Laura unottan könyökölt padján. Már rég rájött arra, hogy felesleges fizika órán figyelnie, úgysem ért meg semmit. Rebekka Taxus a szokásos rózsaszín szerelésében fel-alá mászkált a tábla előtt és magyarázott. Laura körbenézett az osztályban, a nagytöbbség hozzá hasonlóan félálomban próbálta tettetni, hogy figyel. Egyszer csak egy papírcetli jelent meg előtte.

Levelezünk? P – olvasta a kis papírról. A lány gyorsan rápillantott a fiúra, aki a szomszéd padsorban ült. Elővett egy ceruzát, majd ráfirkantotta: Fizika órán kockázatos…L

Éppen ez a jó benne, nem? – jött a válasz.

Laura felnézett a tanárnőre. Végül is. Nekem már úgyis mindegy…

Philipp éppen a válasz írta, amikor Pinky észrevette.

-Philipp Boddin! Mit csinálsz?

-Jegyzetelek, tanárnő!

-Ne hazudj! Tudom jól hogy mással foglalkozol az órámon! – mérgesen odasietett a fiúhoz, és elvette előle a papírt. – Na nézzük, mit jegyzeteltél. – A tanárnő hangosan felolvasta a rövid levélkét. Az osztály néma csendben várta, mi lesz a büntetés. – Ki lehet az a titokzatos L? – kérdezte gúnyosan Pinky. Laura biztosan tudta, hogy a nő tisztában van L kilétével. – Philipp, kifelé az első padba! Büntetődolgozat. És vagy megmondod, ki a társad, vagy a következő órán is írsz egyet.

Philipp némán tűrte a tanárnő pillantását, de nem mondta ki Laura nevét.

-Hát jó. Akkor két dolgozatot írsz.

Laura már épp készült felállni, amikor zsebében megrezdült a mobiltelefon. Gyorsan elővette, majd rögtön a padba is csúsztatta, hiszen nem akarta, hogy Pinky elvegye tőle a telefont. Felpillantott, de látta, hogy az óra folytatódik tovább. Egyedül szegény Philipp szenvedett, aki az első padban próbálta megoldani a számára megoldhatatlannak tűnő feladatokat. Az óra hátralévő felében Laura a mobilját markolászta, de nem merte megnézni az SMS-t, pedig érezte, hogy valami fontos üzenetet kapott. Az óra végét jelző csengőkor az osztály egy emberként ugrott fel a helyéről. Laura is gyorsan felkapta a táskáját és Philipphez sietett.

-Ne haragudj…fel akartam állni, de… - ekkor Pinky odalépett hozzájuk.

-Azt hittem, ennél jobban szereted a barátodat. – súgta oda nekik.

Philipp megfogta Laura karját. – Gyere, menjünk innen!

-Tényleg ne haragudj! – kezdte újra a lány, amikor már a folyosón siettek az udvarra, ugyanis a következő órájuk tesi volt.

-Nem haragszom. Hidd el, nem azért nem árultalak be, hogy utána bevallj mindent. Neked baromira nem kell még egy egyes…nekem meg belefér kettő is. Maximum hármas leszek…

Laura egy gyors puszit nyomott barátja arcára, majd elindult a lányok öltözője felé. Közben újra elővette a mobilját és végre megnézte az SMS-t.

Chris bajban van. Segítenünk kell neki. Ma délután megérkezem Ravensteinbe. Fél 4kor száll le a repülőm. Majd akkor elmondok mindent. Haldor

Micsoda? Mi baj van Chrisszel? Bár a lány egy hete járt a Földön, akkor még nem volt semmi baja. Azóta történhetett vele valami? És Haldor idejön? Majd akkor elmondok mindent…délután minden kiderül.

Laura ekkor vette észre, hogy az öltözőben ül. Hallotta a becsengetést, de nem törődött vele. Majd kimagyarázza az egészet és Percy tuti nem fog haragudni. De most fel kell hívnia Haldort.

-A szám pillanatnyilag nem kapcsolható. – hallatszott egy nő hangja. Haldor kikapcsolta a mobilját. De miért? És hogyan fog eljutni a reptérről ide?

-Azonnal beszélnem kell a papával! – felpattant, táskáját a vállára dobta és elindult a tanári felé. De gyorsan észbe kapott. Szólni kellene Percynek…Visszafordult, be a tornaterembe, ahol már ott voltak a többiek. A tesitanár gyorsan odasietett Laurához.

-Valamii baj van?

-Nem…vagyis igen. Igazából nem tudom. – gyorsan lehalkította a hangját. – Beszélnem kell a papával. Haldor idejön.

-Jól van. Menj csak viissza nyugodtan. Látom, ’ogy nem vagy valamii jól. – mondta Percy hangosan, miközben egy félmosollyal rákacsintott Laurára.

