Amikor Irodan fel�bredt, �s jobban k�r�ln�zett azon a helyen, ahol az �jszak�t t�lt�tte, r�j�tt, hogy tulajdonk�ppen egy barlangba aludt. Jobb oldal�n fek�dt Salina �s �gy t�nt, � m�g mindig alszik, ez�rt a fi� �vatosan �s a lehet� leghalkabban �llt fel. Az od�ban s�t�t volt, Irodan m�gis hamar megtal�lta a kij�ratot. A f�ny egy pillanatra elvak�totta, amikor kil�pett a szabadba, de hamar visszanyerte l�t�s�t �s ekkor tudott csak k�r�ln�zni igaz�n. Egy nagy t�borban volt, ahol k�r�lbel�l �tven ember – n�k, f�rfiak, gyerekek vegyesen - s�rg�tt forgott. Ranek a lovakn�l �llt �s �ket csutakolta le. Neki seg�tett az a l�ny, aki el�z� nap is ott volt: Meona. Irodan lelkesen indult el fel�j�k, de k�zben azon gondolkozott Ranek t�nyleg beleszerethetett-e ebbe a l�nyba, vagy csak Salina �rti f�lre a helyzetet.

-J� reggelt! – k�sz�nt Irodan.

-Reggel? – nevetett fel� Ranek. – Mindj�rt d�l van. J� sokat aludt�l.

-Nem sokat aludtam az elm�lt napokban. Tholomisszal csak �jszaka tudtam besz�lni az ut�bbi id�ben. T�l felt�n�v� v�lt, hogy a napjaimat a b�rt�nben t�lt�m.

-Ranek! – sz�lt k�zbe zavartan Meona. – �gy l�tom m�snak is sz�ks�ge van seg�ts�gre. – mutatott n�h�ny asszony fel�. – Odamegyek hozz�juk, j�? – mondta, mik�zben egyre v�r�sebb lett.

-J�. �n m�r �gyis mindj�rt v�gzek. – Alig fejezte be a mondatot, Meona m�r ott is hagyta �ket. Ranek mosolyogva n�zett ut�na, majd megcs�v�lta a fej�t, de nem sz�lt semmit.

-Ki ez a l�ny? – k�rdezte Irodan.

-� Meona, tudod, akinek tegnap olyan lovagiasan seg�tett�l. – nevetett Ranek.

-Nagyon vicces. Tudom, hogy h�vj�k.

-J�l van na. Bocs�ss meg, de ezt nem hagyhattam ki. Sz�val � egy nagyon �gyes l�ny. J�l harcol, remek�l b�nik az �jjal �s talpraesett is. Sokat seg�tett, hogy megismerjem az embereket, �s nagyon j�l �sszebar�tkoztunk. – Pillant�sa Irodanre esett �s bar�tja arckifejez�s�b�l r�gt�n tudta mi j�r a fi� fej�ben. – Nem. Soha sem szerettem �gy, mint Salin�t. Hidd el, semmi sincs k�zt�nk.

-K�r, hogy Salina ezt nem �gy gondolja. Tudnod kell, hogy a h�gom nagyon f�lt�keny Meon�ra.

-Sz�val az�rt volt tegnap olyan elutas�t�?

-Pontosan.

-Jajj, ha ezt tudtam volna…Meg kell magyar�znom neki. Fel�bredt m�r?

-�gy l�tom, igen. – mutatott a barlangbej�ratra, ahol egy �lmos Salina �llt. A l�ny is meglepetten n�zett k�rbe, de amint megpillantotta a fi�kat megfordult �s visszasietett a barlangba.

-Besz�lnem kell vele. – morogta Ranek. – Ugye nem baj, ha most itt hagylak egy kicsit?

-Nyugodtan. �n addig k�rben�zek.

�gy a k�t fi� k�t k�l�nb�z� ir�nyba indult el. Ranek rem�lte, hogy Salina most az egyszer nem lesz olyan makacs, mint �ltal�ban lenni szokott.

-Salina! Bej�hetek? – k�rdezte �vatosan a fi� kopog�s helyett, mivel az ajt� hely�n csak egy ruhaszer� anyag l�gott.

-Nem!

-K�rlek! Legal�bb hallgass meg. Tudom, hogy azt gondolod, hogy mi Salin�val…

-Irodan elmondta, ugye?

