Laura és Haldor szótlanul álltak az erkélyen. A lány a távolodó autó után nézett, míg a fiú háttal állt az udvarnak és az erkély korlátjának támaszkodott. Pár perccel később Laura is megfordult és szomorúan nézett a fiúra. Haldor rögtön tudta mi baj, de úgy érezte, hogy nem tud és nem is akar segíteni.

-Ne nézz így rám. Te választottad azt, hogy itt maradsz…

-Tudom. Nem azt mondom, hogy megbántam. De mihez kezdek nélkülük?

Haldor meglepetten felhúzta a szemöldökét.

-Azt hittem, be akarod bizonyítani, hogy nagylány vagy és hogy egyedül is megállod a helyed.

-Haldor! Nem ezért…

Mondatát félbeszakította egy halk köhintés. Nagyapjuk állt az ajtóban. Mikor a gyerekek észrevették a férfi megszólalt:

-Haldor! Anyád beszélni szeretne veled.

Laura kérdőn nézett a fiúra, de az csak megrázta a fejét. Haldor nagyapja után belépett a nappaliba, majd eltűnt az egyik ajtón. Laura nem mozdult. Mérges volt Haldorra, amiért a fiú nem érti meg őt. Tényleg nem fogja fel, hogy ő nem „nagylányságát” akarja bizonyítani, hanem azt, hogy elég érett már ahhoz, hogy járjon valakivel? Vagy még tényleg nem áll készen? Laura visszagondolt az elmúlt hónapokra. Minden nagyon szép volt és jó, boldogok voltak Philippel, de ezt lehet járásnak nevezni? Haldor szerint nem. Ő legalábbis nem vette észre, ezt elég világosan Laura értésére adta a karácsonyi vacsorán. Lehet, hogy igaza van apjának és tényleg nem kellett volna ezt az egészet elkezdeni. Laura megpróbálta végiggondolni érzéseit, de nehezen ment. Egyszerre tartotta jó és rossz döntésnek a kapcsolatot. Végül a lány elkezdett fázni, és bement a házba. Nem tudta igazából, hogy mihez kezdjen, ezért elkezdett sétálgatni a folyosókon. Hirtelen kinyílt előtte egy ajtó, és kevesen múlott, hogy nem ment neki. A szobából Haldor lépett ki. Ijedten nézett Laurára.

-Mit keresel te itt?

-Csak sétálgattam, és aztán majdnem leütöttél az ajtóval. Valami baj van? – nézett rá a fiúra, aki egyszerre volt mérges és egy kicsit ijedt.

-Nem…semmi. – szólt, majd visszanézett a szobába. Nem szólt semmit, csak gyorsan becsukta az ajtót. – Gyere! Menjünk innen. – majd újra a szoba felé nézett, mintha attól félne, hogy kilép valaki az ajtón.

-Mi a baj, Haldor? Látom, hogy van valami…

-Ne itt. Inkább menjünk fel a szobámba. Oda úgysem jön fel senki.

A gyerekek szobája a legfelső emeleten volt, és igaza volt a fiúnak: oda tényleg alig járt fel valaki. Haldor gyorsan leült az ágyára és intett Laurának is.

-Valamit tudnod kell, Laura.

A lány csak rázta a fejét, nem érti mire gondol a fiú.

-Anyám, Ella Brandenburg.

Laura megint nem szólt semmit, csak meglepetten bámult Haldorra.

-Igen. Ez az igazság. – majd folytatta, mintha tudná mit akarna kérdezni Laura. – Nem tudom mit akar apádtól…nem tudom miért voltak olyan jóban karácsony este…szerintem én sem tudok sokkal többet, mint te.

-De…az hogy lehet. Hiszen egész este még csak oda sem ment apádhoz.

