-Irodan! – ugrott a fiú nyakába egy lány. – Olyan rég nem láttalak! Annyira hiányoztál. Mennyi mindent el kell mesélned…Annyi mindent hallottam. Remélem a fele sem igaz. Mi történt itt?

-Csak nyugodtan Salina. – állította le Irodan a húgát. – Mindent el fogok mondani, de nem itt és nem most. Azt hittem nem fogsz eljönni.

-Rosszul hitted. Amióta Borboron elment…

-Micsoda? Ott volt Borboron? Mit csinált veled? Jól vagy?

-Én jól vagyok, de Javel királyságának vége. Borboron uralkodik most a Gördülő Kövek Tengerén. Persze az emberek erről semmit sem tudnak…

-És veletek most mi van?

-Javel lett a kormányzó, de igazából Borboron egyik embere a vezető. Ő hozza a döntéseket, de mindent úgy tesznek, mintha Javel csinálta volna. Így a király népszerűsége hirtelen nagyot esett. Erton meg én meg csak ott vagyunk. Senki nem foglalkozik velünk. És még igazi esküvő sem volt. Hála az égnek. Igazából Borboron adott össze minket. Én ezt nem tekintem igazi házasságnak. És Erton sem viselkedik úgy, mintha a férjem lenne. Szerencsére. Nem hiszem, hogy el tudnám viselni azt a fiút. Annyira esetlen és…és még beszélgetni sem lehet vele. Jajj, Irodan! Én nem leszek a felesége.

-Erről majd még beszélünk. De előbb tudnod kell valamit. Most éppen nem én vagyok a király.

-Akkor igazak a hírek? Fertah lett a király? Az nem lehet…

-Sajnos lehet. Megvádolt azzal, hogy nem vagyok apánk fia. Mert van valami gyerek vagy ki, akit anyánk szült…és…áh…nem is igazán értettem és nem volt hajlandó senki elmondani nekem. Így Fertah bezárt, aztán meg hirtelen kiengedett, bár csak a palotán belül vagyok szabad, ki nem mehetek. De majd a mai estén…

-Mi lesz ma?

-Ranek tud a bálról. Ő és még néhány barátja eljönnek és…hát igen…kiszabadítanak engem és egy másik fiút, aki a börtönben van. Ők olyan lázadófélék…

-Ranek jól van?

-Én úgy tudom, hogy jól van. – Irodan kinyitotta szobája ajtaját. – Gyere, elmesélek mindent, amit tudok. – mondta, majd előreengedte húgát.

A délután hamar eltelt, és Irodan azon kapta magát, hogy a bálterem közepén táncol egy lánnyal, akit még életében nem látott. A táncpartner éppen nagy lelkesedéssel mesélt valami bugyuta történetet neki, de a fiú nem rá figyelt. Egész este a bejáratokat leste, hogy megpillantsa barátját, vagy akárkit, akit a barátjának mondhat. Két tánc között megkereste húgát, aki az egyik ablaknál állt és elgondolkozva nézett kifelé. Irodannek nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy mi járhat Salina fejében.

-Eljön, elmegyünk innen és utána boldogan élhettek együtt.

A lány nem szólt semmit, csak kimutatott az ablakon. Épp akkor vágtatott be az udvarra öt lovas. Mindannyian sötét köpenyben voltak. Úgy látszott egy lovas vezeti a többieket.

-Ez Ranek lesz…Lemegyek, beszélnem kell vele, mielőtt bejönnek. Tudnia kell, hogy veszélyben vannak.

A fiú otthagyta Salinát, aki tovább figyelte az eseményeket. Az első lovas az istálló felé vezetette lovát és társait. Ügyesen leugrott a lóról, kikötötte a fekete lovat, majd egy fehérhez lépett. A fiú – akinek mozgása rettentően hasonlított Ranekére – lesegítette a lóról a másik lovast. Az, miután leszállt és megsimította a lovat, lehajtotta a csuklyáját. Ekkor vállára omlott hosszú barna haja. Salina gyomra összeszorult. Egy lány? Mit keres itt? Ki ő egyáltalán? És miért van Ranekkel? Salinát egyre jobban elfogta a féltékenység, főleg amikor a fiú gyorsan visszahúzta a csuklyát a lány fejére és akkor rémisztően közel került egymáshoz az arcuk. Salina ekkor elfordult az ablaktól és arcát egy könnycsepp csordult végig.

Eközben Irodan leérkezett az udvarra. Gyorsan odasietett a fiúhoz és a vele együtt érkezett kis csapathoz.

-Ranek! Reméltem, hogy eljössz! – üdvözölte barátját, majd megölelte őt.

-Hát persze, hogy itt vagyok. Nem hagyhattam magára a királyt.

-Nem vagyok király. És remélem neked sosem leszek az. – mosolyogott a fiú. – De most nem ezt kell megbeszélnünk. Ki kell szabadítanotok Tholomist. Most ez a legfontosabb.

-Na meg persze téged. – veregette meg Ranek Irodan vállát. – Hol van Tholomis?

-A börtönben, a közepe felé. Meg fogjátok találni.

-Ranek! Te és Yarell lementek a börtönbe, mi addig itt őrködünk. – szólt egy idősebb férfi.

-Irodan! Ő Giro. A lázadók – ahogy itt neveznek minket – vezére.

