-Ez nem igaz! Nem normális ez a hapsi. – kiabálta Laura, miközben végigcsörtetett a folyosón. Lukas szinte futott utána, és próbálta megnyugtatni nővérét, bár ő is elég feldúlt volt.

-Nyugodj meg! Nekem sem lett jobb ettől a megbeszéléstől a helyzetem. Sőt…azt hiszem rosszabb lett.

-Hát éppen ez az! Mi az, hogy te nem vehetsz részt a megbeszéléseken… És hallottad, hogy beszélt a papával? És mindenkivel? Mintha a szolgái lennénk… Még hogy én nem szólhatok bele a dolgokba, mert nem vagyok elég érett? Ezt még visszakapja ez a Florentin!

Laura szinte betörte szobája ajtaját, és gyorsan lehuppant ágyára.

-Ő tudja mit csinál? Azt sem tudja mi volt itt azelőtt, hogy ő idejött volna!

Mérgelődését egy bátortalan kopogás zavarta meg. A testvérek összenéztek, Lukas megrántotta a vállát és az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Laura meglepetésében felugrott az ágyról.

-Chris! Hogy kerülsz te ide? – kiáltotta és a lány nyakába ugrott.

-Sziasztok! – köszönt Chris, miközben megölelte Lukast is. – Hogy vagytok? – kérdezte, mintha mi sem történt volna az elmúlt hetekben.

-Hogy…hogy kerülsz ide? – szólt még mindig meglepetten Laura.

-Álomutazva. – vonta meg a vállát Chris.

-De Aventerráról csak a… az apádhoz tudnál utazni… - fogalmazta meg végül a legegyszerűbben a szőke lány.

-Nem Laura. – rázta meg a fejét Chris. – A családomhoz tudok álomutazni…és azok ti vagytok. Ugye nem haragszol rám? – nézett bűnbánó szemekkel barátnőjére.

-Dehogy. Főleg most, hogy itt vagy. Miért nem jöttél előbb?

-Mert eddig nem…igazából nem jutott eszembe. Elég elfoglalt voltam. Tanultam aventerrai történelmet, meg harcolni, meg lovagolni, meg hasonlókat. Szóval nem igazán maradt időm másra. De nagyon hiányoztatok. Most viszont beszélnem kell apátokkal. Nagyon fontos lenne…

-Gyere! Menjünk együtt! Addig is meséld el mi is történt veled.

Chris a tanári szobák felé vezető úton elmesélte, hogy mivel is töltötte az elmúlt heteket. Elpanaszolta azt is, hogy apjával és anyjával nem is találkozott és elég magányosnak érezte magát Aventerrán, de Alienor és Alarik mindenben segítették. Történetéből viszont kihagyta az elmúlt napok eseményeit: a szökést Hellunyatból, a fogságba esést és a jelenlegi tartózkodási helyét. Nem akarta feleslegesen izgatni vele Laurát, hiszen tudta, hogy most úgysem tudna segíteni neki.

Laura gyors kopogás után berontott apja szobájába és mosolyogva közölte vele, hogy Chris újra itt van. Marius is meglepődött a hirtelen felbukkanáson, és gyorsan faggatni kezdte a lányt: hogy van? mi van vele? mit csinál Aventerrán?

Chris egy gyors intéssel jelezte, hogy nincs sok ideje, ezért most ő szeretne kérdezni.

-Én jól vagyok, nyugi. Viszont kérdeznem kell valamit. Mit tudsz arról a jóslatról, ami valami végső csatáról szól?

Marius hirtelen elsápadt és Laurára nézett. Ekkor jött rá, hogy igazából Chris sem tud semmit az egész dologról.

-Kitől hallottál erről? – kérdezte.

-Bo…öhm…Hellunyatban hallottam. Csak részleteket, de hallottam az én nevemet is, meg Lauráét is…meg azt, hogy te tudsz róla. Mi ez az egész?

-Ezt már nagyon régen el kellett volna mondanom. – ült le Marius az asztalához. – De sajnos elég bonyolult. Mennyi időd van?

-Nem tudom. Nem sok. Nem szeretném, ha felfedeznének… - majd hirtelen elhallgatott. Majdnem elárulta magát, hiszen Hellunyatban senki sem akadályozná meg, ha álomutazásra menne.

-Jó. Hát akkor megpróbálom röviden, de érthetően összefoglalni azt, amit én tudok. – sóhajtott a férfi és elmondta a jóslat történetét.

Embercsillag, Aventerra

Összekapcsolódva

Jövőjük sorsa

Három gyerek bátorsága

Nyár közepén összecsapnak

Gonosz Nagyúr hatalmával

Aventerra szülötte hazájától messze nőtt fel

Őrzőnek a határozott, büszke lány született

Semlegesnek nevezhetjük a bátor fiút,

Aki bár oda nem való, Aventerrára átjut.

Rajtuk áll a világ jövője

Ha ők elbuknak, ki menthet meg minket?

Hárman mindig segítik egymást.

Hármukat nem győzheti le semmi,, csak a halál.

-Szóval itt van egy kis versike, ami rólunk szól. Csak nem tudjuk ki a harmadik… de Laura és én biztosak vagyunk.

-Igen, miután elkövettem azt az óriási hibát, hogy megneveztelek titeket a könyvben. Bocsáss meg, nem kellett volna.

-Nem gond. Szerintem ennek így kellett lennie. Hogy fogunk rájönni a harmadik személy kilétére? – majd ránézett a papírra. – Végül is a Föld népességének a felét elvethetjük…

-Nagyon vicces… - morogta Laura. – De ezt csak bízd ránk és várj ránk a Mágikus Kapunál és hozom a harmadik valakit.

-Addig már csak három hét van. Hogy akarod megtalálni, ha eddig nem sikerült?

-Bízok a Fény erejében.

-Sok sikert! Nekem viszont mennem kell. Vigyázzatok magatokra és köszönöm az infókat!

Chris lefeküdt az ágyra, ami a szobában volt, és már épp készült volna az utazáshoz, amikor felült.

-Hogy van, Haldor?

-Hiányzol neki. De egyébként jól. – mondta Laura, miközben Marius felállt a helyéről és odalépett a lány mellé. Egy papírt adott neki oda, majd lehajolt hozzá és odasúgta Chrisnek:

-Ezt nem volna szabad, de látogasd meg. Jó lesz mindkettőtöknek!

-Köszönöm. – nézett rá csillogó szemekkel Chris és visszatér Aventerrára.