Irodan m�r nem tudta h�ny napja s�nyl�dik saj�t v�r�nak b�rt�n�ben. Az �retlens�g �s a m�reg folyamatosan v�ltakozott benne. Nem tudta mi�rt csin�lt�k ezt vele, mert abban biztos volt, hogy � nem t�rv�nytelen gyerek. Arra v�rt, hogy valaki v�laszoljon a fel nem tett k�rd�seire. De senki sem akart neki v�laszolni. A napjait a semmittev�s tette ki, amit kezdett m�r nagyon unni. Tudta, hogy valamit tennie kellene, de nem jutott esz�be semmi, ami a menek�l�s�t seg�thette volna.

Ez a nap m�gis m�s nap volt, mint a t�bbi. Zajok hallatszottak az udvarr�l. Hajnalban kop�csol�s, �s kiab�l�s, k�s�bb egyre hangosod� besz�lget�st, mintha egyre t�bben lenn�nek az udvaron.

Mennyire igaza volt. Irodan nem tudta mire k�sz�l az eg�sz v�ros, viszont az eg�sz v�ros tudta, hogy ezen a napon olyan esem�ny t�rt�nik, ami hossz� �vek �ta nem volt a Karuuni felf�ld�n. Az emberek k�sz�ltek a nagy esem�nyre, az akaszt�sra. Senki sem tudta, ki lesz a szerencs�tlen, de t�bben biztos forr�sb�l tudt�k, hogy Irodan herceg, kir�ly…maguk sem tudt�k volna megmondani.

Ranek �s bar�tai is m�r kora d�lel�tt meg�rkeztek a v�rosba �s k�sz�ltek az akaszt�sra. Azela �s Meona egy fogad� ablak�b�l n�zt�k az el�k�sz�leteket. Mindkettej�k mellett ott volt az �juk, ha b�rmi baj lenne azonnal be tudjanak avatkozni. Tholomis m�rgesen �lt egy sz�ken �s irigykedve n�zte, ahogy a l�nyok k�sz�l�dnek.

-Nem �rtem, Giro mi�rt nem engedte nekem, hogy �n is l�hessek. Vagyok olyan j�, mint ti.

-Persze, hogy vagy olyan j�. – l�pett el� Meona �s k�zben megfogta a fi� kez�t. – Nagyon j�l tudod, hogy kevesebb �junk van, mint kellene. Ha b�rmi baj lenne, akkor te tudod a leggyorsabban �rtes�teni a t�bbieket.

-Igazad van. M�gis… - Meona mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t.

-Te sosem fogsz megv�ltozni, Tholomis? – A l�ny kiskora �ta ismerte Tholomist, egy faluban nevelkedtek. Meona p�r h�nappal volt csak id�sebb a fi�nal, m�gis sokkal megfontoltabb volt, mint bar�tja.

V�g�l Tholomis is elmosolyodott �s odal�pett az ablakhoz.

-Nagyon k�sz�l�dnek az emberek, nem sok�ra kezd�dik.

Ek�zben Ranek, Giro, Yarell �s Tuffo a t�megben vegy�ltek el. K�peny�k csukly�j�t a fej�kre h�zt�k, nehogy valaki megismerje �ket. Ranek idegesen pillantott jobbra-balra �s k�zben kardja markolat�t fogta, hogy ha kell, azonnal el� tudja h�zni. V�gig Giro h�ta m�g�tt ment, mintha nem is tudn� hol j�r. Mikor a vezet� meg�llt, � feln�zett �s �szrevette, hogy a kir�lyi palota udvar�n �llnak. Mindenhol emberek gy�lekeztek �s a katon�k sorfalat �lltak, nehogy a t�meg t�l k�zel jusson az �p�lethez. Giro h�trafordult a fi�khoz.

-Yarell �s Tuffo! Ti menjetek �t a m�sik oldalra �s ott v�rjatok. Ismeritek a jelet. – miut�n a k�t fi� elment, Giro Ranekhez fordult.

-Mi pedig itt v�runk.

Ranek egy mosolyt er�ltetett az arc�ra, pedig nem volt kedve mosolyogni. A fesz�lts�g percr�l percre n�tt benne �s v�rta m�r, hogy mikor l�thatja viszont bar�tj�t.

-Nem gondolod, hogy t�l sokan vannak? – k�rdezte agg�dva a fi�.

-Min�l t�bben vannak, ann�l jobb. Hidd el, Ranek, nincsenek ebben a v�rosban t�l sokan azok, akik holtan szeretn�k l�tni Irodant.

Ranek k�r�ln�zett.

-H�t el�g sokan vannak…

-Nem. Itt nem akarja mindenki, hogy meghaljon. A legt�bben csak k�v�ncsis�gb�l vannak itt. L�tod ott azokat az embereket? – mutatott fel az egyik erk�lyre Giro, ahol t�bb d�szes ruh�ba �lt�z�tt ember �llt.

-Igen. �s legsz�vesebben felmenn�k oda, �s mindegyiket meg�ln�m. – mondta, mik�zben m�g jobban megszor�totta kardj�t.

