Hellunyatban m�r napok �ta nagy k�sz�l�d�s volt: Paravain k�sz�lt elbocs�tani n�h�ny fiatalt, akik el�g �rettek m�r ahhoz, hogy bej�rj�k Aventerr�t. Ez szinte m�r hagyom�nynak sz�m�tott a lovagjel�ltekn�l: egy �v v�ndorl�s, majd vissza m�g k�t �v kik�pz�sre. Ezalatt az egy �v alatt a fiatalok azt tehett�k, amihez kedv�k volt. A legt�bben megl�togatt�k Aventerra sz�p t�jait, n�h�nyan hazamentek csal�djukhoz. Alariknak, Paravain legkedvesebb apr�dj�nak viszont m�s tervei voltak. M�g mindig nem b�zott Eudoban, �gy elhat�rozta, hogy kider�t mindent, amit csak tud err�l a rejt�lyes fi�r�l. Az �titerv m�r megvolt: el�sz�r a H�hegys�gbe lovagol, ahol megkeresi Eudo sz�l�faluj�t. Ott �rdekl�dik a helybeliekt�l. Biztos lakik m�g ott valaki, aki m�g eml�kszik a fi�ra �s a csal�dj�ra. Ha nem j�r sikerrel tov�bb kutat. Egy �v hossz� id�, sok mindent kider�thet.

Trombitasz� hallatszott az udvarr�l. A v�r n�pe �sszegy�lt, mindenki elfoglalta a saj�t hely�t. Elysion egy tr�nsz�ken �lt, mellette Morwena �llt. A gy�gy�t�n� mellett Chris figyelte lelkesen az �nneps�get. Tudta, hogy nem sok f�ldi embernek adatik meg egy ilyen �lm�ny. Mellete Eudo �llt, �s �gy t�nt nagyon izgatott. Sokszor r�n�zett Chrisre, aki viszonozta a pillant�st �s t�bbsz�r is r�mosolygott a fi�ra. A l�ny �rezte, hogy Eudonak m�g nem siker�lt beilleszkednie Hellunyat �let�be. Mindenki idegenk�nt tekintett r�. Chrisnek felt�nt, hogy vele nem b�ntak ennyire ellens�gesen, de ezt megmagyar�zta azzal, hogy �t apja hozta ide, Eudo pedig menek�lt. A „v�gzett” apr�dok vel�k szemben �lltak fel egy sorban. A v�rban �l� t�bbi ember k�t oldalr�l n�zte �ket. A fiatalabbak �s a katon�k is fel�lltak sz�p sorban, de �k is szemben �lltak a „f�szerepl�kkel”.

Chris Alarik pillant�s�t kereste. A fi� izgatottan n�zett a l�nyra, aki egy b�ztat� mosolyt k�ld�tt neki. Erre Alarik is elmosolyodott. A dobok hangj�ra jelent meg Paravain lovag. A fi�k el� l�pett, akik b�szk�n kih�zt�k magukat.

-Elj�tt a nap, amit bizony�ra m�r nagyon v�rtatok. Ma befejez�dik az apr�d korszak �s bel�ptek az igazi �letbe. Most m�r nem fognak megv�deni titeket vastag falak �s a katon�k fegyverei. Egyed�l kell megv�denetek magatokat. Most elmentek Hellunyatb�l, de visszat�rhettek egy �v m�lva. Aki �gy d�nt, arra k�t �v kem�ny munka v�r, �s azut�n Feh�r Lovag v�lhat bel�le. Azt hiszem, enn�l nagyobb �rdem nincs Aventerr�n. – A mondat k�zben n�h�nyan b�szk�n h�zt�k ki magukat a h�ts� sorokban. – Rem�lem a legt�bben visszat�rtek, mivel tehets�gesek vagytok �s sz�ks�g�nk van �j, elsz�nt lovagokra. Ez persze nem k�telez�, mindenkinek el kell d�ntenie, hogy v�llalja –e ezt a fontos posztot. Ne feledj�tek rajtatok is m�lik Aventerra j�v�je. Most pedig k�sz�l�djetek az �tra! - A fi�k elindultak a h�l�ik fel�, Paravain viszont Alarik ut�n sz�lt. – K�rlek, v�rj m�g egy percet. Besz�lni szeretn�k veled. – Alarik odal�pett a lovag el�. – El�sz�r is, szeretn�m megk�rni, hogy a k�vetkez� egy �vben vigy�zz magadra. Nem tudom mit szeretn�l csin�lni, nem is tartozik r�m, de ismerlek. Sok bolonds�got k�vett�l el az elm�lt �vben.

-Tudom, uram. – mondta Alarik, �s sz�gyenkezve lehajtotta a fej�t.

