|
Laura és a rejtélyes jóslat - Utazásra fel!
Nymphi 2008.03.27. 20:34
Újabb hosszabb szünet után elkezdtem újra írni és itt a következő fejezet. Kicsit érdekes dolgok történnek benne, amit néha én se tudnék megmagyarázni, de majd csak megmagyarázom valahogy! ;)
Chris álma nem volt nyugodt. A rémképek tovább gyötörték. A lányban viszont felvetődött egy kérdés: vajon mindez álom vagy a valóság? Nem is akart az utóbbira gondolni. Legbelül érezte, hogy nem lehetnek igazak a képek, mégis egy hang azt súgta neki, hogy higgyen nekik. Chris fel akart már ébredni a rémálomból. Ott akarta hagyni a szenvedést. A szenvedést, amit az álom okozott neki.
A lány hirtelen nyitotta ki a szemét és az első dolga az volt, hogy felüljön. Rögtön ezután két kéz visszanyomta az ágyba, ahol feküdt.
-Ne olyan hirtelen, Chris. – hallott egy fiúhangot.
-Haldor? – kérdezte kábán a lány. Majd rájött, hogy ez nem szerelme hangja, hanem egy másik fiúé, aki…akivel…-Te szemét! – pattant fel újra. – Hogy merted ezt tenni? Hogy lehettél…? – kiabálta Chris, miközben ütötte-vágta Eudot ahol csak érte.
-Mi…mi a baj? – kérdezte meglepődve miközben próbálta védeni magát az ütések elől.
-Chris, feküdj vissza! – hallatszott egy hang mögöttük. Majd hirtelen erős kezek fogták le a lányt. –Chris, nyugodj meg. Pihenned kell. – a lány felnézett „fogvatartójára”. – Eressz el Paravain, pihenni fogok, de előbb megölöm azt a szemetet! – mutatott Eudora.
-Miért akarod ezt tenni? – kérdezte tőle a lovag. – Nem ártott neked…vagy igen? – nézett fel a fiúra.
-Hozzá sem értem. – mondta a fiú. – Soha sem bántottam. Jól vagy, Chris? – nézett aggódva a lányra.
-Nem, nem vagyok jól azután, hogy majdnem megerőszakoltál! – kiabálta, miközben próbált kiszabadulni Paravain karjai közül. Ekkor lépett be Morwena a szobába. Körülnézett, gyorsan felmérte a helyzetet, majd halkan megszólalt.
-Eudo, kérlek menj ki.
-De…
-Kérlek. Beszélnem kell Chrisszel.
-Jól van. – szólt, majd mérgesen kisietett a szobából.
-Te, Chris, nyugodj le! Paravain, kérlek te is menj ki. Négyszemközt szeretnék Chrisszel beszélni.
-Csak akkor, ha Chris megígéri, hogy nem rohan a fiú után.
-Megígéri. – vágta rá Morwena a lány helyett. Ezután a lovag is felállt és kettesben hagyta a lányokat. – Mondj el mindent, amire emlékszel. Eudo már elmondta a saját meséjét, de úgy tűnik te egy kicsit máshogy emlékszel a történtekre…
-Megpróbálom. – mondta halkan Chris, és már nagyon szégyellte az előbbi kirohanását. – Tehát úgy volt, hogy Eudo feljött a szobámba beszélgetni. Aztán hozott nekem enni. Ezután pedig… - Chris nyelt egy nagyot. – majdnem…szóval majdnem azt csináltuk…
-Kényszerített rá?
-Nem…vagyis nem tudom. Igazából hagytam magam. Vagyis, úgy éreztem hagynom kell magam. Nem is tudom mi ütött belém. És lehet, hogy szegény úgy gondolta, hogy én is akarom. Szóval…jobban belegondolva…
-Jó, hagyjuk ezt. – mondta Morwena várva a továbbiakat.
-Aztán felugrottam és kirohantam a szobából. Nekifutottam Paravainnak és innentől kezdve nem emlékszem semmire.
Ekkor újra kinyílt az ajtó és Alienor lépett be rajta aggódó arccal.
-Itt van a tea, amit kértél. – nézett rá Morwenára, majd Chrisre pillantott. – Hallottam, hogy felébredtél. Örülök.
