Mary kicsit mérgesen nézett Chrisre.

-Ezt azért nem kellett volna. Teljesen ledöbbentem hirtelen megjelenéseden. Legalább valakinek szólhattál volna.

-Szóltam is. – szólt halkan. – A professzor tudta, hogy jövök. Vagyis…azt tudta, hogy visszajövök.

-De miért jöttél el Angliából?

-Azért mert nem akartam oda járni. – mondta, miközben elindultak a tanári felé. – Már akkor sem, amikor apám beíratott oda. – ránézett a tanárnőre, aki az őszinte gyűlöletet vélte felfedezni a lány szemében.

-Annyira rossz volt? – kérdezte Christől. A lány nem válaszolt, csak bólintott. Eközben Chris nézelődött a folyosókon.

Semmi sem változott…-gondolta.

Közben elértek a tanári ajtajához és beléptek a szobába, ami szinte üres volt. Csak egy ember állt az egyik ablak mellett, Marius Leander. A férfi megfordult az ajtó csukódásának hangjára. Mosolyogva közelebb lépett, miközben megkérdezte:

-Nektek nem kellene órán lennetek?

-De, csak Chris váratlan megjelenése kicsit megzavart.

Mikor Marius kérdőn nézett a lányra ő válaszolt.

-Most jöttem haza. Az elmúlt másfél évet Angliában, egy jó hírű iskolában töltöttem.

Ezután belekezdett a történetének rövid elmesélésébe. A felnőttek megtudták, hogy Chrisnek végig hiányzott Ravenstein, de apja nem engedte neki, hogy hazajöjjön. Egy héttel ezelőtt, apja tudta nélkül, Chris „elszökött” az iskolából és visszajött Németországba. Persze rögtön Ravensteinbe jött, az egyetlen helyre, amit otthonának nevezhetett.

-Laura tudja már, hogy itt vagy?

Chris arcáról lehervadt a mosoly.

-Az az igazság, hogy miután te eltűntél…szóval mi összevesztünk…elég komolyan. Én már több mint egy éve nem beszéltem Laurával. Ennek ellenére Morgenstern professzor szeretné, ha odaköltöznék a szobájába.

-Én is örülnék neki, ha kibékülnétek…

-Nehogy azt hidd, hogy én nem próbáltam. De miután elmentem, már csak e-maileket tudtam neki írni, mert persze a telefonját nem vette fel, ha én hívtam. Már megbocsáss, de a lányod elég haragtartó…pedig még igaza sem volt. – dörmögte halkan az utolsó pár szót.

-Nem tehetek róla. Ha itt lettem volna…

-Jó. – zárta le végül a témát Chris. – Beszéljünk másról. Laura most már nem tud elbújni előlem.

Laura az ágyán ült, amikor kinyílt az ajtó. Egy régen látott barátnő lépett be. Barátnő? Ebben nem volt biztos…az a veszekedés.

-Chris! Mit keresel te itt?

-Visszajöttem, és most itt fogok aludni…veled…egy szobában. Szóval este mindenképp látnod kell, még akkor is, ha nem akarsz.

Laura mérgesen felpattan és odalép a lány elé.

-Azt hiszed, hogy most ezzel mindent megoldasz? Nem tudod jóvá tenni azokat a dolgokat, amiket akkor…régen csináltál.

-Laura! Akkor nem gondoltam végig a dolgokat. És te sem. Mindketten hülyék voltunk. Azt a veszekedést nem törölhetjük el, de újra kezdhetjük az egészet.

-Nem akarom újra kezdeni. – szólt, majd kirobogott a szobából. Chris szomorúan nézett utána, majd az ajtóhoz lépett és becsukta.

-Ennyire nem lehet makacs. – ült le ágyára. Rápillantott csomagjára, felállt és nekilátott a kicsomagolásnak. Most már itt marad…és mindent elrendez kettejük között.

Eközben Laura apja szobája felé vette az irányt. Amikor odaért kopogtatás nélkül berontott. Mariuson kívül még Percy, a tesitanár is a szobában tartózkodott, de ez Laurát nem zavarta. Mérgesen ránézett a két férfira és haragosan megszólalt:

-Ti tudtátok, hogy itt van? Tudtátok, hogy ott fog aludni, ahol én? És nem szóltatok nekem. Ennyit azért elvártam volna. Főleg tőled. – nézett rá a meglepődött tesitanárra.

