Hirtelen kicsap�dott az ajt�. Egy vadul cs�kol�z� p�r l�pett be rajta.  A f�rfi �vatosan tolta befel� a n�t �s k�zben a haj�t simogatta. Sz�p lassan k�zeledtek a szoba k�zepe fel� �s k�zben egy percre sem szakadtak el egym�st�l. Egyik�k sem vette �szre a kanap�t, ami az �tjukba ker�lt. Ahogy a n� h�tr�lt l�ba megakadt a hever�ben �s r�esett. A f�rfi csak elmosolyodott �s a n� f�l� hajolt. �jra megcs�kolta ugyanolyan hevesen, mint az el�bb. A n� nem ellenkezett, de l�that�an k�nyelmetlen volt ez a helyzet neki. Pr�b�lt kim�szni a f�rfi al�l, majd egy hirtelen mozdulattal megfordultak.

-Nem szeretek alul lenni. – morogta k�t cs�k k�z�tt franci�ul a n�.  A f�rfi nem v�laszolt, csak elt�rte a n� szem�be l�g� gy�ny�r� gesztenyebarna haj�t. P�r m�sodpercig m�lyen egym�s szem�ben n�ztek, majd a f�rfi keze a n� derek�r�l lassan felfel� v�ndorolt. Lassan elkezdte kigombolni a fels�t, amire a n� felugrott.

-Nem kellene ezt csin�lnunk, Percy! – ki�ltotta, b�r hangj�b�l nagyon is �rz�d�tt, hogy � igenis akarja ezt csin�lni. A f�rfi csak �rtetlen�l n�zett r�.

-Meg�g�rt�k a professzornak, hogy nem… - Elpirult. - …tudod…

Percy s�hajtva fel�llt.

-Mary! – �lelte meg a n�t, majd elh�z�dott t�le. A kezei m�g mindig a n� v�ll�n voltak, �gy Mary nem tudott elfordulni. – A professzor meghalt. �s � is �r�lne, ha…

-Nem! Tudod, hogy nem �r�lne. Nem v�letlen�l k�rte ezt…az �rz�knek tov�bb kell vinni�k a v�rvonalat �s ha mi…

-Nem akarunk �sszeh�zasodni! – ki�ltott kicsit m�rgesen Percy. Mary d�bbenten n�zett a f�rfira. B�r benne sem mer�lt fel az esk�v� lehet�s�ge, de ez �gy kimondva annyira m�s volt.

Percy l�tta, hogy megb�ntotta a szeretett n�t. Megint k�zelebb l�pett hozz� �s meg�lelte, majd a f�l�be s�gta:

-Ne haragudj!

 Mary csak �llt, mintha szoborr� v�ltozott volna. Percy, hogy tegyen valamit, �jra megcs�kolta. A n� nem tudott parancsolni az �rzelmeinek, � is ugyanolyan szenved�lyesen v�laszolt, ahogy el�tte a f�rfi.

N�h�ny percen bel�l m�r �jra az �gyon voltak.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? – k�rdezte halkan Percy.

-H�t persze.

Reggel Mary kor�bban �bredt. Fel�lt az �gyban �s a halkan szuszog� Percyt n�zte. Az �rzelmek csak �gy kavarogtak a n�ben. Szerette Percy, im�dta, �s t�nyleg szerelmes volt. Annyira r�g�ta ismert�k m�r egym�st �s az �vek sor�n kialakult ez a szeretet. Most is legsz�vesebben visszab�jt volna mell� �s megsimogatta volna a kisfi�s arcot. De nem tehette. Morgenstern professzor hal�la �ta � volt az �rz�k vezet�je, felel�ss�g tartozott a t�bbiek ir�nt �s neki kellett p�ld�t mutatnia. Az �rz�knek nem szabad egym�ssal szerelmi kapcsolatot kialak�tani. Ez egy fontos szab�ly volt, hiszen �gy az egyik �g nem �r�kl�dhetett tov�bb. Valamelyik sz�l� nem tudn� tov�bbadni v�rvonal�t �s �gy egy sz�l elveszne. �gy is kev�s �rz� volt a F�ld�n, h�t m�g ha egym�ssal h�zasodn�nak.

Nem! Soha t�bbet nem lehetnek egy�tt Percyvel!

