem itt az id�.

-Marius! Tudom, hogy van m�s oka is!

Marius m�rgesen n�zett az apj�ra.

-T�nyleg nincs m�s oka… - r�zta a fej�t. El kell mondanom neki…Tudnia kell... – Ha igaz�n okot akarsz tal�lni, akkor tudok mondani egyet. De ne hidd, hogy emiatt akarom feles�g�l venni Ann�t.

-Mondjad! – s�rgette a fi�t.

-Anna terhes. Gyerek�nk lesz.

J�rgen egy pillanatra meglep�d�tt, de azt�n r�gt�n v�laszolt is:

-T�l fiatalok vagytok ehhez…

-Nem ezt mondtad, amikor Mark lett apa… N�la nem sz�m�tott, hogy h�ny �ves.

-Most nem Markr�l van sz�! – csattant fel.

-Lehet, hogy nem, de akkor sem felejtsd el, hogy � akkor csak h�sz �ves volt. �n h�rom �vvel id�sebb vagyok n�la. Mi�rt lenn�k fiatal a gyereknevel�shez?

-M�g munk�d sincs. Ne v�rd, hogy �n tartsalak el!

-Nem v�rom el… �s el fogom tudni tartani a csal�domat.

-Mib�l? Erre a k�rd�sre v�laszolj!

-Tan�tani fogok.

-Hol?

-Ravensteinben.

J�rgen minden v�laszra sz�m�tott, csak erre nem. Soha nem gondolta volna, hogy Marius m�g vissza tud menni arra helyre, ahol az �desanyja meghalt.

-Ki vett r� erre?

-Senki. �n d�nt�ttem �gy. Vagy elfogadod vagy nem. Engem nem �rdekel. Nem az�rt  j�ttem ide, hogy enged�lyt k�rjek t�led vagy b�rki m�st�l a csal�db�l. Az�rt j�ttem ide, hogy ne lepjen meg titeket a megh�v�. Mert igen…amilyen h�lye vagyok megh�vlak titeket. Nem tudom mi�rt…tal�n az�rt, hogy �letemet egyik legszebb napj�t elronts�tok… - Marius nem v�rt v�laszra. Kiment a szob�b�l, egyed�l hagyva apj�t. A nappaliban n�ma cs�nd volt. Senki sem besz�lgetett, mindenki arra v�rt, hogy a k�t f�rfi visszaj�jj�n. Marius be sem ment a szob�ba.

-Anna! Mehet�nk?

-Igen. – sz�lt halkan a l�ny �s fel�llt. – K�sz�n�nk sz�pen mindent. – mondta m�g udvariasan �s kij�tt � is a szob�b�l. – Mi t�rt�nt? – n�zett agg�dva Mariusra.

-Majd elmondom, de most menj�nk innen.

-Ezut�n visszament�nk S�rk�nyv�lgybe �s az esk�v�ig ott laktunk. Eva nagyon kedves volt, mindenben t�mogatott minket. � tal�lta meg a hohenstadti h�zat is. Az esk�v�re csak Mark j�tt el, � is csak az�rt, hogy valaki k�pviselje a csal�dot.

Marius fel�llt az �gyr�l.

-Ennyi. Tudod, miut�n megmondtam ap�mnak, hogy mit �rzek megk�nnyebb�ltem. Sz�rny� �rz�s volt, m�gis jobban �reztem magam ut�na. Persze az lett a v�ge, hogy ap�m nem besz�lt velem az elk�vetkez� p�r �vben. Legk�zelebb Anna temet�s�n l�ttam, ut�na meg most. �pp ez�rt nem is �rtettem, mi�rt h�vott el minket ide. De most m�r tudom. V�gig azt akarta, hogy Laura itt maradjon. Csak azt nem tudom mi�rt. �n holnap hazamegyek. – n�zett a fi�ra. – Ha akartok velem j�tt�k, ha nem akkor b�rmikor sz�lhattok �s �n elj�v�k �rtetek.

-�n biztos, hogy megyek. – hat�rozta el Lukas. – Nem b�rok egy ilyen f�rfival egy h�zban maradni.

-Lukas! Ne felejtsd el, hogy � a nagyap�d. Ne legy�l tiszteletlen vele!

-De amit csin�lt veled �s a mam�val…

-Az a mi gondunk. Ezzel neked nem kell t�r�dn�d.

A szoba ajtaja kinyit�dott �s Laura l�pett be rajta.

-M�g mindig itt vagytok? – morogta �s fordult is, hogy kimenjen.

-V�rj. – sz�lt ut�na az apja. – �n megyek is. Lukasra pedig ne legy�l m�rges az�rt, mert velem besz�l. – mondta, azt�n kiment a szob�b�l.

Lukas Laur�ra n�zett.

-Te annyira h�lye vagy! – ki�ltott r�. – Nem veszed �szre, hogy a papa nem akar semmi rosszat.

-Nem akar rosszat? Lukas! Akkor te vagy a vak, ha ezt hiszed. Nem l�tod, hogy csak sz�t akar v�lasztani minket Philippel?

-Nem. A nagypapa akar sz�tv�lasztani titeket. T�ged �s a pap�t! Egy�bk�nt, csak hogy tudd, holnap elmegy�nk… ha akarsz j�hetsz vel�nk vagy maradhatsz.

-Nem megyek. Most bebizony�tom, hogy nem lehet minket elv�lasztani Philippel.

Lukas m�rgesen megr�zta a fej�t �s kiment a szob�b�l.