A hangulat a l�zad�k t�bor�ban egyre fesz�ltebb� v�lt. A legnagyobb gond viszont az volt, hogy a csapat kezdett k�t r�szre szakadni: a nagyobb csoport Irodant t�mogatta �s megb�zott a fi�ban, a t�bbiek Tholomisszal �rtettek egyet. Alig p�ran voltak, akik nem tudtak, vagy nem akartak v�lasztani a k�t csoport k�z�tt. K�zt�k volt Meona is, aki csak az�rt nem �llt Irodan p�rtj�ra, mert nem akarta megb�ntani Tholomist.

Tirlos megt�mad�s�nak napja egyre k�zeledett. A terv k�szen volt, m�r csak a t�volabbi falvakb�l �rkez�kre v�rtak. Az utols� este Irodan �s Ranek a t�bort�z mellett �ltek �s a m�snapi harcr�l besz�ltek, amikor Meona �s Salina l�ptek oda hozz�juk.

-Besz�lnem kell veled. – s�gta oda Meona Irodannek. A fi� fel�llt, ezzel �tadva hely�t h�g�nak, aki k�nnyes szemmel �lt le szerelme mell�.

-Nagyon vigy�zz magadra. – hallotta m�g Irodan a l�ny hangj�t, miel�tt otthagyta volna Raneket �s Salin�t.

Meona megfogta Irodan kez�t �s az erd� fel� vezette �t.

-Meona! Hova megy�nk?

-Az erd�be…

-Giro megmondta, hogy oda ne menj�nk.

-Nyugodj meg, Irodan. J�l ismerem az erd�t, senki sem fog �szrevenni minket.

A k�t fiatal egyre m�lyebben hatolt be a f�k rengeteg�be. Irodan �gy �rezte, ha most Meona otthagyn� �t, akkor soha az �letben nem tal�lni ki az erd�b�l. De a l�ny tudta mit csin�l �s legf�k�pp azt, hogy hol van, �gy a fi� teljesen r�b�zta mag�t. T�z perc s�ta ut�n meg�rkeztek egy kis t�hoz, amelybe egy patak futott bele. Csak a v�z cs�rgedez�se t�rte meg a halotti csendet.

-Ez a kedvenc helyem az erd�ben. M�g akkor fedeztem fel, amikor let�boroztunk itt.

-Nagyon sz�p. – n�zett k�r�l Irodan. – Mi�rt hozt�l ide?

-Meg akartam neked mutatni. – A l�ny habozott egy kicsit. Irodan pillant�sa azonban er�t adott neki. – �s szeretn�m, ha holnap ezzel harcoln�l. – Meona a fi� fel� ny�jtotta a kardj�t.

-Nekem akarod adni? Hiszen ez a kard ap�d� volt… Ez az egyik legf�ltettebb kincsed.

-Igen. �pp ez�rt szeretn�m, hogy ezzel harcolj, vigy�zz r� �s hozd vissza nekem.

Irodan nagy s�hajjal �lt le a t� partj�ra a f�be.

-Holnap �letem tal�n legnagyobb harca lesz. Fertah vagy a katon�i biztosan megpr�b�lnak majd meg�lni. De meg�g�rem neked, Meona, hogy visszakapod a kardodat.

-F�ltelek titeket. Tirlos serege sokkal nagyobb, mint amennyi embert Giro �ssze tudott gy�jteni.

-A l�tsz�m nem minden, ezt te is tudod. Fertah �lm�ban sem gondoln�, hogy n�h�ny falu megpr�b�lja megt�madni a f�v�rost. A v�ratlan t�mad�s a mi malmunkra hajthatja a vizet. Hidd el, a terv j� �s nyerni fogunk. Nem t�rhetj�k el, hogy egy olyan ember legyen a kir�ly, mint Fertah.

-Mikor van egy sokkal jobb jel�lt. – mondta csendesen a l�ny. Irodan nem v�laszolt neki, csak boldogan csillog� szemmel n�zte. N�h�ny pillanatig mozdulatlanul pislogtak egym�sra, majd Irodan a l�nyhoz hajolt �s megcs�kolta.

