Chris végül nem beszélt Laurának az álmáról. Igazából senkinek sem beszélt róla. Úgy döntött – néhány unalmas tanórán -, hogy nem volt fontos, így nem is kell senkinek sem tudnia róla. A délelőtt hamar eltelt, végül a két lány már a Leander család hohenstadti háza előtt áll.

-De rég voltam itt. – szóltak szinte egyszerre, majd egy vidám pillantást váltottak. Beléptek az ajtón, első útjuk a konyhába vezetett. Mivel meleg, szinte tavaszias, őszi nap volt, ezért Laura töltött mindkettejüknek egy-egy pohár vizet. Ekkor hangok ütötték meg a fülüket, majd két alak jelent meg a konyhaajtóban. Laura mosolyogva fordult arrafelé, de arca rögtön dühössé vált.

-Hogy kerülsz te ide? – kiáltott rá a nőre aki apja mellett állt. A pohár kiesett a kezéből, majd elindult a felnőttek felé. Elkeseredetten nézett az apjára. – Az hittem kidobtad innen ezt a nőt! Ha tudtam volna…

-Laura! – szólt rá halkan Marius.

A lány nem hallgatta meg a férfi magyarázatát, elindult szobája felé. Útközben összetalálkozott Lukasszal és Haldorral.

-Hát ti itt vagytok? – kiáltott rájuk, majd öccsére nézett. – Te tűrted, hogy itt maradjon? Te nem buktál ki azon amit a papa csinált?

Lukas nem tudott mit mondani, értetlenül nézett nővérére.

-Laura…- kezdte ő is, de a lány az ő válaszát sem várta meg. A két fiú szó nélkül nézett Laura után, végül az ajtócsapódás hangja után továbbindultak. A konyhába érve Lukas rögtön rájött mi baja volt a testvérének.

-Sayelle. – morogja, szinte csak magának, bár mindenki hallhatta.

-Úgy látom, nem látnak itt szívesen. – fordult a nő Mariushoz. Lassan elindult az ajtó felé. A férfi habozott, végül mégis csak Sayelle után szólt:

-Várj! Maradnod kell! Nélküled sosem bírtam volna.

-Látod, hogy Laura nem tud együtt élni velem. Ezt próbáltam elmagyarázni…

-Laurával majd én beszélek. Kérlek, maradj.

A nő hosszan nézte a férfit. Nem tudta eldönteni mit tegyen, végül halkan szólalt meg:

-Nem tehetem. Túl sok minden történt. És te nem voltál itt. – Marius szólásra nyitotta száját, de a nő leintette. – Tudom mit akarsz mondani, de komolyan azt hiszed, hogy hiszek neked? Marius! A gyerekeid lehet, hogy elhiszik ezt a mesét, de én nem.

-Szerinted csak kitaláltam egy történetet egy új világról? Ennyire őrültnek nézel? – Marius arcán csalódottság tükröződött. – Azt hittem, hogy elég ideje ismerjük egymást ahhoz, hogy higgy nekem. De úgy látom, nem ismertelek meg eléggé. Sajnálom. – Marius becsukta az ajtót, majd nagy sóhajtással dőlt neki.

- Minden rendben? – lépett ki a konyhából Lukas.

- Igen. – szólt és elindult a konyha felé. Belépve látta, hogy Chris és Haldor a földről szedi össze az összetört pohár maradványait, Lukas pedig egy rongyot hozott, hogy feltörölje a vizet. Néhány másodpercig senki sem szólt, majd Marius törte meg a csendet.

-Beszélnem kell Laurával. – kiment, majd Lukas is követte. – Kell valaki aki oldja a feszültséget.

Chris leült a földre és elkezdett a törött darabokkal játszani. Haldor melléült és figyelte a lányt.

-Úgy látom, már csak én kellettem ide. Lauráéknak nagyobb gondjuk is van, mint engem pátyolgatni. Miért kellett nekem idejönnöm?

-Mi a baj? – nézett rá a fiú kedvesen.

-Te nem tudsz ezen segíteni. Vagyis lehet, hogy tudsz, de szerintem nem. – mélyen Haldor szemébe nézett, és látta benne a segíteni akarást. Végül úgy döntött, elmondja a fiúnak az egész történetet.

-Nem tudom hallottál-e már az Őrzőkről. – a fiú csak egy fejcsóválással jelezte, hogy nem.

–Akkor ez hosszabb lesz, mint ahogy gondoltam. – szólt és belekezdett a hihetetlen történetbe, amit ő majdnem két évvel ezelőtt hallott:

-Az Őrzők különleges emberek a Földön, akiknek a feladatuk, hogy megvédelmezzék az embereket a Gonosz Erőktől…

-…aztán az előző Napfordulón apám elment Aventerrára, engem pedig Angliában hagyott. Úgy döntöttem, hogy eljövök, mert most már nem tud megakadályozni ebben.

-Miért ment oda? – nézett rá a fiú. Chris meglepődve pillantott Haldorra.

-Te hiszel nekem? Nem sokan tették ezt. Bár nem is mondtam el olyan sok embernek.

-Igen hiszek. Mit gondolsz nem hallottam furcsa történeteket Mariusról? – nevetett Haldor.

Chris mosolyogva folytatta: - A kérdésedre válaszolva, nem tudom miért ment oda. Részben ezért is jöttem ide. Hátha tud valaki válaszolni rá. De sajnos még nem találtam meg a választ. Remélem, azért egyszer megtudom.

Haldor bátorítóan és kitartóan mosolygott rá: - Biztos vagyok benne, hogy egyszer rájössz. Okos lány vagy.

-Köszi. – pirult el Chris. A hosszú történet után a csend már bosszantó volt mindkettőjük számára. A lány felállt, Haldor követte példáját. Ezután egy váratlan dolog történt, amire valójában egyikük sem számított. Haldor odalépett Chris mellé, gyengéden felemelte a lány állát és megcsókolta. Chris hirtelen ugrott hátra, meglepve ezzel a fiút. Nem szól semmit, csak döbbenten nézett Haldorra. A fiú idegesen kérdezte meg tőle:

-Nem…nem akarod…?

-Mit?

-Nem akarsz velem járni? – nyögte ki végül. Chris gyorsan elkapta a pillantását a fiúról. Lassan megfordult és kitartóan a csapot nézte.

-Figyelj Haldor. Én nagyon bírlak téged, és tényleg…igazán tetszel nekem…de – váratlanul megfordult, Haldorhoz lépett és megfogta a kezét - …de mégis csak Laura unokatestvére vagy.

-És ez miért baj?

-Nem járhatok veled csak úgy. A legjobb barátnőm…jól ismerem Laurát. Nem…ezt nem tehetem meg.

Chris Haldorra nézett, a fiú szemében szomorúság csillogott. Látszott rajta, hogy nagyon csalódott.

-Szóval csak nem akarod elmondani neki?

-Mi?

-Akkor nem mondjuk el Laurának. Nem kell neki mindenről tudnia. Chris! Kérlek… Legyél a barátnőm. – Haldor féltérdre ereszkedett a lány előtt.

-Hal…Haldor! – hangja akadozott. Még senki sem kérte őt semmire ilyen szépen. – Jól van. – egyezett bele végül.

-Ez az. – ugrott fel a fiú, majd újra megcsókolta Christ. Most a lány nem ugrott el. – Köszönöm.

Chris nem válaszolt. Mit csinálok? – kérdezte magától. – Most békültem ki Laurával. Ha ez kiderül, biztos, hogy soha többet nem fog beszélni velem. De Haldor olyan aranyos fiú. Mégsem függhet Laurától minden kapcsolatom!