-Mii? Kii van iitt? És ’ol? Nem értek semmiit.

-Jajj! Ne játszd meg magad! Tudom, hogy tudod, hogy itt van Chris. – Percy elnevette magát. – Mondtam! – kiáltott diadalittasan Laura.

-Nem tudtam, ’ogy iitt van. – emelte fel védekezőn kezét a tanár. – Csak tetszett az utolsó mondatod.

Laura már újra szólásra nyitotta száját, de Marius megelőzte:

-Tényleg nem tudhatott róla. Én is csak egy órája találkoztam Chris-szel.

-Szóval te is tudtál róla…

-Látom, ma már nem lehet veled értelmesen beszélni. Este itt alszol, nehogy kárt tegyetek egymásban Christine-nel. Holnap pedig megbeszélitek ezt az ügyet.

Laura mérgesen nézett az apjára.

-Ja, és előre szólok, hogy holnap jönnek Markék is.

-Az öcséd? – kapta fel a fejét Percy.

-Igen. Rég láttuk egymást. – mosolyodott el Marius. – Laura, kérlek, szólj Lukasnak is.

Az este mindkét lánynak nyugodtan telt. Laura apjával és öccsével, míg Chris Percyvel és Maryvel beszélgetett. A felnőttek próbálták jobb belátásra téríteni a lányokat – kevés sikerrel.

Másnap reggelinél Laura még mindig nem beszélt Chris-szel, Lukas mégis odahívta a lányt az asztalukhoz. Reggeli közben a fiú próbálta megbékíteni a két lányt, de neki sem sikerült.

Laura első órája matek volt. Felkészült a legrosszabbra. Tudta, hogy „kedves” tanárnője rögtön rá fog szállni. Előtte viszont az osztályával kellett találkoznia. Belépett a terembe, úgy tűnt semmi sem változott. Mindenki vidáman beszélgetett. Laura elé egy szőke fiú lépett.

-Szia Laura! Örülök, hogy visszatértél.

-Á, Philipp! Megijesztettél. – szólt Laura, akit meglepett a fiú váratlan megjelenése.

-Jól vagy? – kérdezte kedvesen a fiú. Laura tudta, hogy aventerrai útjára kíváncsi, de még nem döntötte el, hogy elmeséli-e a srácnak.

-Igen, jól vagyok. – mosolygott rá, majd elindult a helye felé. Mr Cool követte.

-Ideülhetek melléd? Alex beteg, és Kaja sincs itt. Egyedül pedig nem lehet kibírni egy matekórát.

-Persze, ülj csak ide. A matek tényleg borzasztó.

Ebben a pillanatban lépett be Rebekka Taxus talpig rózsaszínben.

-Tényleg semmi sem változott – gondolta magában Laura.

A tanárnő körülnézett, szeme megakadt Laurán. Gúnyosan elmosolyodott, majd megszólalt:

-Látom, Laura visszatért körünkbe. Ész látom, hogy épszégben.

-Ennek természetesen az egész osztály örül! – kiáltott Philipp. A tanárnő persze nem volt elragadtatva a rendbontástól.

-Úgy gondolom, Philipp szeretné felírni a házi feladatot. – mikor a fiú felállt, hozzátette: - Jegyre.

Mr Cool megállt egy pillanatra, majd egyre gyorsabban dobogó szívvel lépett a táblához. Mint a legtöbben az osztályban, ő sem tudta megoldani a feladatot. Laura az előtte ülő stréber „Pötyi” Palihoz hajolt.

-Add ide a füzetedet, vagy nagyon megjárod.

A gyáva fiú persze engedelmeskedett. Laura abból próbált súgni Philippnek. Nem sok sikerrel, mivel a tanárnő a második súgásnál rászólt:

-Laura! Az elszőt még elnéztem, de ha még egyszer szúgni próbálsz mindketten egyeszt kaptok!

A lányt persze ez nem tartotta vissza…sajnos. Pinky – ahogy becenevén hívták a tanárnőt – beváltotta fenyegetését, Laura és Philipp is egyest kapott.

-Azért köszi. – ült le a fiú.