Egy hónappal később Chris a Leander-ház verandáján ült. Csillagos este volt, de a lány nem az eget nézte. Az elmúlt nyáron gondolkozott. Habár nagyon sok minden történt vele semmire sem emlékezett. Legalábbis a második felére nem. Nem tudta mit csinált és mit csináltak vele Borboron várában. Az első emléke a csatatérről volt, amikor megpillantotta Haldort. Aztán jött az a sérülés, ami miatt aztán újabb napok estek ki. A sok fájdalomcsillapító gyógytea annyira lefárasztotta, hogy az ágyból is alig bírt kimászni. Végül egy szép napon kimászhatott az ágyból, de annyira gyenge volt, hogy támogatásra szorult. Amikor észbe kaptak már csak két hét maradt addig, amíg újra megnyílik a Mágikus Kapu a Föld és Aventerra között. Chris tudta, hogy miért is ment Aventerrára, így Laura és Haldor kísértében nekivágtak a Karuuni-felföldnek, hogy megkeressék a lány apját és megtudják ki is Chris édesanyja.

Tirlosban mindenki örömmel fogadta őket, hiszen ők mentették meg – megint – Aventerrát a Sötétek uralmától. Chris számára mégis felemásan sikerült a látogatás, hiszen megismerte anyját, de ő mégis azt kérte, kiléte maradjon titok, hiszen nem jönne jól az uralkodócsaládnak egy szaftos pletyka a királynőről.

A fiataloknak még egy nagy élményben lehetett része: egy igazi tirlosi koronázásban. A trónharc után végül is Irodan került a királyi székbe, és feleségül vette Meonát, aki így az új királynő lett.

Irodan kinevezte barátját Raneket a királyi hadsereg vezetőjének, aki így minden idők legfiatalabb parancsoka lett. Ilyen cím mellett a fiú már szabadon udvarolhatott Irodan húgának, Salinának. A lány házasságát semmisnek tekintették és Salina így sikeresen kosarazhatta ki a Gördülő Kövek Tengerének hercegét.

Eileen és Erich is a fővárosban maradtak, a férfi nem tért vissza a Földre. Christ ez érzékenyen érintette, de hazatérve belátta, hogy az elmúlt években alig töltöttek együtt időt, így nem volt túl nagy változás.

Rá most már úgyis mások vigyáznak…

Chris nem hallotta meg a fa nyikorgását, amikor valaki mögé lépett. Csak akkor eszmélt fel, amikor Haldor elé nyújtott egy bögre kakaót.

-Tessék, gondoltam ez jól fog esni.

Chris hálásan nézett a fiúra. Igazából észre sem vette, hogy lehűlt az idő. Ő meg egy szál pólóban ült itt.

-Köszönöm.

-Mit csinálsz itt kinn? Kezd hideg lenni, jobb lenne, ha bejönnél…

-Én nem fázok. – mondta, miközben egy hűvös szellő meglegyintette az arcát. Keze rögtön libabőrős lett. Ösztönösen odabújt Haldorhoz, aki közben leült mellé.

-Látom. – nevetett és átkarolta a lányt. – Aventerrán járt az eszed, ugye?

-Igen. Nem tudom elhinni, hogy szinte az egész nyár kiesett. Annyira zavar, hogy nem tudom mi történt azokban a hetekben, amikor…

-Ezen felesleges gondolkoznod. Túl vagyunk rajta és kész.

Ő sem szeret rágondolni. Mondjuk megértem…ő sem tudhatja mit csináltam akkor. – gondolta magában a lány.

-Bocsi, tudom, hogy nem szereted, ha erről beszélünk. – mondta végül, majd egy puszit nyomott a fiú arcára. Haldor keze közben lejjebb csúszott a lány derekán, hogy közelebb húzza a szinte már reszkető lányt. Keze viszont a Borboron ejtette sebhez ért. Chris felszisszent.

-Bocsánat. Még mindig fáj? – kérdezte Haldor összehúzva szemöldökét.

-Hát nem a legjobb. – válaszolt Chris, miközben felhúzta pólóját, hogy megnézze a heget. – Gyere – fogta meg a fiú kezét. – menjünk be. Tényleg hideg van.

A lakásban sokkal melegebb volt, mint kinn. Chris és Haldor egymást átkarolva léptek be a nappaliba. A többiek ott ültek és tévéztek. Haldor gyorsan lehuppant a kanapéra, Chris azonban habozott.

Ők az én igazi családom. Őket szeretem a világon a legjobban és ezen semmi nem tud változtatni. – gondolta magában, majd leült ő is Haldor mellé és hozzábújt a fiúhoz.