-Megérkeztünk! – sóhajtott fel Irodan.

-De még nem szabadítottuk ki a fiút! – figyelmeztette a gyerekeket Riaanu. – Nagy veszélyben vagyunk. A sárkányok bármikor elkaphatnak minket. Szerencsére ismerek egy fogadót. Ott megszállhatunk, és biztonságban pihenhetünk. Gyertek!

Riaanu mutatta az utat. A férfi jól ismerte a várost. A gyerekeket szűk sikátorokon vezette őket, ahol a nagytestű sárkányok nem fértek volna el. Végül egy romos házhoz értek.

-Nem egy vendégcsalogató hely, de itt legalább nem fognak minket zavarni.

-Riaanu, laknak itt a sárkányokon kívül más lények is? – nézett körül Alienor.

-Igen. Elég változatos környék ez.

-Hol lehet Alarik? – tért a lényegre Irodan.

-Valószínűleg a központban. – kis szünet után folytatta. – Nincs sok időnk. Hosszú volt az út idáig.

-Mennyi időnk lehet még? – kérdezte félénken Alienor.

-Nem tudom pontosan, de szerintem egy napnál nincs több. De most pihennetek kell!

Riaanu beterelte őket az ajtón és a pulthoz lépett. Odahajolt a csaposhoz, aki – miután egy kis csomag esett le elé – vigyorogva lépett ki a pult mögül.

-Gyertek utánam! Megmutatom a szobát!

Egy rozoga lépcsőn kellett felmenni a hálórészleghez. A szoba sem volt jobb, mint maga az egész épület. Egy nagyobb ágyon kívül semmi sem volt a szobában.

-Jó pihenést! – mondta a kétes kinézetű csapos, majd becsukta az ajtót.

-Ennyi pénzért nagyobb szobát is adhatott volna. – morogta, szinte csak magának Riaanu. – Feküdjetek le! Addig én megpróbálom kideríteni hol van Alarik. – megfordult és ő is elhagyta a helységet.

Irodan Alienorhoz fordult.

-Tényleg feküdj le. Fáradtnak tűnsz. Majd én őrködöm. Nem érzem magam biztonságban itt.

-Én sem. És te is fáradt vagy.

-Jó, de én vagyok az idősebb és a fiú, ezért te alszol először.

Alienor nem vitatkozott tovább. Elterült az ágyon és rögtön el is aludt. Irodan hátát a falnak támasztva leült a földre. Riaanu hamarosan visszaérkezett és ő is leült Irodan mellé.

-Aludj te is! – súgta oda a fiúnak.

Mikor Irodan felébredt már sötét volt.

-Most kell elindulnunk. – szólt Riaanu. – Éjszaka könnyebb behatolni a sárkányok börtönébe.

A férfi újabb szűk utcákon vezette Alienort és Irodant. Végül egy óriási épület elé értek, ahol több sárkány is mászkált.

-A sárkányok palotája. – súgta Riaanu. – Óvatosak legyetek, ne csapjatok zajt.

Az első falon sikeresen átjutottak, az őrök nem vették észre őket. A börtön épületébe viszont már nehezebb volt a bejutás.

-Irodan segítened kell. Tied a bal oldali! – fordult a fiúhoz Riaanu. Mindketten fogták a kardjukat, a sötétben a sárkányok mellé lopóztak, és oldalról leszúrták őket. Bejutottak a börtönbe is.

-Hol lehet Alarik?- kérdezte Alienor.

-Gyertek utánam! Én tudom.

Újabb hosszú folyosók következtek, mire eljutottak a börtön talán legsötétebb részéhez.

-Alienor, most te jössz. Ott van a kulcs a cella mellett. Csak le kell emelned és kinyitnod az ajtót.

A lány csendben indult el az ajtó felé. Már nyúlt a kulcsért, mikor egy mély, hideg hang szólalt meg mögötte.

-Meg ne próbáld!

Riaanu és Irodan ijedten néztek össze a rejtekhelyen. Az események hihetetlenül gyorsan zajlódtak. Az őrsárkány kihúzta a kardját és Alienorra szegezte. Eközben Irodan és Riaanu egyszerre ugrottak elő és a sárkány hátába szúrták a kardot. Az üvöltést a többi őr is meghallotta, rögtön odarohantak és próbálták megfékezni Alarik kiszabadítását. Alienor észnél volt, gyorsan lekapta helyéről a kulcsot és kiengedte testvérét. Alarik nem hitt szemének, de a lány rászólt:

-Ne ámuldozz Alarik! Gyorsan, segítsünk a többieknek! – és közben a fiú kezébe nyomott egy kisebb kardot. Végül sikerült valahogy átverekedniük magukat a sárkányakadályon. A palotában már mindenhol riadót fújtak, így továbbjutáshoz újabb harcokra volt szükség.

Végül a falakon túl már szabad volt az út. Riaanu újból gyorsan elvezette őket a fogadóhoz.

-Gyorsan! Lóra! El kell innen mennünk.

Riaanu maga elé kapta Alienort, a két fiú pedig a másik két lóra pattant fel. Fél óra gyors vágta után már a Sárkányok Birodalmán kívül voltak. Ekkor Riaanu úgy döntött, hogy a lovaknak és nekik is kijár egy kis pihenés. A férfi tüzet rakott és a kis csapat aköré telepedett le. Alarik hálásan nézett végig a többieken.

-Köszönöm, hogy kiszabadítottatok. Nem is tudom mi lett volna…

-Akkor reggel meghaltál volna. – mondta neki Alienor.

-Egyébként nem tesz semmit. – folytatta Irodan. Majd Alarik kérdő tekintetére folytatta: - Látom, meg szeretnéd kérdezni, mit keresek én itt… - a fiú röviden elmesélte az elmúlt napok történéseit.

-És te? – nézett rá – a most patkányformában lévő – Riaanura. Ő is elmondta rövid történetét, így most már Alarik is tisztában volt mindennel.

-Még egyszer köszönöm. – mondta végül.

-Holnap indulunk csak tovább. – döntött végül Riaanu. – Remélem, nem követnek minket…bár akkor már utolértek volna. Pihenjetek!