|
Laura és a rejtélyes jóslat - Válaszok
Nymphi 2008.03.05. 19:44
Na itt egy új fejezet, amiben Laura és mi is válaszokat kapunk egy-két dologra! :)
Amikor Laura felébredt, úgy érezte nincs minden rendben, de amint körülnézett a szobában és látta, hogy Haldor olvas, apja pedig felül az ágyon, minden félelme eloszlott. A lányt hirtelen a fáradtság érzése kerítette hatalmába, de tudta, hogy még egy ideig fenn kell maradnia, hisz sok kérdésre szeretne választ kapni. Haldor becsukta a könyvét, és felállt.
-Azt hiszem, én megyek.
-Maradj! Hiszen rád is tartozik mindez. Te is segítettél… - mondta gyorsan Laura.
-Úgysem értenék semmit. Majd elmeséled…és anyám úgyis beszélni akar velem. – húzta el a száját a fiú.
-Jó. Akkor majd elmesélem. – mosolygott fáradtan Laura Haldorra. A lány megvárta, amíg a fiú becsukja az ajtót, majd apja felé fordult. Marius várakozva nézett rá.
-Szóval. – kezdte Laura. – Hol is kezdjem? Nem tudom mi lenne a legfontosabb kérdés. Akkor, ha jól értettem rólam, Chrisről és egy harmadik valakiről szól a jóslat. – Marius nem szólt semmit csak bólintott. – És ki a harmadik ember? Ezt sikerült kitalálnod vagy nem?
-Ha sikerült volna, akkor már tudnál róla. Sajnos egyáltalán nem tudom ki lehet az. Annyi biztos, hogy fiú, ahogy a jóslat is írja. De mint az álomutazáson is láthattad, csak tippelhetünk egyáltalán mit jelenthet az a sor. Neked sincs semmi ötleted?
-Igazából lenne egypár… - Marius érdeklődve nézett lányára. – De neked nem tetszene…
-Honnan tudod? Most már kíváncsivá tettél…
-Jól van. Szóval ahogy mondtad, a semleges jelenheti azt, hogy az a valaki nem Őrző. És ha olyan ember lenne az, akit ismerünk – bár tudom, hogy ez nincs benne a szövegben – akkor lehetne akár Lukas vagy Haldor is. – Vagy akár Philipp is, tette hozzá gondolatban, de ezt már nem merte apjának is mondani.
-Igen, lehetnek akár ők is, de bárki más is. Ezt nem tudhatjuk, de szerintem az biztos, hogy tud az Őrzőkről, és ami még fontosabb hisz is bennük. Egyébként nem lehetne átvinni a Kapun.
-Átvinni a Kapun? Azt hittem, nem lehet ide-oda mászkálni…
-Nem is lehet, de… hát most már mindenki mászkál… - majd elmosolyodott. – Ez egy olyan szabály Laura, amit azért találtak ki, mert úgy gondolták, hogy egy földinek nehéz lenne Aventerrán élnie, és egy aventerrainak nehéz lenne a Földön élnie. Persze már milliószor bebizonyosodott, hogy ez nem így van.
-Értem. De azért elég furcsa lehet átvinni egy egyszerű embert az ő számára láthatatlan Kapun.
-Igen az. Épp ezért még nem is próbálta senki…
A beszélgetésben egy kis szünet állt be, amíg Laura az újabb kérdésen töprengett.
-Végül odaírtad a neveket? – majd meg sem várva Marius válaszát folytatta. – Hát persze, hogy odaírtad. Felismertem az írásodat…szóval CA Chris neve és az én nevem volt ott…
-Igen. Odaírtam. És édesanyádnak igaza volt. Ezzel titeket tettelek meg a jóslat beteljesítésére. De akkor már szinte biztos voltam abban, hogy ti vagytok azok. Azóta pedig még biztosabb.
-Honnan tudod olyan biztosan?
-„Aventerra szülötte hazájától messze nőtt fel”. Chris Aventerrán született. – Laura elképedése láttán Marius rögtön tudta, hogy magyarázkodnia kell. – Chris nem mondta el neked?
-Nem. Nem mondott semmi ilyet.