-�n is �gy �rzek, m�gsem tehetj�k most meg. Tal�n egyszer…nem tudom. Sz�val �k azok, akik meg akarj�k �lni a kir�lyunkat. �k az ellens�geink Ranek, nem ezek az emberek itt. – n�zett k�rbe Giro is. Alig fejezte be a f�rfi a mondat�t, trombitasz� harsant fel. Egy fekete k�penyt visel� f�rfi �llt fel az akaszt�fa mell�.

-A mai napon – kezdte a t�meget t�lharsogva – kiv�gezz�k a  fels�g�rul�s v�dj�val akaszt�sra �t�lt Gerdent, �s a t�bbsz�ri lop�son rajtakapott Lutit. – A f�rfi �sszetekerte a kez�ben tartott lapot �s elt�nt az emberek szeme el�l. Ranek �s Giro meglepetten n�zett egym�sra �s t�bbiek is ugyan�gy tettek. Mik�zben dobol�ssal fokozt�k az izgalmakat, Tholomis �s Yarell jelent meg Giro mellett.

-Most mi lesz?

-V�runk, de sajnos nem avatkozhatunk bele. Lehet, hogy egyszer�en csak nem jelentett�k be…

-�s mi lesz ezzel a k�t emberrel? – k�rdezte hevesen Tholomis. – Nem hiszem, hogy ez a Gerden t�nyleg fels�g�rul� lenne.

-�n sem hiszem, de nem szabad felkelten�nk a figyelmet. Ha kiszabad�tan�nk ezeket az embereket, akkor menek�ln�nk kellene �s nem tudn�nk semmit sem tenni Irodan�rt.

-De m�gsem hagyhatjuk �ket csak �gy meg�lni. Valamit tenn�nk kellene…

-Nem, Tholomis. Menj vissza a l�nyokhoz �s mondd meg nekik, hogy v�rjanak. Ha nem lesz kiv�gz�s, akkor a d�li kapun�l tal�lkozunk. Ott v�rjatok meg minket.

Tholomis m�rges, de engedelmeskedett Gironak �s Yarell �s visszament Tuffohoz.

Mire mindenki a hely�re �rt a fels�g�rul� Gerden m�r az akaszt�fa alatt �llt, s�t m�r a hurok is a nyaka k�r�l volt. A h�h�r �ppen k�sz�lt volna elv�gezni az akaszt�s, amikor egy ny�l r�p�lt v�gig a t�meg feje felett. A pontos l�v�s elv�gta a k�telet, �gy Gerden szabad volt. Szerencs�re ezt � is meg�rtette, �gy leugrott a t�megbe �s menek�lni kezdett. Mire a katon�k felfogt�k, hogy elsz�k�tt az egyik fogoly, � m�r messze j�rt, �s az emberek sem engedtek utat a katon�knak. Ekkor jelent meg egy magas, er�s katona, aki el�tt a t�bbiek tisztelegtek �s kih�zt�k magukat.

-A ny�l abb�l a h�zb�l j�tt. – mutatott arra a fogad�ra, ahol Tholomis �s a l�nyok v�rakoztak. A fi� m�g mindig az ablakban �llt. Giro m�rgesen s�hajtott fel Ranek mellett.

-Mi�rt kellett ezt csin�lni? – Fordult volna m�r meg, hogy elinduljon a h�z fel�, de �ppen ekkor haladt el mellette �t d�h�s katona, akik egyszer�en f�lrel�kt�k a f�rfit. Ranek m�r �ppen sz�lt volna nekik, amikor Giro arc�ra n�zett, aki szem�vel �vatosan figyelmeztette a fi�t, hogy ne tegyen semmit. Mire a f�rfi �sszeszedte mag�t, hogy �jra elinduljanak Tholomisnak seg�teni, addigra m�r k�s� volt. A katon�k k�rbe�llt�k a h�zat, n�h�nyan bementek az �p�letbe �s n�h�ny perc m�lva kir�ncig�lt�k a fi�t. Tholomis pr�b�lt ellenkezni, de ezzel csak azt �rte el, hogy m�g er�sebben h�zt�k a palota fel�. Ranek �s Giro nem tehetett semmit, mivel t�l messze voltak. Tehetetlen�l n�zt�k, ahogy bar�tjukat elvonszolj�k a t�megen �t. A katon�k panacsnoka nem sz�lt semmit, csak a v�rkapu fel� mutatott �s a fogoly �s az �t cipel� fegyveresek ut�n ment. Mire a hatalmas kapu bez�r�dott Tuffo �s Yarell ijedten �llt Giro el�tt.

-Mi lesz most vele? – k�rdezt�k lihegve.

-Nem tudom. – r�zta a fej�t Giro. – Csak azt tudn�m, hol vannak a l�nyok?

-Ha nem t�rt�nt semmi bajuk, akkor biztos visszamentek a t�borba.

-Rem�lj�k, �gy t�rt�nt. Jobb, ha visszamegy�nk mi is. – hat�rozott Giro. – N�gy�nknek �gysem siker�lne bet�rni a v�rba.