Ranek kitart�an lovagolt haz�ja fel�. Tudta, hogy Irodan v�r r� �s a fi�nak sz�ks�ge van r�. De m�gis gondolatai Salina fel� kalandoztak el. Agg�dott a l�ny�rt. Nem csak a hideg �s udvariatlan tengeri n�p lakott abban a v�rban, ahol a l�ny volt. Ott tart�zkodott Borboron is. Az ember – ha lehet annak nevezni -, akit�l eg�sz Aventerra f�lt. Salina nincs biztons�gban ott. Min�l el�bb el kell �t is hozni onnan. De most a kir�lys�g a legfontosabb.

Ranek nem is figyelt az �tra. Tudta, hogy lova mindig hazatal�l. Csak akkor n�zett fel, mikor a l� indokolatlanul meg�llt. A fi� felkapta a fej�t �s k�r�ln�zett. �t �j�sz szegezte r� a nyil�t �s m�g�tt�k m�g j� p�ran �lltak, arra v�rva, hogy t�madjanak, ha ellen�ll�sba �tk�zn�nek.

-Sz�llj le a lovadr�l! – l�pett el�re kivont karddal egy ember.

Ranek teljes�tette a k�r�s�t, j�l tudta, hogy a t�mad�k t�ler�ben vannak.

-Ranek? Te vagy az? – k�rdezte meglepetten az el�bbi f�rfi.

-Igen… - v�laszolt a fi�, majd jobban megn�zte a „t�mad�j�t”. – Giro! Mit keresel te itt? �s mi ez a ruha? – n�zett v�gig Giro szakadt ruh�j�n. – �s mi�rt akartatok megt�madni? – k�rben�zett a t�bbieken �s felfedezett m�g n�h�ny ismer�s arcot.

-Hossz� t�rt�net… elmes�lj�k neked – gyorsan k�r�ln�zett. – majd ha biztons�gos helyen lesz�nk. Itt b�rki megl�that minket.

-Mi t�rt�nt itt? – sz�lt mik�zben k�vette lov�val egy�tt a furcsa t�rsas�got. – Mi�rt bujk�ltok? Mert, ugye, az csin�lj�tok?

-Igen. – b�lintott Giro. – Bujk�lunk a kir�ly miatt. – hangja tele volt megvet�ssel.

-Irodan ennyire rossz kir�ly? – k�rdezte r�gt�n Ranek.

-Irodan? Dehogyis. – nevetett a f�rfi. – Nem…Irodan nagyon j� kir�ly…lett volna. Ha nem ker�l id� el�tt a b�rt�nbe.

-Irodan b�rt�nben van? Akkor…

-Igen. – szak�totta f�lbe Giro. – Ki kell szabad�tani. Csak az nem olyan egyszer�. El�g j�l �rzik.

Ranek k�r�ln�zett.

-Elegen vagyunk, nem?

-Nem. Vagyis nem vagyok benne biztos. �s nem kock�ztatom az emberek �let�t. – megr�zta a fej�t. – Ranek. Kevesen vagyunk k�pzett katon�k. A legt�bben szeg�ny parasztemberek, akik a magas ad�k el�l menek�ltek el a falvakb�l. Akik vel�nk vannak, k�szek a v�r�ket adni az igazi kir�ly�rt, de feleslegesen nem kell �leteket fel�ldozni.

-Ezt meg�rtem, de ki tudja mit csin�lnak Irodannel.

-Nem mernek sok mindent csin�lni vele. A legt�bb ember tudja, hogy Irodan az igazi kir�ly. Legal�bbis �n �gy gondolom.

-De akkor most ki a kir�ly?

-Gondolom ismerted a f�tan�csad�t…

-Persze. Ugye nem � lett a kir�ly?

-Hivatalosan nem. Most csak helytart�, de amint �sszeh�zasodik a kir�lyn�vel.

-Micsoda?

-Igen. Elveszi a kir�lyn�t �s �gy � lesz a kir�ly.

-Nem igaz…ez nem lehet igaz.

-Sajnos ez az igazs�g. – sz�lt, majd hangosan fels�hajtott. – Megj�tt�nk. – Ranek is feln�zett egy sziklafal t�v�ben �llt egy kis romos h�z.

-Itt laktok most?

-Igen. De amint megl�tod bel�lr�l, nem �gy fogsz gondolkodni. – mondta, mik�zben az ajt� nyikorogva kiny�lt. Giro �s Ranek egyszerre l�ptek be. A kis h�z egy szob�b�l �llt, ahol egy asztal �s n�h�ny sz�k �llt. Giro intett a fi�nak, hogy menjen tov�bb. Ranek, ahogy jobban megn�zte a m�sik oldalt, r�j�tt, hogy a h�znak nincsen h�ts� fala: hozz� volt �p�tve a sziklafalhoz, amiben egy barlang volt. Ahogy egyre beljebb haladtak Ranek r�j�tt, hogy ez nem egyszer� barlang, hanem ink�bb egy barlangrendszer. Az els� teremb�l t�bb kis folyos� ny�lt, onnan pedig nagyon �regek. Ezekb�l a lyukakb�l hangok sz�r�dtek ki. Egyszer Ranek gyereks�r�st hallott, majd asszonyok nevet�s�t. Giro ment el�l az utat mutatva, m�g�tte Ranek baktatott, �s el�mult a bar�tai sz�ll�shely�n.

-Ezt ti csin�lt�tok? – k�rdezte.

-R�szben. R�szben pedig a term�szet.

-Nagyon j� lett.

-K�sz�nj�k. Gyere, megmutatom hol fogsz aludni. Felt�ve, ha szeretn�l itt maradni. Te b�rmikor szabadon elmehetsz vagy idej�hetsz, ha seg�ts�gre van sz�ks�ged. – mosolyogott a fi�ra.

-K�sz�n�m. Hossz� �t �ll m�g�ttem. J�lesne egy pihen�s.

-Akkor gyere. – elvezette a fi�t egy k�ls� terembe, ahol t�bb takar� fek�dt sz�tsz�rva a f�ld�n �s gyerty�k hevertek itt-ott. Giro meggy�jtotta egy gyerty�t a kez�ben �g� f�kly�val. – Itt nyugodtan aludhatsz. – majd megfordult �s otthagyta a fi�t. Ranek megfogott egy takar�t �s lefek�dt az egyik sarokba. Az ut�bbi napokban nem aludhatott rendesen. Nem volt kellemes f�k gy�kerein, a szabad �g alatt pihenni. A fi� nehezen tudott elaludni. Megr�misztette a h�r, amit ezen a napon megtudott. F�ltette Irodant, f�ltette a t�bbi embert �s f�ltette mag�t is. Mindenki tudta, hogy � j�ban van Irodannel. Szerencs�re nem jutott el a v�rig. Ha odament volna, biztos, hogy elkapt�k volna �s nem tudna seg�teni Irodannek. Addig a fi� kiszabad�t�s�n j�rt az esze, am�g el nem nyomta az �lom.