Németország északi részén is havazott szilveszter éjszakáján, bár ez hidegen hagyta Laurát és Haldort. A két gyerek egy öreg könyv fölé hajolt és csendben vizsgálgatták az írásokat. Már több órája el sem mozdultak a könyv mellől, mégsem találtak semmit érdekeset.

-Laura! Ennek semmi értelme sincs. Én feladom… nincs ebben a könyvben használható dolog.

-Haldor! Csak az veszít, aki feladja. – idézte a lány apja egyik kedvenc mondását. Emiatt persze rögtön eszébe jutott az apja, akivel karácsony óta nem beszélt és már kezdett neki hiányozni. Még mindig mérges volt rá egy kicsit, de nem annyira, hogy nem tudott volna megbocsátani a férfinak. Laura eldöntötte, hogy másnap reggel felhívja és újra megbeszélik ezt az egész ügyet. – De tényleg nem ártana egy kis pihenés.

-Tulajdonképpen mit keresünk ebben a könyvben? – tette fel Haldor azt a kérdést, ami már régóta foglalkoztatta.

-Én sem tudom. Ez a könyv az Őrzők egyik fontos könyve. Például azt is meg szeretném tudni, hogy hogy került a nagypapa könyvtárába. Vagy valamit, ami fontos lehet nekünk.

Haldor megvonta a vállát.

-Végül is nincs jobb dolgunk. Mégis…Laura, szilveszter van. Nem kellene egy kicsit ünnepelnünk? Elegem van már abból, hogy csak itt ülünk és nézünk egy olyan könyvet, amiben csak minden ötödik sor érthető számomra, mert a többi latinul van.

Laura fáradtan nézett unokatestvérére.

-Igazad van. Feleslegesen eltöltöttünk több, mint három órát azzal, hogy érthetetlen szövegeket olvastunk. Ha legalább Lukas itt lenne…

-Gyere Laura, együnk valamit. Hosszú volt ez a délután. – mondta Haldor és elindult az ajtó felé. Közben Laura lassan becsukta a könyvet. A lapok lassan peregtek előtte, és mielőtt a hátfedelet is rácsukta volna a könyvre német szavakat pillantott meg. Gyorsan kinyitotta újra a könyvet és az utolsó lapon, ahol már nem volt semmi nyomtatott szöveg, egy kézzel írt verset olvashatott.

Embercsillag, Aventerra

Összekapcsolódva

Jövőjük sorsa

Három gyerek bátorsága

Nyár közepén összecsapnak

Gonosz Nagyúr hatalmával

Aventerra szülötte hazájától messze nőtt fel

Őrzőnek a határozott, büszke lány született

Semlegesnek nevezhetjük a bátor fiút,

Aki bár oda nem való, Aventerrára átjut.

Rajtuk áll a világ jövője

Ha ők elbuknak, ki menthet meg minket?

Hárman mindig segítik egymást.

Hármukat nem győzheti le semmi, csak a halál.

A vers alatt a következő állt: 21. SZ. Laura még egyszer gyorsan átolvasta a verset, majd a hóna alá tette a könyvet és Haldor után sietett. Az ebédlőben a fiú már vidáman falatozott, Haldor mellett pedig ott ült a nagypapa. Laura gyorsan leült a fiú mellé, a könyvet pedig lerakta az asztalra. Úgy tűnt, a nagypapa nem ismeri fel a könyvet.

-Látom Haldor megmutatta a könyvtárat. – mondta. – Ha bármi kellene, csak szólj.

Laura nem válaszolt csak bólintott. A vacsora után Laura izgatottan hívta be a szobájába Haldort és mutatta meg neki a verset. A fiú értetlenül nézett Laurára.

-Mit kellene észrevennem?

-Nem furcsa, hogy az egész könyvben, ez az egy kézzel írt szöveg? És az egész vers…olyan érdekes. Semmi latin szöveg benne…semmi érthetetlen dolog.

-Na azt azért nem mondanám, hogy semmi érthetetlen…

Laura kérdőn nézett a fiúra.

-Te tudod kiről szól ez az egész?

-Nem…vagyis három gyerekről. – A lány gyorsan átfutotta a verset. – Egy lány, egy fiú és valaki. – Haldor mosolyogva megrázta a fejét.

-Laura, olvasni még én is tudok. De kik lehetnek ezek? És mi a dolguk?

-Nem tudom. De jó lenne kideríteni. És azt is nagyon jó lenne kideríteni, hogy ez a könyv, hogy került ide. Legutoljára a rendőrségnél láttam…

Haldor nem válaszolt. Csak állt és tanácstalanul nézte Laurát. Végül nagy sóhaj után megszólalt:

-Nem tudom mi van és hogy mit kellene csinálnunk, de én fáradt vagyok, és végül is már új év van. Elmegyek és alszom egy nagyot. Jobb lesz, ha te is lefekszel.

Búcsút intett a lánynak majd kiment a szobából. Laura egy ideig tétlenül nézett utána, majd az ablakhoz lépett. A hóesést nézte és a következő napokra gondolt. Be kell illeszkednie egy új osztályba, ahol senkit sem ismer. Meg kell ismernie új tanárait, akik biztos sokban fognak különbözni a régiektől. Laura gondolatai mindig vissza-vissza tértek régi iskolájához. Ott hagyta a barátait a makacssága miatt. Laura többször is átgondolta az egész vitát és annak következményeit és belátta, hogy nem csak apján múlt, hogy új iskolába ment. Ő akart annyira maradni. Az elmúlt héten számtalanszor gondolt már arra, hogy visszafordul és hazamegy, de a makacssága visszatartotta.

-Most már nem hátrálok meg. – mondta ki végül hangosan a döntését.