A Gördülő Kövek Tengerének kicsi szigetei ünnepi lázban égtek. Mindenki várta már Salina hercegnőt, aki a királyság trónörökösével, Ertonnal házasodott volna össze. De a hercegnő késett. A király már követeket küldött eléjük, de még egyik sem ért vissza. Se a hercegnővel, se nélküle. Viszont ezen a reggelen egy fekete zászlós hajó kötött ki a főváros szigetén, majd két fekete ruhába öltözött lovag vágtatott el a város felé. Sokan gondolták úgy, hogy Fekete Lovagok érkeztek az országba, mások viszont azt állították, hogy Rover király, a Karuuni fennsík királyának követei. A fekete ruhás alakok a királyi várba siettek és azonnali kihallgatást kértek a királytól. Természetesen rögtön bejutottak. Az uralkodó remélte, végre híreket kap a fia mennyasszonyáról. A két férfi a király elé lépett, majd rögtön belekezdtek a látogatásuk okának leírásába:

-Sajnálattal kell közölnöm uram, hogy Rover király úgy döntött, mégsem akarja fiadhoz adni a lányát.

Látva a király megdöbbent arcát, tovább folytatta:

-A lány túl makacs, nem tetszik neki felséged fia. A király pedig nem akar rosszat egyetlen lányának. Sajnáljuk. – meghajoltak, majd kimentek a teremből.

A király megkövülten nézett a két követ után. A trónteremben tartózkodók nem mertek mozdulni vagy megszólalni, mindannyian féltek az uralkodó haragjától. A király őrjöngve kezdte mondanivalóját:

-Mit képzelnek ezek magukról? Nem tetszik a fiam? Biztos találtak valaki mást! Nem tehetik ezt meg velem. Azok a gyerekek fiatal koruk óta egymásnak vannak szánva. Én is találtam volna jobb feleséget a fiamnak. Komolyan azt hiszi Rover, hogy csak az ő lánya kell Ertonnak? Na nem. Ezt még megbánja az a szemtelen féreg. – mérgesen rákiáltott az egyik apródra. – Hívasd ide a főkapitányt! – majd a többi jelenlévő nézett. – Háborút indítunk a Karuuni fennsík ellen.

Hamarosan megérkezett a főparancsnok is, a király vele is közölte a tervét.

-A csapatok két napon belül induljanak el a fennsík felé. Minél hamarabb meg akarom bosszulni ezt az aljasságot.

-Uram. – kezdte óvatosan a kapitány. – Ennyi idő nem elég… - a király gyilkos pillantására elhallgatott. – Igenis. Rögtön riasztom az összes többi egységet is. Három nap múlva kész lesz a hadsereg. A tenger túlpartján fogjuk várni, felséged parancsait. –meghajolt majd elindult a hadsereg főhadiszállására. Tudta, hogy őrület, amit a király kér, de azt is megértette, hogy a felséges uralkodó most nem tud ésszerűen gondolkodni. Három nap múlva már, amikor a túlparton lesznek, talán a király is nyugodtabb lesz. A főhadiszálláson elkezdte megtervezni a támadást. Egy fiatal katona lépett be a szobába.

-Uram, igaz az, hogy háborúba megyünk?

-Nem tudom. – nézett rá komolyan a fiatal katonára. - Remélem nem. Nem tudom, mivel bosszantották fel így a királyt, de remélem minél hamarabb jóvá teszik. Ez a háború egyik fél számára sem előnyös. Főleg ilyen időkben.