Irodan kinézett az ablakon, egyenesen abba az irányba, ahol hazáját sejtette.

-Azonnal indulnom kell. – szólt halkan. Hálásan nézett Elysionra. – Köszönök szépen mindent. Elkísérem Morwenát apámhoz. Hátha tud rajta segíteni. Ranek! – fordult a fiúhoz. – Meg kell keresned Salinát! Most szükségem van rá. – majd kedvesen Ranekra mosolygott és a fülébe súgta: - És neked is!

Irodan ezután Alienorra és Alarikra nézett.

-Jó volt újra látni titeket, de most mennem kell.

-Még egyszer köszönöm. – szólt a fiú.

-Nincs mit. – megölelték egymás, majd Irodan Alienor elé lépett.

-Nagyon jó volt a közös kalandunk, de most… - nem fejezte be mondatát. Megölelte a lányt is, majd Morwena elé lépett:

-Indulhatunk?

-Természetesen. Apádnak nagy szüksége van ránk.

Az utat hamar megtették, bár mire Tirlosba értek a lovak és a lovasok is elfáradtak. Irodan felvezette Morwenát a trónterembe, ahol már várta őket anyja.

-Hol van Rover? – kérdezte rögtön Morwena.

-A szobájában. Ugye, nem kell megmutatnom? – mondta Eileen.

-Nem, tudom merre van. Maradjatok itt!

Morwena gyorsan kiment a szobából, anya és fia viszont a trónteremben maradtak. Eileen odalépett Irodanhez és hosszan megölelte fiát.

-Ne haragudj… - szólt Irodan. Hangjában szomorúság hallatszott.

Eileen elengedte fiát és meglepetten nézett rá.

-Miért kellene haragudnom?

-Elvesztettem Salinát. Az én hibám, ha bármi történt vele.

-Dehogy a te hibád, Irodan. Ott volt másik két katona is. Ha hárman nem tudtátok megmenteni, akkor…

Eileen nem tudta befejezni a mondatát, mivel egy követ lépett be a terembe.

-Úrnőm, levelet hoztam a lányától.

-Salina? – kérdezte könnyes szemmel a királynő. Remegő kézzel vette el a papírt és kibontotta. Hangosan felolvasta a levelet, hogy Irodan is megtudja mi áll benne. Mosolyt erőltett arcára és így fordult Irodanhez:

-Látod, a húgod jól van. Ne emészd emiatt magad.

-De hozzáment ahhoz a… - Irodan nem talált megfelelő szavakat Erton herceg leírására. – Salina nem lesz boldog azzal az emberrel.

-Nem a boldogság a lényeg! Kérlek Irodan ne nehezítsd meg most a helyzetet.

-Ne haragudj. – szólt halkan Irodan.

Eközben Morwena leért a sebesült királyhoz. Odalépett az ágyhoz és megvizsgálta Rovert. A sebe már nagyon csúnya volt, kezdett elfertőződni.

-A sok őrült…nem tudja mit kell tenni… - morogta magában a gyógyító. Közben Rover lassan kinyitotta a szemét.

-Ne… - suttogta alig hallhatóan. – Nem kell újabb…nem akarok semmit.

Rover lázas volt, össze-vissza beszélt. Morwena vizes borogatást tett a férfira és elkezdett főzni egy lázcsillapító teát. Közben a király tovább folytatta:

-Irodan. Vele akarok beszélni! Hívjátok ide!

Morwena körülnézett. Egyedül volt szobában. Már az első pillanatban tudta, hogy Rover királyt nem tudja megmenteni. Épp ezért, mikor a király a fiát hívta, rögtön kinézett a folyosóra. Ott két katona állt.

-Hívjátok ide Irodant! A trónteremben van.