-Nincsenek beszélő viszonyban. – mondta kurtán Haldor. – Figyelj jól rám, mert most elmondok mindent, amit erről a nőről tudok. – Haldor mosolyogva csóválta a fejét, amikor meglátta Laura arcát az utolsó mondata után. – Laura! Értsd meg, nem tudom anyámnak nevezni. Az elmúlt tizenöt évben alig láttam. Születésem után egyszerűen lelépett. Otthagyta apámat és rábízott engem. Onnantól kezdve a nagypapáéknál éltünk. Aztán talán két éve megjelent itt és megpróbálta eljátszani a gondoskodó anyát. Persze apu elküldte innen. De a nagypapa megismerkedett Liza Brandenburggal, a nagymamámmal és szerinte nagyon kedves ez a család. Szóval most már szinte minden családi ünnepen, estélyen, vacsorán itt vannak. Az iskola, ahová járni fogunk Lizáé, de Ella az igazgatója.

Haldor még mesélt néhány dolgot az anyjáról, de ezek nem voltak fontosak. Laurát az érdekelte volna, mit hallgatott el az apja.

-Hogyan ismerkedtek meg a szüleid?

-Nem tudom. Sose mondták. Miért kérded?

-Csak, mert a papa elhallgatott előlem valamit. De nem tudom, mi lehet az. Valami, ami anyáddal kapcsolatos. Mindegy, annyira nem lényeges. – hazudta Laura, pedig nagyon érdekelte volna a dolog. Elhatározta, hogy kideríti ezt a titkot minél előbb.

Néhány percig szótlanul ültek és nézték egymást, majd Haldornak hirtelen eszébe jutott valami.

-Annyira szórakozott vagyok. A legjobb dolgot nem mutattam meg neked a házban.

Laura kérdőn nézett unokatestvérére, aki felpattant és elkezdte húzni a lányt az ajtó felé.

-Hova viszel?

-Majd meglátod. Legyen meglepetés…

Néhány percig kóvályogtak a hatalmas ház folyosóin, majd megérkeztek egy kétszárnyú fából készült ajtóhoz. Haldor nem szólt semmit, még csak nem is kopogott, egyszerűen belökte az ajtót és feltárult a szoba titka. Az első dolog, amit Laura meglátott sok szekrény volt, amiken kopott könyvek álltak. A lány mosolyogva fordult Haldor felé.

-Könyvtár?

-Valami olyasmi. Legalábbis sok könyv. Ne ijedj meg, nem csak ilyen régi könyveket találsz itt. Hátrébb vannak az újabbak is, amiket én kaptam ajándékba. A nagypapa ragaszkodott hozzá, hogy minden könyvet itt tartsunk.

-Ez… - Laura körülnézett. – Ez nagyon nagy.

-Igen, nagy. Nézz körül nyugodtan. Biztos vagyok benne, hogy sok érdekes könyvet találsz itt.

Laura elindult a könyvespolcok között és nézegette a címeket. Haldor mögötte ment és türelmesen várta, hogy Laura befejezze a nézelődést. A lány hirtelen torpant meg egy polc előtt.

Societas Septem Sodalium

Laura nem szólt semmit, csak levette a polcról a könyvet.

-Honnan van meg ez a könyv a nagypapának?

-Nem tudom. – vonta meg a vállát a fiú. – Még sose néztem bele, így nem is tudtam, hogy megvan neki. Miért, mi ez a könyv?

-Sok minden kapcsolódik ehhez a könyvhöz. – mondta rejtélyesen Laura. Gyorsan körülnézett a polcok között. – Van itt olyan hely, ahova le lehet ülni? Jobb lesz, ha elmondok mindent.

-Gyere, van egy asztal meg néhány szék. Ott nyugodtan mesélhetsz.

Haldor szótlanul hallgatta végig Laura történetét az öreg könyvről, ami egy titkos könyvtárban volt, egy templomban.

-Szóval emiatt a könyv miatt öltek meg egy szerzetest és emiatt a könyv miatt került Morgenstern professzor börtönbe. – foglalta össze Laura a végén.

-És most mihez kezdesz vele?

-Beleolvasok. – vonta meg a vállát Laura.