Ravenstein várát sötétség vette körül. A parkban már felgyújtották a lámpákat, a kollégium szobáiban is égtek a villanyok. Mivel az este hűvös volt, az ég pedig felhős, nem sok diák járkált az udvaron. Ez jó volt Chris és Haldor számára, akik nem akarták, hogy bárki is észrevegye őket. Egy fa alatt ültek, ahova nem ért el a fény.

-Hidd el Chris, szívesen maradnék még, de haza kell mennem. Nekem is kell iskolába járnom.

-Persze… megértem. – szólt beletörődő hangon. – De nagyon hiányozni fogsz. – átölelte a fiút, majd egy puszit nyomott az arcára. –Mikor indulsz?

-Holnap reggel. De hétvégén eljöhetnél…

-Majd megbeszéljük, jó?

-Persze. – bólintott Haldor. Leült a földre, majd felnézett az égre. – Ismered a csillagokat?

-Nem igazán. Sajnos. – tette hozzá a fiú csalódott arcát látva.

-Gyere ide. – húzta magához Christ Haldor. – Nézz fel az égre és egyszerűen figyelj rám.

Az estét mindketten nagyon élvezték, de az álomrandinak is egyszer vége kellett, hogy szakadjon.

-Haldor! Fel kell mennünk.

-Még ne…

-Muszáj. A tanárok mérgesek lesznek, ha nem leszünk meg. – nevetett. – Na jó, nem ezért. Ha nem érünk vissza időben, Laura kérdezősködni fog. Ezt pedig nem szeretném.

-Jó, gyere menjünk. – fogta meg Chris kezét a fiú.

Egyikük sem vette észre, hogy egyszerre többen is figyelték őket. Két alak a parkban nézte őket, egy pedig az ablakból.

Az előcsarnokban aztán elváltak útjaik. Haldor a fiúk részlege felé indult, Chris pedig még sokáig nézett utána. Halk léptek zajára eszmélt fel, de már késő volt. Rebekka Taxus állt előtte, a maga félelmetes valójában. Úgy tűnt, ő is meglepődött azon, hogy a lány ilyenkor itt találja.

-Hát te mit kereszel itt? – kérdezett rá egyszerűen.

-Öhm…- próbált Chris valami jó indokot keresni.

-Nem iszmered még az iszkola házirendjét?

-Neee….vagyis de. Csak… - ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és belépett rajta a megmentő, aki gyorsan átlátta a helyzetet.

-Chriis! Téged kereslek már miióta. Azt ’iittem lenn találkozunk a tornateremben.

Chris egy pillanatig szótlanul állt, majd rájött, hogy Percy csak segíteni szeretne neki.

-Ja, tényleg. Bocsánat. Én úgy emlékeztem, hogy itt.

-Semmii gond, bár téged vártalak egész este. Szóval, - nézett Pinkyre. – egyedül az én hiibám, hogy Chriis iitt van. Gyere! – intett a lánynak, és kivezette a parkba.

-Viigyázz Rebekka Taxusszal. Ne ’aragíítsd magadra, mert akkor nem éled túl ezt az évet.

-Miért beszélsz úgy, mintha új lennék. Nagyon jól tudom… kicsit elbambultam.

Percy hallgatott egy darabig, majd tovább folytatta:

-Csak azt tudnám, miit kerestél te ott…de nem iis ez a lényeg. Kerestelek már. A professzor látnii szeretne.

-Miért?

-Túl sok a kérdés. – mondta rejtélyesen Percy. – Majd megtudod.

A professzor háza semmit sem változott azóta, hogy Chris utoljára járt itt. A szoba még mindig hatalmas volt és barátságos, meleg fénnyel égett a tűz a kandallóban.

-Üdvözlünk újra az Őrzők között Chris. – állt fel Aurelius Morgenstern a kör alakú asztaltól. – Kérlek foglalj helyet közöttünk. – mutatott rá egy székre Laura mellett. A lány vidáman mosolyogott rá, de amint Chris leült, barátnője szemrehányó hangon a fülébe súgta: - Hol voltál egész délután? Mindenhol kerestelek…

Chris szerencséjére Morgenstern újra elkezdett beszélni.

-Azért vagyunk itt, hogy segítsünk Chrisnek megfejteni az álmait, amik véleményem szerint fontosak.

A lány felkapta a fejét és körbenézett: - Honnan… - szeme megakadt Mariuson. – Hát persze. – bólintott Chris.

-Kérlek, meséld el az álmaidat!

Chris belekezdett a történetbe, majd utána elmondta a Mariustól kapott lapok tartalmát is.

-Tehát Hermann von Berg mindenhol egy vérengző gyilkosnak van beállítva. De az álmaimban teljesen normálisnak és kedvesnek tűnt.

-Senki sem tudhatja, hogy melyik lehet a valóság. –szólt közbe a professzor. – Ezt kell kiderítenünk.

-De hogyan? – kérdezte Chris.

A beszélgetésbe rövid szünet állt be, mindenki elgondolkozott a megoldáson.

-Álomutazás! – kiáltott fel Laura. – Ez a legegyszerűbb. Visszamegyünk és megnézzük mi történt.

-Ez igen veszélyes… - szólt Morgenstern.

-Igen, tudom, de már voltunk Percyvel egyszer abban a korban.

-Ezért még veszélyesebb. Reimar von Ravenstein megismerhet titeket.

-És mikorra mennétek vissza? – kérdezte Mary is, akinek szintén nem tetszett az ötlet. – Nem tudjuk pontosan, mikor került Berg Ravensteinhez.

-De tudjuk. – ellenkezett Chris. – Valahol olvastam. Ez nem lehet gond.

-Viszont te régen utaztál az időben. – próbálkozott újra Mary. – Fárasztó lenne számodra az út.

-Laura is kibírta a legutóbb…és szerintem most is kibírná. És ha Percy vagy Marius eljön velünk, akkor biztos nem lesz semmi gond. El kell mennünk. Ki kell derítenünk mi történt Hermann-nal! – közben kérlelő tekintettel nézett a professzorra.

-Én nem tilthatok meg nektek semmit. A ti döntésetek, hogy elmentek-e, de tudjátok nagyon jól, hogy a múltat nem változtathatjátok meg.

-Nem akarom megváltoztatni! Csak meg akarom nézni. Szóval, ki jön?

-Marynek igaza van. – szólalt meg Marius. – Régen álomutaztál. Nem kellene jönnöd.

-Egyszer mindent el kell kezdeni. – mosolygott a lány.

-Te tudod… de ha valami bajod lesz…

-…akkor én vagyok érte a felelős. Ez természetes.

-Mivel aggódnék érted, ha nem lennék melletted, ezért elkísérlek. – folytatta Marius. – És kíváncsi is vagyok erre a titokzatos lovagra.

-Én is megyek! – szólt Laura. – Ezt nem lehet kihagyni.

-Percy? – nézett rá a férfira.

-’át, ’a már miindenkii megy, én sem marad’atok kii belőle.