Marius gondolkod�s – �s kopog�s – n�lk�l l�pett be az igazgat�i irod�ba. Tett�t egy m�sodperc alatt megb�nta, mivel Morgenstern professzor nem volt egyed�l. Marius r�gt�n zavarba j�tt, �s elkezdett kih�tr�lni a szob�b�l, mikor az igazgat� megsz�lalt:

-Semmi baj, Marius, k�rlek maradj. – A professzor mosolyg� szemmel n�zett az el�tte �l� n�re. – Azt hiszem, nem kell bemutatnom titeket egym�snak.

A f�rfi jobban megn�zte az ismeretlennek hitt n�t �s boldogan ki�ltott fel, amikor megismerte.

-Eleonor! T�nyleg te vagy az?

A n� nevetve �llt �s b�lintott. Odal�pett Mariushoz �s meg�lelte, mik�zben k�t puszit adott az arc�ra.

-R�g l�ttuk egym�st, ugye?

-Nagyon r�gen. – v�gign�zett Eleonoron �s megcs�v�lta a fej�t. – Megv�ltozt�l. Meg sem ismertelek volna… - majd a professzorra n�zett. � r�gt�n a t�rgyra t�rt.

-Eleonor az�rt van itt, hogy a fi�t be�rassa az iskol�ba…

-Ez j� h�r. – ujjongott Marius.

-…�s � is itt fog tan�tani. – Mariust ez a h�r m�g jobban meglepte, mint az el�z�.

-Mit… - kezdte volna a k�rd�st a f�rfi, de a professzor k�zbev�gott.

-Azt hiszem, lenne egy fontos dolog, amit el kell mondanotok egym�snak…

Marius �s Eleonor �sszen�ztek, �s mindketten arra v�rtak, hogy a m�sik elkezdje, b�r �rezt�k, hogy mi lehet az. V�g�l a n� �sszeszedte mag�t �s megk�rdezte:

-Te is �rz� vagy?

-Igen. – v�laszolt mosolyogva a f�rfi. – �gy l�tom j�l siker�lt eltitkolnom.

-T�l j�l. Sejtelmem sem volt…

-Nekem sem.

N�h�ny pillanatig csendben figyelt�k egym�st, majd �jra a professzor sz�lalt meg.

-Tulajdonk�ppen mi�rt t�rt�l r�nk, Marius? – k�rdezte, mire a f�rfi elpirult.

-Eln�z�st, nem akartam, de besz�ltem Laur�val �s… - gyors pillant�st vetett Eleonorra, mintha nem akarn�, hogy hallja, amit mondani k�sz�l. - …megtal�lta a j�slatot.

Miel�tt a professzor b�rmit mondhatott volna, kopogtak az ajt�n, �s egy fekete haj�, vid�m fi� l�pett be a szob�ba. Morgenstern a fi�ra mosolyogott.

-Megtal�ltad a szob�dat?

-Igen. Nagyon tetszik. Anyu! Majd megmutatom neked is.

-J�l van, Yannik. – simogatta meg fia fej�t Eleonor.

Marius �rdekl�dve n�zett a fi�ra: ha Eleonor �rz�, akkor a fi�nak is annak kell lennie. K�rd�n pillantott az igazgat�ra, de � f�lre�rtette a pillant�st.

-�hm… Marius vissza tudn�l j�nni k�s�bb?

-Igen, persze. De szerintem fontos lenne… - morogta szinte csak mag�nak.

-F�l �ra m�lva m�r r��rek.

-Visszaj�v�k. – b�lintott a f�rfi, majd kiment a szob�b�l. Mivel Marius jobb dolgot nem tudott kital�lni mag�nak, elment a tan�riba, ahol rem�lte, hogy �sszefut valakivel. Sajnos a tan�ri �res volt, mindenkinek �r�ja volt. Le�lt asztal�hoz, �s k�rben�zett. Szeme megakadt n�h�ny jav�tatlan dolgozaton. Keresett egy tollat �s neki�llt jav�tani �ket, h�tha ezzel el tudja egy id�re terelni a figyelm�t Laura terv�r�l, amire tulajdonk�ppen � b�ztatta. Ilyen gondolatok k�zepette term�szetesen nem ment a jav�t�s, �gy kiss� m�rgesen dobta f�lre a dolgozatot. Szerencs�re hamarosan kicsengettek, �gy a tan�rok is elkezdtek sz�lling�zni a tan�riba. A sz�net k�zep�n Morgenstern professzor l�pett be maga el�tt vezetve Yannikot.

-Egy kis figyelmet k�rn�k! – sz�lt, mire a tan�rok elhallgattak �s t�relmesen v�rt�k az igazgat� bejelent�s�t. – Bemutatom �j di�kunkat Yannikot. A 7. a-ba fog j�rni �s k�rek mindenkit, hogy seg�tsen neki beilleszkedni az iskol�ba. – Ezut�n mindenki �mulat�ra a professzor az ajt�hoz l�pett �s kiintett a folyos�ra. Marius nem hitt a szem�nek.

-� pedig Eleonor. – mutatta be a n�t az igazgat�. – �s � matematik�t fog tan�tani az iskol�ban. – T�bben is mosolyogva �dv�z�lt�k Eleonort, Marius fel�llt �s vid�man l�pett oda a n� mell�.

-Mi�rt nem mondtad.

-Meglepet�s akart lenni.