Irodan és Giro kezet fogtak, majd Irodan újra Ranek felé fordult.

-A börtönőrrel beszéltem. Tudja, hogy jöttök, szóval ne féljetek attól, hogy valaki megállítana titeket odalenn. Inkább attól félek, hogy majd a kijutással lesznek gondok.

-Azzal sem lesz sok gond. A katonák annyira nem jól képzettek. – hallatszott egy lányhang valahonnan a férfiak mögül. Irodan meglepetten nézett a hang irányába. Egy barna hajú lány lépett ki Giro háta mögül. Kezében íj volt, kék szeme, pedig Irodanét kutatta.

-Kit tisztelhetek a hölgyben? – kérdezte Irodan még mindig meglepetten.

-Ő Meona, csapatunk legharciasabb női tagja. – mosolygott rá a lányra Ranek. –Azt mondta ma délután, hogy vagy jöhet ő is vagy nem enged el minket a táborból.

-Ez ekkora fenyegetés lett volna? – kérdezte kissé ironikusan Irodan.

-Mint látod.

Hirtelen fegyvercsörgés hallatszott a közelben.

-De nincs sok időnk. Majd a táborban mindent elmesélek. Várj meg itt minket. Öt perc és jövünk.

-Jó, addig én hozom Salinát.

Ranek olyan gyorsan fordult meg, hogy Irodan nem hitt a szemének.

-Itt van ő is?

-Igen. És már nagyon akar veled találkozni. De most menj. Öt perc és láthatod.

-Nem megyek!

-Salina, ne legyél ilyen makacs! Végre itt van az alkalom, hogy megszabadulj attól az átkozott férjedtől…

-Nem a férjem!

-…akkor jövendőbeli férjedtől és Borborontól is.

-Azt hiszed, nem talál meg, ha keresni kezd?

-Tudom, hogy téged nem ez izgat. De jó lenne tudni, hogy akkor mi.

-Biztos vagyok benne, hogy te is láttad, amit én.

-Mit?

-Hát, ami lenn történt?

-Lenn? Semmi nem történt lenn.

-Ranek egy másik lánnyal volt.

-Jajj, ő csak egy lány. Semmi sincs köztük. Ranek imád téged. Semmi pénzért és lányért nem hagyna el.

-Persze, de ő úgy tudja, hogy már egy másik férfi felesége vagyok, és akkor már nem kellek neki.

-De kellesz neki. Epekedve várja, hogy a karjaiba vesd magad.

-Hát azt lesheti…

-Salina! Nincs sok időnk. Ranek és Tholomis mindjárt felérnek az udvarra, és akkor ők elmennek.

-Hát akkor menjenek.

-Ha nem jössz, akkor viszlek.

-Vigyél. – vonta meg a vállát a lány. Irodan nem várt tovább, megragadta húga kezét és vonszolni kezdte a kijárat felé.

-Nem félsz attól, hogy kiabálni kezdek?

-Nem fogsz kiabálni. Szeretsz engem, szereted Raneket, és senkinek sem akarsz rosszat.

-Na jó, hagyjál békén, megyek magamtól.

Ranek és többiek már az udvaron várták őket. Irodan és Salina épp, hogy kiléptek az épületből, amikor egy kiáltás hangzott fel.

-Szökik egy fogoly! Idegenek vannak a várban.

Egy pillanat alatt megjelentek a katonák az udvarban és körülállták az éppen távozni készülőket. A férfiak és Meona gyorsan elővették kardjukat, és rátámadtak az emberekre. Irodan még gyorsan hátrafordult a húgához.

-Hozd a lovakat! És menekülj amilyen gyorsan csak lehet.

Ranek egy ugrással a lány mellett termett és segített szerelmének. A lány viszont rá se nézett. Amikor a lovak kiszabadultak a menekülőknek nem sok idejük maradt megtalálni saját lovaikat. Szerencsétlenségükre az egyik el is futott. Salina és Ranek már a lovakon ültek, és hamarosan a többieknek is sikerült egy-egy állatra felkapaszkodniuk, kivéve Meonát. Irodan és Tholomis egyszerre ugrattak oda lovaikkal és szinte egyszerre nyújtották kezüket, hogy segítsenek a lánynak. Meona, Tholomis és Irodan néhány pillanatig meredten nézték egymást, majd amikor két katona egyszerre rontott rájuk Meona megfogta Irodan kezét, aki felhúzta a lányt a nyeregbe. Egyikük sem látta a mérges pillantást, amit Tholomis vetett rájuk.

Giro vezetésével tíz perc alatt elérték a tábort, ahol örömmel fogadták őket. Giro Irodanhez lépett, Ranek pedig Salinát segítette volna le a lováról, ha a lány hagyja magát. De Salina egyszerűen leugrott a nyeregből, mintha észre sem vette volna Ranek segítő szándékát.

-Remélem jól fogjátok érezni magatok… - mondta Giro. – Bár nem annyira kényelmes, mint a palota…

-Viszont a palota számomra rabságot jelentett, itt viszont szabad vagyok.

Salina ekkor lépett bátyja mellé, Ranek pedig pár pillanattal később követte.

-Mi van veled, Salina? Mi a gond?

A lány nem válaszolt, csak Girora nézett:

-Hol tudunk aludni? Kicsit fáradt vagyok.

-Hát persze. Meona majd megmutatja, hol fogtok aludni.

-Gyertek utánam.