E.S.:

És más fontos alakok?

P.F.:

Itt is ugyanaz van érvényben: az összes figura egyedi és mind az én fantáziám szüleménye és nem igazi példaképekről mintázottak – a következő kivétellel: egyes tanárok megrajzolásánál néhány olyan tanárt inspirált, akikkel az iskolaéveim alatt találkoztam.

E.S.:

A Laura és Aventerra titkai című könyvben Laurának egy másik problémája is van. Ő egy tanuló erősségekkel és gyengeségekkel. A fiaid voltak a példák az iskolai problémákra?

P.F.:

Nem – egyáltalán nem. Habár az iskolai teljesítményükben nagy különbségek voltak, sosem volt komoly probléma a felsőbb osztályba való kerülés. De sok Laurához hasonló tanuló van, így a karakternek ez az oldala nemcsak nagyon valóságközeli, hanem erősíti a hősnő azonosítását is. Vagy máshogy kifejezve: Laura iskolai problémái inkább dramaturgiailag megalapozottak, mint a fiaim iskolai problémáiról szólnak.

E.S.:

A könyv a jó Laura és a gonosz Borboron harcáról szól. Nincs a téma már egy kicsit agyonbeszélve?

P.F.:

Éppen ellenkezőleg: A jó és a rossz, a fény és a sötétség közötti harc nagyon aktuális manapság, hiszen ezzel foglalkozik az emberiség a létezésének kezdete óta. Minden mítoszban, mondában és legendában minden nép, teljesen mindegy a világ melyik részén élnek, erről az összetartozásról beszél. Ezt mindenféle módon el lehet mesélni – krimiként, akció-thrillerként, drámaként és még melodrámaként is. Én a fantasyt választottam, mert ebben  a műfajban ez az örök konfilktust a saját példás formájában lehet bemutatni.   

E.S.:

Miért olvasnak a gyerekek könyveket Lauráról? A fantasztikum miatt? A természetes leírások miatt? Mert mást tud csinálni, mint a többiek?

P.F.:

A számos olvasói levélből azt tudom kiszűrni, hogy a különleges képességek miatt, amikkel Laura rendelkezik. Természetesen ezt nagyszerűnek tartják, és biztosan szívesen birtokolnák ők is.  Mégis van egy teljesen más véleményem, miért nemcsak Németországban, hanem időközben 20, a világ teljesen más táján lévő országában is olyan szívesen olvasnak: azért, mert Laura olyan „normális” – mint az olvasók, teljesen mindegy, hogy fiatalok vagy öregek, nők vagy férfiak, mégis képesek Laura helyzetébe képzelni magukat. Laura a mi valódi világunkból jött – és egy fantasztikus környezetben kell helytállnia. Ehhez jön, hogy Laurának ez nem pottyan az ölébe, hanem saját magának kell megküzdenie érte, átkozottul meg kell erőltetnie magát és újra és újra nagy bátorságot kell tanúsítania, hogy a nehéz feladatait véghezvigye. Az is segít az olvasónak az izgalmas történetet megérteni, hogy a sorsuk hasonló.  Természetesen nem él át mindenki megerőltető kalandokat, hogy Laura, de végül is mindennap megerőltetjük magunkat, hogy a követelményeket, amiket naponta az élet hoz – legyen az az iskolában, a családban vagy akárhol – a legjobban véghezvigyük.

E.S.: Hogyan élted át Laura Leander kalandjait? Te is olyan izgatott voltál, mint az olvasók?

P.F.: Az, hogy a szereplők helyébe képzeljem magam írás közben, néha nekem is olyan megerőltető volt, mint később az olvasóknak. Mindig megpróbálom a hőseim problémáit és nehézségeit külső pontból szemlélni. Ezért nem egyszer történet meg velem, hogy Laurát egy olyan kilátástalan helyzetbe vittem, amiből magam sem tudtam mi kerekedik ki és ezért lázasan gondolkoznom kellett, hogyan mentsem meg a szerencsétlen lányt. És amikor a pulzom gyorsulni kezdett, már tudtam, hogy később az olvasók is hasonlóan fognak érezni.

E.S.: Laurán kívül mindkét oldalon nagyon sok jó és rossz szereplő van. Emlékszel, hogy keletkeztek ezek a személyek?

P.F.: Aventerra egy olyan világ, ahol az emberiség minden mítoszának és legendájának szereplőjét testi valójában is megtalálhatjuk. Sok figura ezért kvázi „sablonos karakter”, akik ezekben vagy hasonló alakokban jelennek meg az emberiség összegyűjtött mesetárházaiban. Ő nagyon praktikusak voltak, amikor kitaláltam Aventerrát, és bekerültek a történetembe. Más figurák, mindenekelőtt a Földön és különösen az internátusban, spontán megérzések voltak, akik dramaturgiai fontosságú szerepeket töltöttek be.