-El�g nagy meglepet�s volt…

Azt viszont senki nem vette �szre, hogy Rebeka Taxus az egyik sarokban �ll �s g�nyosan n�z az �j tan�rn�re.

Mikor mindenki Eleonorrral volt elfoglalva, Morgenstern professzor odal�pett Mariushoz.

-Most r��rsz?

Marius csak b�lintott �s az igazgat�val egy�tt elhagyta a tan�rit. Az irod�ban a professzor le�lt a szok�sos hely�re, Marius viszont �llva maradt. Fel-al� j�rk�lt a szob�ban, mik�zben elmondta, hogy Laura tud a j�slatr�l. �gy t�nt Morgenstern professzor pontosan tudja mir�l van sz�. A t�rt�net v�g�n nagyot s�hajtott �s � is fel�llt.

-Nem kellett volna megengedned, hogy elmenjen arra az �lomutaz�sra…

-Tudom, de �n is tudja, hogy Laura mennyire makacs. Addig er�sk�d�tt, am�g el nem mondtam neki, hogy mikorra kell visszamennie. Most m�r �n is megb�ntam. �n leszek a hib�s, ha b�rmi baja esik.

A professzor vigasztal�n folytatta:

-�gyes l�nyod van. Nem fog olyat csin�lni, amit � is megb�nna. J�l tudja, mit �s mikor kell tennie. Nyugodj meg. Nem lesz semmi baja.

-Nagyon rem�lem, mert k�l�nben �letem v�g�ig magamat fogom hib�ztatni. – sz�lt, majd aggodalmas arccal lehuppant az asztal melletti egyik sz�kre.

-Biztos vagyok benne, hogy nem kell majd ezt tenned. De m�g mindig nem �rtem, hogy siker�lt megtal�lnia azt a j�slatot? A k�nyv elveszett �s semmilyen m�solatot nem k�sz�tett�nk r�la.

-Nem veszett el. Nem tudom mi�rt, de ap�m h�z�ban volt. Fogalmam sincs, hogy ker�lt oda.

Morgenstern professzor n�h�ny pillanatig elgondolkozott.

-Sajnos �n sem tudok r� �rtelmes magyar�zatot adni. De ha szerencs�sek vagyunk, akkor Laura ezt is ki tudja der�teni.

-Ha lesz r� ideje �s t�relme. Van egy olyan �rz�sem, hogy a l�nyom az �lomutaz�sa ut�n r�gt�n haza akar majd j�nni. Nem fogja meg�rteni, hogy mi t�rt�nt akkor… - Marius elgondolkozott, majd nagy s�haj ut�n �jra megsz�lalt: - T�nyleg nem kellett volna megmondanom neki. Ha hazaj�n, kezd�dhet a k�rdezz-felelek j�t�k.

-Egyszer mindenk�pp kider�lt volna…

-Egyszer. De nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Tulajdonk�ppen arra sem sz�m�tottam, hogy Ella megjelenik… - a f�rfi alig mondta ki a n� nev�t, arca v�r�sbe v�ltozott. Az igazgat� l�tta a f�rfi zavar�t, �s nem k�rdezett t�bbet, b�r sz�vesen tette volna. V�g�l Marius t�rte meg a csendet.

-Azt hiszem jobb lesz, ha elmondom. – pr�b�lta lek�zdeni zavar�t �s b�r �gy �rezte mag�t, mint egy rossz iskol�s gyerek, aki valami cs�nyt vall be, m�gis elmondta a szilveszterkor t�rt�neteket a professzornak.

-Tudom, hogy nem lett volna szabad megtennem, de… - majd mosolyogva megr�zta a fej�t. M�gsem mondhatta ki azt, amire gondolt. Morgenstern viszont pontosan tudta mire gondol a f�rfi.

-Azt hiszem, ma m�ra el�g lesz a besz�lget�sb�l. – z�rta le a t�m�t a professzor.

-Igen. K�sz�n�m, hogy meghallgatott.

-Semmis�g. – b�lintott mosolyogva az igazgat�.

-Marius! B�g egy pillanatra! – a f�rfi meglep�d�tten fordult meg.

-Igen?

-Ha seg�teni szeretn�l Laur�nak, akkor van egy m�dja…

-Mi az? – k�rdezte Marius, amivel minden alkalmat meg akart ragadni arra, hogy megpr�b�lja kibogozni azokat a kusza sz�lakat, amiket r�szben � kevert �ssze.

-Sejtelmed sincs? – A f�rfi nemleges v�lasza ut�n Morgenstern professzor el�vett egy kis �veget �s felmutatta Mariusnak. � k�zelebb l�pett �s jobban megn�zte.

-Ez az amire gondolok?

-Pontosan az… azt hiszem ez a legjobb m�dja…

-Akkor…�n most…azt hiszem elmegyek szabads�gra. – nevette el mag�t Marius. – Rem�lem nem baj.

-Dehogy, csak �ps�gben gyertek vissza…mindketten.

Marius mosolyogva ment ki az irod�b�l �s megk�nnyebb�lten indult el szob�ja fel�, hogy �sszeszedje az utaz�shoz sz�ks�ges holmikat. N�h�ny perccel k�s�bb rem�nyekkel telve �lt be aut�j�ba �s indult el �szak fel�, csak rem�lve, hogy Laura m�g nem kezdte meg az �lomutaz�st.