Mary olyan gyorsan �lt�z�tt fel, mint tal�n m�g soha. K�nnyes szemmel n�zett Percyre, aki �ppen akkor fordult meg. Mary legsz�vesebben odament volna hozz� �s egy b�cs�puszit adott volna neki, de nem akarta fel�breszteni a f�rfit.

Hangtalanul kil�pett az ajt�n, de nem sokat ment. N�h�ny ajt�val k�s�bb �vatosan bekopogtatott.

-Szabad! – hallatszott egy f�rfi hangja.

Mary benyitott.  A szoba lak�ja m�r az ajt� t�loldal�n volt �s meglepetten n�zett Maryre. Gyorsan meg�llap�totta, hogy valami nincs rendben.

-Mi a baj?

Mary nem b�rta tov�bb. S�rva borult az el�tte �ll� f�rfi nyak�ba.

-Olyan h�lye vagyok, Marius! – mondta, mik�zben a f�rfi bevezette a szob�ba.

Marius k�rd�n n�zett a n�re �s v�rta a magyar�zatot. tudta, hogy hamarosan meg fogja hallani. Mary m�g k�nnyezett n�h�ny percig, majd �sszeszedte mag�t.

-Ostoba voltam, �s nem tudtam fegyelmezni magam.

-Mi a baj? - k�rdezte �jra Marius.

-Lefek�dtem Percyvel! – mondta alig hallhat�an a n�, mivel arc�t kez�be temette. – Tudom, hogy nem lett volna szabad. Tudom, hogy h�lyes�get csin�ltam. Meg�g�rtem a professzornak, hogy nem lesz semmi k�z�tt�nk, de…nem vagyok j� vezet�nek. A professzor hib�zott.

Marius �tkarolta Maryt.

-Ki lenne jobb vezet� n�lad? – k�rdezte halkan. – Im�dnak t�ged a di�kok �s te vagy a legt�relmesebb �s legmeg�rt�bb k�z�l�nk. Morgenstern nem is v�laszthatott volna jobbat. Percy miatt meg ne agg�dj. Ki fogj�tok heverni mindketten. Nem lesz semmi baj bel�le… Nem ti vagytok az els�k… �s val�sz�n�leg nem is az utols�k.

-De… de ha m�r �n sem mutatok p�ld�t? Morgenstern biztos sosem csin�lt ilyet. Pocs�k vezet� vagyok. �s… szeretem Percyt.

-Nem vagy pocs�k vezet� �s val�sz�n�leg Percy is ugyan�gy �rez. �s ne hidd, hogy ezzel megbocs�thatatlan b�nt k�vettek el. A sz�vnek �s az �rz�seknek nem lehet parancsolni. Ha a sors �gy akarja, akkor ti �sszefogtok h�zasodni �s gyerekeitek lesznek. �s gondolj arra, hogy akkor biztosan sz�letni fog egy �rz�.

Mary nem v�laszolt neki. Pr�b�lta �sszeszedni mag�t �s a k�ts�gbees�s, ami akkor volt benne, amikor idej�tt m�r kezdett csillapodni.

-Komolyan �gy gondolod, hogy nem lenne bel�le baj?

-Komolyan. – b�lintott a f�rfi.

Mary �jra elhallgatott. M�rlegelte a helyzetet �s d�nt�tt.

-Nem. – mondta imm�r mag�t meggy�zve. – Nem csin�lhatjuk ezt Marius. Szeretem Percyt – mondta a f�rfi meglepett arc�t l�tva. -, de nem fogom vesz�lybe sodorni magunkat, a net�n megsz�let� gyerekeinket �s a vil�got. Sz�ks�g van az �rz�kre �s nekem, mint vezet�t�knek kell p�ld�t mutatnom. Ha �n nem �ldozom fel a boldogs�gomat, akkor senki.

-Mary! Ez felesleges �ldozat. – r�zta a fej�t Marius.

-Nem az. Meg kell tennem, hogy ne b�ntudatban �ljem le az �letemet.

Mary ezzel befejezettnek tekintette a besz�lget�st. Fel�llt �s Mariushoz fordult.

-K�sz�n�m, hogy meghallgatt�l. �s k�sz a seg�ts�get.

Amikor Mary Morgain kil�pett Marius szob�j�b�l megk�nnyebb�l�st, ugyanakkor m�lys�ges f�jdalmat �rzett.  Tudta, hogy helyesen cselekedett: a szab�lyoknak �s �g�ret�nek megfelel�en d�nt�tt. De t�nyleg ez volt a helyes? Ezt majd a j�v� d�nti el.