�

M�snap reggel Giro halkan l�pett be a barlang kis od�j�ba. M�g bent sem volt teljesen, amikor megl�tta a k�t �ssze�lelkez� p�rt. A sz�ve egyszerre �r�lt �s volt szomor�. Boldog volt, hogy szerelmesnek l�thatja �j – �s r�gi – bar�tait, viszont most az�rt j�tt, hogy elv�lassza �ket egym�st�l. A fi�kra nagy harc v�r ma. Irodan ma a jogos tr�nj��rt fog harcolni. Ha a l�zad�k sz�m�t�sai helyesek, akkor az eg�sz seregre egy m�g nagyobb l�tsz�m� csapat v�r Tirlosban. Val�sz�n�leg sokan meg fognak halni, de b�ztatja �ket az a tudat, hogy haz�juk�rt egy jobb j�v��rt sz�llnak harcba. �jra a gyerekekre n�zett, hiszen Giro sz�m�ra ezek a fiatalok szinte m�g gyerekek voltak.

-Indulni kell? – hallotta Irodan halk szav�t. Giro �vatosan odal�pett hozz�.

-Igen. �lt�zzetek fel �s kinn tal�lkozunk. Mindenki k�sz�l�dik m�r.

Irodan megpr�b�lt �gy kib�jni Meona kezei k�z�l, hogy ne keltse fel a l�nyt: nem sok sikerrel.

-Ne menj m�g. – morogta Meona f�l�lomban.

-Mennem kell, de visszaj�v�k. – s�gta oda szerelm�nek, majd Ranek fel� fordult �s �vatosan megr�zta a fi�t.

N�h�ny perc m�lva m�r a k�t l�ny a fi�k �s lovaik mellett �lltak. Salina �s Meona �gy �lelt�k meg a fi�kat, mintha most l�tn�k �ket utolj�ra. Salina el�sz�r b�tyj�t �lelte meg �s azt s�gta a f�l�be: „Vigy�zz magadra �s Ranekre!”, m�g a m�sik fi� f�l�be azt s�gta k�nnyes szemmel: „Vigy�zz magadra �s Irodanre!”. Meona m�r nem mondott semmit a k�t fi�nak. �gy �rezte, mindent megbesz�ltek, amit kellett. Irodan is csak annyit mondott: „Visszahozom a kardodat!” Mik�zben Salina, Ranek �s Irodan m�g n�h�ny sz�t besz�ltek, Meona elt�nt mell�l�k. A l�ny Tholomis fel� tartott, akivel m�r n�h�ny napja nem besz�lt: volt egy kisebb vit�juk Irodanr�l.

-L�tom egyre jobb bar�tok vagytok. – mondta k�sz�n�s n�lk�l hidegen a fi�, amikor megl�tta a fel� k�zeled� Meon�t.

-�n most nem ez�rt j�ttem ide hozz�d…

-L�ttalak tegnap titeket elt�nni az erd�ben. Hova mentetek? Giro megmondta, hogy nem lehet bemenni az erd�be, h�tha megism�tl�dik a legut�bbi t�mad�s.

-L�gy sz�ves, ne oktass ki. Igen, az erd�ben voltunk. Meg kellett vele besz�lnem valamit, n�gyszemk�zt.

-Na persze… - Tholomis hangj�n hallatszott, hogy nem hisz a l�nynak.

-�n csak annyit akartam mondani, hogy vigy�zz magadra. – Meona meg�lelte Tholomist �s otthagyta a fi�t, majd visszament Irodan�khez.

N�h�ny perc m�lva megindult a menet: el�l ment Giro, Erich, Irodan �s Ranek lovon, ut�nuk a harcosok. T�bbs�g�k gyalog, a t�bbiek lovon vagy szam�rh�ton meneteltek. A sort Tholomis �s bar�tai z�rt�k.

Tirlos f�l napi j�r�sra volt a t�bort�l. A t�mad�st est�re tervezt�k, �gy az embereknek maradt n�h�ny �r�juk, hogy kipihenj�k magukat. Amikor m�r s�t�tedni kezdett, Giro mag�hoz h�vta a „vezet�ket”.

-A tervet mindenki tudja. Rem�lj�k, minden j�l fog els�lni. �n nem akarok itt nagy sz�noklatot tartani, azt k�rem mindenkit�l, hogy vigy�zzon mag�ra �s a t�rsaira.