-Nem kell b�nk�dnod emiatt. Azt hiszem jobb volt ez �gy. Megtanultad, hogy nem kell vakmer�nek lenned, ahhoz, hogy siker�lj�n megoldanod a probl�m�kat. Most menj a t�bbiek ut�n, neked is sz�ks�ged van a k�sz�l�d�sre.

-K�sz�n�m, uram. – mosolygott a lovagra a fi� �s befutott a v�rba. Paravain szomor�an n�zett ut�na. Hirtelen valaki meg�lelte h�tulr�l.

-Nagyon sz�pen besz�lt�l. – suttogta Morwena a f�rfi f�l�be.

-K�sz�n�m. – fordult a n� fel� Paravain.- Hi�nyozni fognak.

-De legjobban Alarik…

Paravain nevetve cs�v�lta meg a fej�t.

-H�t persze, hogy � fog a legjobban hi�nyozni. Annyi gond volt vele…nem volt unalmas az �let. M�gis, � a legtehets�gesebb. Nagyszer� lovag v�lik bel�le… ha meg�ri.

-�gy gondolod, hogy meg fog halni?

-Nem. Rem�lem, hogy nem. Morwena, h�nyszor meghallhatott volna m�r, �s m�gsem halt meg. Nem tudom, hogy mi a sorsa ennek a fi�nak, de az biztos, hogy nagyon szerencs�s. Most viszont mennem kell. – n�zett a kapu fel� a f�rfi. – �gy gondolom, illene elb�cs�znom ezekt�l a fi�kt�l.

-Veled menjek? – k�rdezte Morwena.

-Nem kell. – mosolygott Paravain. A fi�k folyamatosan hagyt�k el a v�rat. Paravain mindegyiknek mondott egy-k�t b�ztat� sz�t. A legutols� Alarik volt, akit Alienor �s Chris k�s�rt.

-Vigy�zz magadra Alarik. Ne csin�lj �r�lts�get. K�rlek, vigy�zz magadra. L�togasd meg a sz�leinket. – Alienor sz�ja be sem �llt. Nagyon agg�dott a b�tyj��rt.

-Nyugodj meg Alienor. Nem lesz semmi baj. Most nem valami kil�t�stalan dologba v�gok bele. – majd elhallgatott, amikor Paravain mell� �rt. A lovag v�gign�zett a fi�n. Alarik �reg p�nij�t vezette maga mellett, Cs�mcsi, a csuuzma pedig a v�ll�n �lt. Alarik gyorsan meg�lelte Alienort, majd Christ �s r�mosolygott a l�nyokra, majd Paravain fel� fordult.

-Uram, azt hiszem jobb, ha tudod, hogy a H�hegys�gbe k�sz�l�k. Megpr�b�lok kider�teni valamit…�hm… - gyorsan Chrisre pillantott, de a l�ny nem oda figyelt. Az egyik toronyba n�zett fel, ahol pedig Eudo t�maszkodott a falnak. – sz�val R�la.

-�rtem. Sok szerencs�t hozz� Alarik. Nem tartalak vissza, de �n �gy gondolom, hogy nem fogsz semmi �jat tal�lni.

-Lehet, de meg�ri megpr�b�lni. Ha b�rmi fontosat megtudok visszaj�v�k. �gy �rzem tudnotok kell r�la.

-Alarik, a H�hegys�gben sok vesz�ly van… ne menj oda… - pr�b�lta lebesz�lni b�tyj�t az �tr�l Alienor. Paravain a l�ny v�ll�ra rakta kez�t �s halkan Alienorhoz sz�lt.

-Ne f�ltsd a b�tyj�dat. Tud vigy�zni mag�ra �s a H�hegys�g nem is olyan r�miszt�, mint ahogy azt le�rj�k.

-Alienor, visszaj�v�k. – mosolygott Alarik. – Most nem kell bujk�lnom, nem kell harcolnom. Egyszer�en csak k�rdeznem kell n�h�ny k�rd�st…De most indulnom kell. Vigy�zzatok magatokra!

-Te is vigy�zz magadra, Alarik!

Alienor k�nnyes szemmel n�zett b�tyja ut�n. Paravain is f�ltette kedves apr�dj�t, de el kellett engednie. Ez az �v kell ahhoz, hogy Alarik f�rfiv� �rjen �s meg�rtse a vil�g dolgait. Chris sz�vesen tartott volna a fi�val, de meg�g�rte apj�nak, hogy itt marad �s megv�rja, am�g �rte j�n. A l�ny s�hajtva n�zett fel a toronyba, ahol el�bb m�g Eudo �llt, de m�r nem volt ott.