Öt perc múlva már Laura a tanáriban ült apjával szemben.

-Szóval neked is írt, Haldor?

-Igen. Ezért nem kellett volna idejönnöd…

-És neked is megírta, hogy Chrisszel valami baj van?

-Igen megírta.

-Akkor miért vagy ilyen nyugodt? – szólt a kelleténél egy kicsit hangosabban Laura.

-Nem vagyok nyugodt, de nem segítenék senkin, ha olyan ideges lennék, mint te. Várjuk meg mit mond Haldor és utána meglátjuk mit tehetünk Chrisszért. – Kis szünet után Marius folytatta. – Úgy hallottam, volt némi probléma fizika órán.

-Egy kicsi, de semmi komolyabb.

-Laura, nem kellene magadra hargítanod…

-Ezzel most hagyj békén, éppen eléggé ideges vagyok anélkül, hogy Pinky Taxusszal piszkálj. – Laura felpattant és az ablakhoz lépett. – Elmehetek veled Haldorért?

-Persze.

Fél ötkor Laura, Haldor és Marius a hohenstadti ház nappalijában ültek és hallgatták a fiú beszámolóját Chris látogatásáról.

-Szóval Chris ugyanolyan hirtelen távozott, mint ahogy megérkezett. Azt mondta, hogy ha nem ébred fel Aventerrán, akkor nagyon nagy bajban lesz. Szerintem…szerintem Chris nem ott van, ahol gondoljuk, hogy van.

-De ha nincs Hellunyatban, akkor hol lehet?

-Azt nem tudom…de rémült volt, amikor rájött, hogy mennie kell…olyan volt…mintha leleplezték volna. Vagy nem is tudom. Igen ez a legjobb szó rá: lelepleződött.

-De ugye nem arra gondolsz, hogy… hogy Chris a Sötétek foglya?

-Nagyon remélem, hogy nem. Ugye nincs semmi baja? – kérdezte Haldor végül megszeppenten. A fiú nagyot sóhajtott és megrázta a fejét, amikor Laura rápillantott. – Nem lett volna szabad elengednünk.

-Ezen már nem tudunk változtatni. – állt fel Marius.

-Ha viszont Chris tényleg bajban van, akkor a nyári napfordulókor át kell mennem Aventerrára. – állt fel Haldor. – Ugye segítetek nekem?

-Haldor… - kezdte lassan Marius. - …te is tudod, hogy ez nem így működik.

-De igenis, így működik. – kiáltott a fiú. – Szeretem Christ és nem érdekelnek a hülye szabályok, amiket tudomásom szerint sem te – nézett a férfira – sem mások – itt Laurára nézett – nem tartanak be. Szóval engem sem nagyon fognak zavarni a szabályok.

-Hogy akarsz átmenni Aventerrára, ha azt sem tudod, hogy hol van a Kapu? És te nem is láthatod a Kaput…

-Lukas mesélte, hogy meg lehet érezni… - mondta kicsit nyugodtabban a fiú. – Valahogy csak megtalálom. És… - Haldor elbizonytalanodott. Lehet egy megérzésre alapozni egy fontos döntést? Egyáltalán hinni fognak-e neki Lauráék? Végül rászánta magát és megosztotta gondolatait a többiekkel:

-Azt hiszem…azt hiszem tudom ki a harmadik ember, akiről a jóslat beszél. Amikor Chrisnek el kellett mennie, akkor…

-Azt ne mondd… - szakította félbe Laura felugorva a kanapéról, ahol eddig ült. – Azt ne mondd…

Haldor először csak bólogatással válaszolt.

-De igen…úgy gondolom, hogy én vagyok a harmadik ember, akiről a jóslat szól.

-Haldor! Biztos vagy ebben? – kérdezte Marius.

-Majdnem teljesen.

-Nem szabad elhamarkodott döntést hoznod. És ez egy elég bizonytalan feltevés.

-Lehet, hogy kívülről bizonytalannak látszik, de érzem, hogy én vagyok a harmadik. Abban a pillanatban, amikor Chris rám nézett egyből tudtam.

-Ha viszont tényleg te vagy a harmadik, akkor mindenképp át kell jönnöd Aventerrára. És harcolnod kell Borboron ellen. Biztos, hogy ezt akarod?

-Hát persze! Segítenem kell Chrisnek!

-Akkor viszont… - Laura az apjára nézett. - … ha azt akarjuk, hogy minden rendben legyen…

Marius hamar kitalálta mit akar tőle a lánya.

-Nem Laura! Ne várd el tőlem, hogy még egy ember sorsát megpecsételjem…Nem ezt még a te kedvedért sem teszem meg!