-Nem kellett volna kiabálnom vele… - morogta maga elé Chris. – Nem érdemelte meg. Meghallgatott, vigasztalt, segített nekem. Jajj, nem igaz. Miért kell elcsesznem mindent?
-Most ne foglalkozz ezzel. Tessék, idd meg a teát. Egyszerű csipkebogyótea, jól fog esni. Gyere, Alienor, most hagyjuk magára Christ.
-Ha látjátok Eudot, legyetek szívesek szóljatok neki, hogy szeretnék vele beszélni. Ha ő akar velem beszélni…
Morwena bólintott, Alienor pedig rámosolygott Chrisre, majd kimentek a szobából. A lánynak nem kellett sokáig várnia, amíg halk kopogás hallatszott. Chris szíve hirtelen gyorsabban kezdett verni.
-Igen? – szólt ki. Az ajtó lassan kinyílt és Eudo jelent meg. – Bocsáss meg, nem kellett volna úgy kiabálnom veled.
-Semmi baj. Megértem. Vagyis nem igazán értem. Mi volt az a megerőszakolás? Miről beszéltél egyáltalán?
-Hát arról, ami a múlt éjszaka történt. Ugye a múlt éjszaka történt?
-Igen. De…nem tudom miről beszélsz még mindig. Te egyszer csak összeestél, elájultál és ennyi. Aztán hirtelen felkeltél, kirohantál a szobából azzal, hogy rosszul vagy. Mindenesetre elég rosszul néztél ki. Fehér voltál és úgy látszott nemsokára elhányod magad.
-Szóval…szóval – Chris érezte, hogy fülig pirul. – nem láttál meztelenül?
-Dehogy láttalak. Megmondtad, hogy nem akarsz tőlem semmit, mert ott van az a Haldor vagy ki.
-Szóval akkor tényleg semmi sem történt köztünk?
-Nem. – mosolyodott el Eudo azóta először, hogy belépett a szobába.
-Szerinted mi történhetett?
-Nem tudom, de Morwena azt mondja, hogy megpróbáltak megmérgezni. Én hiszek neki.
-De miért és ki?
-Chris, megtanulhattad volna már, hogy itt még több ellenséged van, mint az Embercsillagon. Főleg úgy, hogy te egy megvesztegetés tárgya lehetsz…
-Ezt, hogy érted?
-Sokan sokat adnának azért, hogy a Karuuni felföld urai legyenek. Anyád pedig valószínűleg sokat adna azért, hogy élve lásson téged. – majd elhallgatott egy pillanatig. Nagy levegőt vett, és folytatta. – Valószínűleg Morwena és Paravain nem örülnének neki, hogy ezt elmondom…Morwena úgy gondolja, most nem szabad téged terhelni…de én úgy gondolom jogod van tudni…
-Mit? Mondd már!
-Az apád…
-Meghalt?
-Még nem. De elfogták Tirlosban, ez a Karuuni felföld központja. Sajnos a Lovagok semmit sem tehetnek érte, mert ott éppen a lázadók harcolnak a királlyal szemben. Valami miatt nem akarnak odamenni. Végül is megértem őket.
-Meg kell mentenünk. Nem halhat meg. – Chris szemében könny csillant, így nem vette észre azt a fura villanást Eudo szemében.
-Megmentjük, Chris. – ült oda a lány ágyára a fiú. – Mindent megteszünk. De akkor mielőbb el kell indulnunk. És nem tudhat róla senki. Minél többen ismerik a tervet annál rosszabb.
-Hát persze, senki nem tudhat róla. – mondta kissé szórakozottan Chris. - Mikor indulunk?
-Amint kicsit megerősödtél. Szerintem holnap estére már jól leszel. – nézett rá a lányra.
-Akkor holnap este?
-Holnap este. – bólintott mosolyogva Eudo. – Nem kell aggódnod semmi miatt. Én mindent elrendezek, te csak hozd magadat, épségben, erősen. Holnap este az istállónál találkozzunk!
-Ott leszek. – bólintott Chris.
-Én elkezdek készülődni. Te pihenj! – mondta, majd egy puszit nyomott a lány fejére.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