-Nem…vagyis de. Igen, � mondta, de hidd el magamt�l is r�j�ttem volna. – mondta, mik�zben a barlang fal�nak d�lt �s s�hajtott. Most m�r tudta, hogy ez hossz� vita lesz.

-Sz�val figyelmeztetni kellett, hogy egy�ltal�n �szre vedd. Ez jellemz� azokra, akik bele vannak bolondulva valakibe.

-Ha valakibe bele vagyok bolondulva az csak te lehetsz. Igaz, hogy nagyon j� bar�tok lett�nk Meon�val, de nem szeretem. Vagyis �gy szeretem, mint egy bar�tot.

-�n nem �gy l�ttam…

-Mikor l�tt�l te minket?

-Tegnap este, amikor megj�ttetek, akkor nagyon kedvesen seg�tetted le a lov�r�l.

-Ezt m�s is megtette volna. �n voltam a legk�zelebb.

Salina a besz�lget�s k�zben fel-al� j�rk�lt, de most meg�llt. Lehet, hogy t�nyleg f�lre�rtett mindent? Lehet, hogy t�nyleg nem szerelmes Ranek abba a l�nyba? A hossz� hallgat�s miatt Ranek �jra pr�b�lkozott.

-K�rlek, hadd menjek be, �s mindent elmagyar�zok �s elmes�lek, ami az�ta t�rt�nt, hogy utolj�ra l�ttuk egym�st.

Salina k�nnyes szemmel odal�pett az „ajt�hoz”.

-T�nyleg engem szeretsz? – n�zett r� a fi�ra.

-H�t persze. – sz�lt Ranek, majd meg�lelte szerelm�t �s megcs�kolta l�nyt. Ezut�n hosszasan besz�lgettek arr�l, hogy kivel mi t�rt�nt.

Ek�zben Irodan k�rbes�t�lta a t�bort �s t�tlen�l n�zte, hogy mit csin�lnak a t�bbiek. Majd le�lt a f�ldre �s onnan n�zte az embereket. Nem sok�ig b�rta a semmittev�st, fel�llt �s megkereste Girot, akit tegnap a vezet�k�nt mutattak be.

-Miben tudok seg�teni? – k�rdezte t�le.

Giro meglepetten n�zett r�.

-A kir�lyunk vagy, k�rlek, ne v�rd el t�lem, hogy feladatot adjak neked. – sz�lt a f�rfi hossz� hallgat�s ut�n.

-Most nem vagyok kir�ly. – r�zta a fej�t Irodan. – �s te pedig nem v�rhatod el t�lem, hogy eg�sz nap t�tlen�l �ljek, �s n�zzem, ahogy ti dolgoztok. Ugyanolyan ember vagyok, mint b�rki m�s. K�rlek, adj valami feladatot, vagy meg fogok �r�lni itt.

-Meg�rtelek. H�t akkor… - n�zett k�r�l – azt hiszem, Yarellnek sz�ks�ge van egy kis seg�ts�gre. Sosem ment neki a fav�g�s. – s�gta m�g oda nevetve Giro a fi�nak, aki egy mosollyal v�laszolt.

-K�sz�n�m. – mondta, majd sietve elindult Yarell fel�. Szerencs�re �t m�r ismerte, �gy j�l kij�ttek egym�ssal. M�r majdnem befejezt�k a munk�t, amikor pusmog�st hallottak a h�tuk m�g�tt. N�h�ny kisfi� �llt m�g�tt�k �s ijedten n�ztek Irodanre �s Yarellre, amikor �szrevett�k �ket.

-H�t ti meg mit csin�ltok itt? – mordult r�juk Yarell, de a kicsik nem t�r�dtek vele. A legb�trabbik el�rel�pett, b�szk�n kih�zta mag�t, majd Irodanre n�zett:

-Te vagy a kir�ly?

Irodan elmosolyodott �s a kisfi� el� guggolt.

-Egyszer majd az leszek. De az ap�m kir�ly volt.

-Mes�lsz nek�nk r�la?

-Mes�lek. Csak el�bb ezt befejezem.

�t perc m�lva Yarell �s Irodan m�r m�g t�bb kisfi� k�z�tt �ltek �s figyelmesen hallgatt�k Irodan mes�j�t.