Laura odabújt a férfihoz.

-Papa! Nagyon jól tudod, hogy ez az egyetlen esélyünk. – Laura kérlelőn nézett apjára.

-Nincs itt a könyv… - próbált mentegetőzni Marius. – Pedig csak úgy érvényes…

Haldor nagy mosollyal nyúlt bele a táskájába.

-Komolyan azt hitted, hogy a könyv nélkül eljövök? Tessék. – nyújotta oda Haldor Mariusnak.

-Köszi. – morogta, majd kinyitotta a jóslatnál a könyvet. Laura közben keresett egy tollat és odaadta apjának.

-Ugye tudjátok, hogy ezzel most nagyon rosszat teszünk?

-Persze. – mondta mosolyogva Laura. – De azzal is rosszat tettünk volna, ha Haldort átvisszük Aventerrára úgy, hogy semmi keresnivalója sincs ott.

Végül Haldor neve odakerült Laura és Chris neve mellé, így már csak a jóslat beteljesülésén kellett fáradozniuk.

-Azt hiszem, ma már késő van visszamenni a kollégiumba. Majd holnap reggel… most pedig indulás aludni, mert késő van. Haldor! Erre az éjszakára tied Lukas szobája.

A két gyerek gyorsan elment a szobájába, Marius azonban a dolgozószobája felé vette az irányt. Alig csukta be az ajtót, amikor egy hang megszólalt mögötte.

-Nem volt ez egy kicsit elhamarkodott döntés, Marius?

A férfi egy hosszú sóhajjal felesége képe elé lépett.

-Te úgy gondolod?

-Nem az a kérdés, hogy én hogy gondolom, hanem az, hogy te mit gondolsz.

-Remélem, hogy nem volt az. És úgy gondolom, hogy Haldor tud magára vigyázni, ha szükséges. És ha nem segítek neki, akkor is átment volna Aventerrára.

-Látod, ez igaz.

-Nem értesz velem egyet…

-Már akkor sem értettem veled egyet, amikor a lányok nevét beleírtad abba a könyvbe.

-Tudom. De akkor igazam volt, és remélem most is helyes cselekedtem.

Tizenegy óra körül elkezdett esni az eső, amire Haldor felkelt. Az ablakhoz ment és a párkányra támaszkodott. Nézte a villámokat, és azt, hogy mennyire esik az eső. Közben a gondolataiba merült, észre sem vette, hogy Laura bejött a szobájába.

-Te sem tudsz aludni?

-Nem. – rázta a fejét Haldor. – Egyfolytában Chris jár a fejemben. Tényleg nagyon aggódom érte.

-Csak úgy, mint mi. – simogatta meg unokatestvére hátát Laura. – Nem lesz semmi baja.

Haldor mélyen Laura szemébe nézett. Tudta, hogy megbízhat a lányban, de mégsem merte elmondani neki, mi is történt azon az éjszakán, amikor Chris meglátogatta őt. Nem igazán tudta mit válaszolna rá a lány. Végül összeszedte minden bátorságát, nagyot sóhajtott és belekezdett az őszinte vallomásba.

-Tudnod kell valamit. – Laura kérdőn nézett rá. – Nem voltam teljesen őszinte. Amikor Chris ott járt nálam, ott maradt elég hosszú ideig…egész éjszakára.

Laura szeme elkerekedett, kezdte kapizsgálni mire akar kilyukadni Haldor, de inkább nem szólt semmit, csak várta a folytatást. Haldor elment az ablaktól és leült ágya szélére.

-Azon az éjszakán elég sok minden történt… - Laura leült a fiú mellé.

-Szóval…öhm…ti lefeküdtetek egymással? – mondta ki a lényeget Laura.

Haldor nem szólt, csak bólintott egyet. Néhány pillanatig csendben voltak mindketten, végül a fiú szólalt meg.

-Most megértem, ha úgy gondolod, hogy nem kellett volna, és hogy elhamarkodtuk az egészet, de igenis megérte. Hidd el nekem…ennek így kellett történnie.

-Nem gondoltam semmi ilyesmire. – Haldor kétkedő pillantásától, a lány elmosolyodott. – Na jó, gondoltam. De ha úgy gondoljátok mindketten, hogy jó ez így, akkor megértelek titeket.

Újabb csönd következett. Egyikőjük sem tudott értelmeset mondani a másiknak, és mindketten fáradtak voltak. Végül Laura felállt az ágyról.

-Elmentem aludni…elég fáradt vagyok. Jó éjszakát, Haldor.

A fiú csak intett Laurának, majd visszadőlt a párnájára. Bár sokáig próbált elaludni, nem sikerült neki. Másnap reggel kialvatlanul kászálódott ki az ágyból és egész nap rossz hangulata volt.