Marius végül elmondta Laurának azt, amit ő tudott Chrisről. A lány Aventerrán született, és egy félrelépett királynő lánya. Végül a lányt áthozták a Földre és itt nevelkedett.
-Téged pedig azt hiszem elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, pontosan megfelelsz a vers második sorának.
-És miért nem szóltatok előbb? Nekem vagy Chrisnek? Miért nem tudtunk róla?
-Azért, mert nektek kellett rájönni az egészre. Chris még mindig nem tud róla, és azt hiszem, amíg te el nem mondod neki, nem is fog. Szóval nem mondhatta el nektek senki. Ez a lényeg.
Laura megint elhallgatott és visszagondolt az álomutazásra, majd hirtelen felkiáltott:
-Óóóóó…és hogy tudtál összejönni azzal a nővel?
-Hát…nem is tudom. – válaszolta elpirulva Marius. – Akkor még nem volt annyira…rámenős. De az volt. – szólt némi hallgatás után. – Igazából rámerőltette magát. A végére viszont már unalmassá vált a kapcsolat, és mint láthattad máshol keresett boldogságot.
Laura látta apján, hogy erről a dologról nem igazán szeretne beszélni, így tovább kérdezett.
-És emiatt nem beszéltetek sokáig az öcséddel?
-Igen. Mark és Ella össze is házasodtak, de aztán hamar elváltak útjaik. Nem igazán jöttek ők sem ki egymással. Ella sosem volt hűséges típus. Haldort otthagyta Marknál és újabb férfiakat keresett magának. – Marius újra elhallgatott. Laura sem szólt semmit, tudta, hogy apja még nem fejezete be mondanivalóját. – Figyelj, tudnod kell valamit. Nem tudom és nem is akarom eltitkolni…Szilveszterkor Ella megjelent Ravensteinben, és… hát kicsit többet ittunk a kelleténél. – a férfi látta Laurán, hogy a lány tudja, mire akar kilyukadni. – Több volt ez egy kis flörtnél, sajnos.
-Azt ne mondd, hogy… - Laura elképedése teljes volt.
-De, sajnos igen. De ez nem változtat semmin. Nem szeretem Ellát, nem voltam teljesen észnél. Persze ez nem mentség…
-Nem kell magyarázkodnod. Végül is azt csinálsz, amit akarsz. – mondta Laura, bár hallatszott, hogy csalódott apjában. – Van még kérdésem. – terelte el gyorsan a szót.
-Kérdezz nyugodtan.
-Ki volt az a James a könyvtárban?
-James egy angol Őrző volt, akit azóta sajnos már megöltek a Sötétek. Egy időben nagyon sokat segített nekünk, amikor különböző iratokra volt szükségünk. Ő volt az Angol Királyi Irattár vezetője, így el tudott intézni nekünk elég sok mindent.
-És a könyvtár után hova mentél?
-Hát ez már nem tudom. Nem hiszem, hogy olyan fontos lett volna. Akkor megszereztem a verset, és utána nem törődtem vele jó ideig. Pontosan addig, amíg Erich nem közölte velem, hogy segítenem kell a lányát elmenekítenem Aventerráról. Akkor bukkant fel a jóslat első személye.
-Értem. Még egy kérdésem van. Mi volt az a dolog, amiről a mama beszélt? Amit Morgenstern professzor mondott nektek?
-Egy történetet mesélt el nekünk. Egy Őrzőről, aki befolyásolni akarta a jövőt úgy, hogy megpróbálta megfejteni az összes jövendölést, amit feljegyeztek. Igen, úgy tűnik, mintha én is valami hasonlót akartam volna megcsinálni…de nem. Az az ember nem volt biztos a dolgában. Én az voltam. Legalábbis ami titeket illet.
Laura még egyszer végiggondolta az álomutazást, aztán bólintott.
-Köszönöm, hogy megmutattad nekem. Ez nagyon fontos volt.
-Nagyon haragszol rám?
-Egy kicsit. – mondta bujkáló mosollyal a lány. – De azért te mindig a papám maradsz. – szólt, majd megölelte apját.
-Haza jössz?
-Nem tudom. Nagyon jó lenne hazamenni, de nem szeretném itt hagyni Haldort sem. Szegény olyan magányos. Megbeszélem vele is és utána meglátjuk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
