Marius Leander számára ez a nap is teljesen úgy telt, mint az összes többi. Fiát, Lukast óvodába, lányát Laurát pedig iskolába vitte. Ő maga délelőtt megtartotta óráit, most pedig a tanáriban ült néhány dolgozat felett.  Már percek óta egy feladatot nézett és nem tudott továbblépni. Gondolatai egész máshol jártak, túl Ravenstein falain.

Felesége, Anna néhány hónappal ezelőtt halt meg. Ennél az asztalnál ült, amikor telefonáltak neki, hogy baleset történt. Először fel sem fogta, mit akarnak, nem akarta elhinni, hogy ilyen velük megtörténhet. Tökéletes család voltak, akik általános szimpátiának örvendtek a városban. Vagy legalábbis az emberek nagy része szerette őket.

Marius tisztában volt vele, hogy rosszakarói is vannak. Sőt azt is tudta, nem baleset történt, hanem merénylet, ami még csak nem is az áldozatnak, Annának szólt, hanem a kislánynak, Laurának.

A férfi ledobta az asztalra a kezében tartott tollat és hátradőlt székében. Részben magát hibáztatta szerelme haláláért, hiszen az ő vérvonala miatt lesz egyszer Laurából is Őrző. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen a Tizenhármas jegyében született, így biztos komoly feladatokat fog kapni.

Marius becsukta a szemét és megpróbált másra gondolni. Szerencsére Laura még kicsi, így még messze van az a nap, amikor fel kell világosítania lányát, milyen világba született bele. A legnehezebb az lesz, amikor anyja balesetéről fog kérdezni.

Gondolataiból ajtónyitódás hangja riasztotta fel. Remélte, hogy csak néhány kolléga jött be, mivel nem volt kedve senkivel sem beszélgetni. Kinyitotta a szemét, majd rémülten felugrott helyéről, mivel az iskola igazgatója – és egyben az Őrzők vezetője – Morgenstern professzor állt az asztal túloldalán.

-Bocsánat. – szabadkozott. – Nem számítottam Önre.

-Semmi baj. Szeretnélek megkérni, gyere át az irodámba egy kicsit.

Marius nem válaszolt, csak bólintott és némán követte a professzort.

-Jövő tanévtől kezdve lesz két új tanárunk. Szeretném, ha megismernéd őket. Itt maradnak a nyárra is, hogy jobban megismerjék a várost és a környéket. Mindketten messziről jöttek.

Marius a legkevésbé sem vágyott arra, hogy két új ismeretlent vezetgessen ezen a nyáron Hohenstadtban és Ravensteinben, pedig tudta, hogy az igazgató ezt szeretné kérni tőle. Éppen ezért nem túl lelkes arccal lépett be az irodába, ahol egy kisebb csoport gyűlt már össze. A két idősebb – egy férfi és egy nő – élénk beszélgetést folytattak, amíg a professzor és Marius be nem léptek az irodába. A másik két személy, akik fiatalabbak voltak Mariusnál – ezt a férfi rögtön észrevette – a szoba két legtávolabbi sarkában álltak és szótlanul méregették a másikat.

-Bemutatom mindenkinek Marius Leandert. – nézett körbe Morgenstern. – Ő az iskola tanára. És ő fog nektek mindenbe segíteni. – nézett rá a két fiatalra.

-Ő Diane Valliant, a francia Őrzők vezetője. A fia, Percy itt fog jövő évtől kezdve testnevelést tanítani.

Percy nem szólt semmit, üdvözlésképpen bólintott egyet és nekidőlt a falnak.

-Ő pedig – mutatott a másik férfira. – Peter Morgain, a lánya pedig Mary, aki angol-francia szakon végzett.

A bemutatás után a professzor még tovább folytatta monológját.

-Marius lánya, Laura, aki ide jár az iskolába, a Tizenhármas jegyében született. A mi feladatunk – nézett rá a fiatalokra – az lesz, hogy felkészítsük őt a feladatra, ami a Tizenhármasok küldetése, amióta világ a világ.

Marius alig hallhatóan sóhajtott egyet. Ránézett a két társra, akik viszont élénk érdeklődéssel hallgatták az igazgató beszédét.

-Marius! Te és Percy osztozni fogtok a dolgozószobán. Remélem nem gond?

-Dehogy. – hazudta. Igazság szerint szerette, hogy saját szobája van, így mindent úgy hagyott, ahogy akart, és senki nem szólt a rendetlenség miatt.

Néhány percig még beszélgettek az igazgatói irodába, majd Marius – csak az udvariasság kedvéért – megmutatta a dolgozószobát. Amikor kettesben maradtak Percyvel, a másik férfi rögtön megélénkült.

-Úgy láttam, nem iigazán örültél nekem… - kezdte óvatosan hihetetlenül erős francia akcentussal. Marius megütközve nézett rá. Ő is szereti az őszinteséget, de ennyire?

-Nem miattad. Az az igazság, hogy ha a saját dolgaimról van szó, elég rendetlen vagyok. És mostanában jobban szeretem a magányt.

-Megértem. – mondta halkan Percy, de nem folytatta. Marius szótlanul lépkedett mellette, de agya közben folyamatosan járt. Vajon elmondta Morgenstern, hogy mi történt? Azért nem is faggatja Percy? Talán tud mindent és azért nem akar kérdezősködni?

-Tessék. – nyitotta ki az ajtót, amikor odaértek. – Ez lesz a szobánk. Ha lehet, ne nagyon nézz körül. Minden össze-vissza van dobálva.

Marius most vette észre, hogy tényleg őrült nagy rendetlenség van. Tényleg nem nagyon törődött a tisztasággal. Az elmúlt hónapokban igazából csak akkor jött ide, ha magányra vágyott. Akkor elővett egy könyvet vagy egyszerűen csak zenét hallgatott, nem nézett körül, nem figyelt környezetére.

-Sziasztok fiúk! – hallatszott egy kedves hang. Marius szíve összeszorult. Ha nem tudta volna, hogy Anna meghalt, azt hitte volna felesége jött vissza. Mary Morgain hangja nagyon hasonlított a szeretett nő hangjára. Marius szinte kétségbeesett arccal nézett hátra. Úgy tűnt, a két új tanár észrevette a  levertséget. Mary gyorsan odalépett hozzá és a férfi karjára tette a kezét.

-Mondd ki. Akármit érzel, mondd ki és jobb lesz!

Marius, maga sem tudta miért, de elkezdett mesélni. Leült a kanapéra és folyt belőle a szó. Elmondta az elmúlt hónapok történéseit, elmondta hogyan érez és mennyire kétségbeesett. Percy és Mary csak hallgatták, nem szóltak bele. Még akkor sem mondtak semmit, amikor a szóáradat abbamaradt. Végül egy tétova mozdulattal Mary megölelte őt.

Marius tudta, hogy innentől kezdve nem kell feszengenie két új barátja előtt. Ismerik a múltat és a jelent és biztos volt benne, hogy mindig segíteni fogják őt.

Marius Leander egy átlagos nap végén két új barátra is szert tett, így este, amikor kicsit megkönnyebbülten lefeküdt rájött, hogy nem is volt ez annyira átlagos nap.