Amikor a „hadi tan�csr�l” vissza�rtek Irodan�k, az emberek m�r harcra k�szen �lltak k�r�l�tt�k. A fi�, amikor k�r�ln�zett, akkor d�bbent csak r�, hogy milyen hadsereg is fogja megt�madni a f�v�rost �s a kir�lyi v�rat: a legt�bb ember kiegyenes�tett kasz�kkal �s kap�kkal a kez�ben �llt, kardot csak elv�tve lehetett l�tni. Irodan sz�m�ra ekkor m�r csak egy rem�ny maradt: b�zzon a F�ny erej�ben. Tudta, hogy mi az � feladata: meg kell keresnie Fertahot �s v�gezni vele.

�

Az els� t�mad�knak neh�z feladatuk volt: be kellett jutni a v�rkapun �s a kapuban �ll� �r�ket kellett megt�madni. Giro tudta, hogy ez egy kulcsfontoss�g� momentum a csata folytat�s�hoz, ez�rt legjobb embereit k�ldte be: Tholomist, Tuffot �s Yarrellt. Szerencs�re siker�lt nekik megoldani a feladatot, �gy a l�zad�k nagyobb r�sze benyomulhatott a v�rudvarra. M�g �ppen id�ben, ugyanis a t�mad�st hamar �szrevett�k �s m�r r�t�madtak a h�rom fi�ra. Irodan �s Ranek ahogy egyre k�zeledtek a v�rhoz, �gy hallott�k egyre hangosabban a kardok cs�rg�s�t �s az emberek kiab�l�s�t.

Irodan ker�lgette az embereket, neki az volt a fontos, hogy miel�bb v�gezzen Fertahhal. Rem�lte, hogyha a tr�nbitorl� kir�ly meghal, akkor a katon�k feladj�k a k�zdelmet. Nagyon j�l tudta, hogy ezek az emberek is csak az �let�ket f�ltik. Fogs�ga idej�n tapasztalta, hogy a legt�bb katona – hab�r a k�lvil�gnak nem ezt mutatja – m�g h�s�ges maradt hozz�.

Irodan egy ugr�ssal felkapaszkodott egy szek�rre, ami az ist�ll� mellett �llt. K�r�ln�zett, de a harcol�k k�z�tt sehol sem l�tta Fertahot. A t�bbiek – Ranek, Erich, Giro – mind harcoltak egy-egy katon�val.

-A gy�va, biztos a tr�nteremben �l �s hagyja, hogy az emberei pusztuljanak miatta. – morogta m�rgesen, majd leugrott a szek�rr�l �s futva indult a v�r�p�let bej�rata fel�. �tk�zben felt�nt neki, hogy a katon�k nem t�madj�k meg �t. Megtorpant, majd gyorsan megfordult. Figyelmeztetnie kell az embereket, hogy ne �lj�k meg ellens�geiket. Nem akarj�k ezek a katon�k b�ntani �ket, de az adott sz� k�telezi �ket, hogy kir�lyukat v�dj�k. Ranek szerencs�re a k�zel�ben harcolt, �gy oda tudott hozz� ugrani.

-Vigy�zzatok r�juk! Ne �ljetek embereket, csak ha sz�ks�ges. Sz�lj a t�bbieknek is!

Ranek csak b�lintott, majd �sszen�zett ellenfel�vel �s tov�bb harcoltak, b�r ezek ut�n egyik�j�k sem akarta komolyan megsebes�teni a m�sikat.

Irodan �jra elindult a bej�rat fel�, amikor Giro ker�lt a h�ta m�g�.

-Veled megyek! Valakinek vigy�zni kell r�d is. Ne hidd azt, hogy Fertah egyed�l v�rja, hogy r�t�madj.

Ketten folytatt�k az �tjukat. Furcsa m�don a folyos�kon senkivel sem tal�lkoztak, �gy gyorsan feljutottak a tr�nteremig, ahova Irodan �s Giro berontottak. �gy t�nt Fertah csak erre v�rt, hiszen, amint megl�tta Irodant, felpattant tr�nsz�k�b�l �s a mellette �ll� Eileent, a fi� �desanyj�t, mag�hoz r�ntotta �s a tork�hoz emelte kardj�t. Irodan �s Giro megtorpantak.

-Nicsak. L�togat�ink �rkeztek. – mondta g�nyosan a kir�ly. – Tedd le a kardodat, vagy any�d meghal. – v�ltott hangnemet a f�rfi. Irodannek nem kellett k�tszer mondani, Giro habozott, de v�g�l is el lerakta f�ldre kardj�t. Fertah erre, ell�kte mag�t�l a n�t, aki r�gt�n fi�hoz futott �s �t�lelte Irodant.

-Tudod, Irodan, illett volna megk�sz�nn�d a vend�gl�t�st… nem volt sz�p t�led, hogy csak �gy elt�nt�l.

A fi� nem sz�lt semmit, csak azon gondolkodott, hogyan tudn� visszaszerezni kardj�t �s r�rontani Fertahra. A kir�ly egyre k�zelebb l�pdelt hozz�juk, kardj�t a fi� fel� tartotta.

-Csak, hogy tudd. H�s�ges test�reim, akik nem olyanok, mint azok a balf�c�nok ott lenn, n�h�ny perc m�lva meg�rkeznek ide �s akkor v�ge a j�t�knak. Meghaltok mindannyian… mert abban biztos vagyok, hogyha te meghalsz, akkor az eg�sz parasztbanda feladja az udvaron is. M�r v�rom azt a pillanatot…

-Csak ne legy�l olyan biztos ebben. – mondta Irodan. Fertah ek�zben el�rte a kardokat �s a kez�be vette Giro kardj�t.

-Sz�p darab. – forgatta meg a kez�ben. Irodan egy l�p�ssel k�zelebb l�pett, de Fertah is kiny�jtotta a kardj�t. – Ejnye, Irodan. Nem azt mondtam, hogy maradj ott. Tudod ez a baj veled. Nem fogadod meg a tan�csaimat.

Irodan ekkor megl�tta a lehet�s�get. Meona kardja m�g mindig a f�ld�n hevert, m�ghozz� olyan t�vols�gban, amit � egy ugr�ssal el�rhet. A gond csak az volt, hogy ehhez Fertah el�tt kellett �tugrani �s ez rendk�v�l kock�zatos v�llalkoz�s volt. Irodan a mellette �ll� �reg f�rfira n�zett, aki szint�n l�tta a lehet�s�get. R� sem n�zett Irodanre, hanem hirtelen a m�sik ir�nyba ugrott. Ennek az lett a v�ge, hogy Fertah is h�ttal �llt a kardnak, �gy Irodan is ugrani tudott: Meona kardj��rt. A mozdulat k�zben valaki felki�ltott. Gyorsan megfogta a kardot �s megfordult: Giro a f�ld�n fek�dt �s bizony�ra halott volt. Mellkas�b�l saj�t kardja �llt ki.

Irodannek sem kellett t�bb, r�rontott a kir�lyra. Heves harc kezd�d�tt. Egyik�j�k sem vette �szre, amikor a test�rs�g megjelent a szob�ban. F�leg az�rt, mert �ppen abban a pillanatban fegyverezte le Irodan Fertahot. A kir�ly t�rdre rogyott a fi� el�tt �s test�reire n�zett. Irodan is egy gyors pillant�st vetett r�juk.

-Tegy�tek le a fegyvereket �s menjetek ki a szob�b�l! – Az emberek teljes�tett�k a parancsot. Am�g Irodan a harcosokat n�zte Fertah visszaszerezte a kardj�t. �jabb p�rbaj kezd�d�tt a k�t kir�ly k�z�tt. V�g�l Irodan egy �gyes �s gyors, de nem sz�nd�kos mozdulattal belesz�rta Fertahba kardj�t. Mindketten meglep�dtek. Irodan elengedte a kardot, Fertah pedig �jra t�rdre rogyott, majd meghalt.

Irodan a kimer�lts�gt�l �s a megillet�d�tts�gt�l esett �ssze. Anyja gyorsan mell� l�pett �s �l�be vette fia k�nny�ztatta arc�t.

-Miattam haltak meg. Minden miattam t�rt�nt. – suttogta a fi�. Eileen vigasztal� szavakat suttogott Irodannek, aki hamarosan megnyugodott kiss�. Amikor Ranek �s Erich bel�ptek a tr�nterembe, Irodan m�r Giro mellett t�rdelt. A fi� gyorsan odal�pett hozz� �s �tkarolta bar�tja v�ll�t.

-Nyert�nk. – mondta halkan �s meg�lelte az �j kir�lyt.